A jelnyelvi tolmács élő híd a csend és a hang világa között

Magyarországon minden huszadik ember él mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy kommunikációs akadályokkal, ami jelentős kihívások elé állítja őket. A többségi társadalom előítéletei, közönye vagy éppen tudatlansága napjainkban is jelentős akadályként tornyosul a kiteljesedésük előtt. Hazánkban hagyományosan május 5-e az Esélyegyenlőség Napja, amelynek apropóján Kissné Berta Rozália jelnyelvi tolmács balatonszabadi otthonában beszélt munkájáról és a tabi művelődési házban tartott legutóbbi előadásáról.

Siket szülők halló gyermeke vagyok, a csend világából indultam és váltam később jelnyelvi tolmáccsá– mondta. – Számomra a családi érintettségem okán különösen fontos volt ennek a tudásnak a megszerzése, a két világ közötti lét bemutatásával pedig mind a mai napig az esélyegyenlőséget is erősíteni kívánom- emelte ki. Fontosnak tartja, hogy minél többet tudjanak az emberek a hallássérültekről, mert falakat bontani csak ilyen módon, divatosabb szóval érzékenyítéssel lehet. – Hiszek abban, ami Édesapámnak is hitvallása volt:

– vallotta. – Általában vetítéssel kötöm egybe a foglalkozásokat, mint ahogy az Tabon is történt. A vegyes összetételű hallgatóságnak feladatokat is adtam, a kétoldalú kommunikációval pedig a mondanivalóm mélyebb megértését igyekeztem elérni. A foglalkozás során betekintést nyerhettek a hallássérült emberek mindennapjaiba, a jelnyelv varázslatos világába, valamint megismerhették a két világ között hidat képező jeltolmácsok hivatását, felelősségteljes munkáját is, amellyel közelebb hozhatjuk a halló embereket a csend világához- szólt a tájékoztató. Kissné Berta Rozália három éve nyugdíjas, előtte több mint három évtizeden át anyakönyvvezetőként dolgozott, mellette főleg rendőrségen, bíróságon és egyéb hivatalos helyeken tolmácsolt.

Az esélyegyenlőség bajnoka és a jelnyelvi tolmács hivatásának fontossága

Négy évig volt a Fejér Megyei Jelnyelvi Tolmácsszolgálat szakmai vezetője és egyben főállású munkatársa, ezt követően hat éven keresztül Veszprém megyében utazó jelnyelvi tolmácsként dolgozott. Részt vett a szakmai tananyag fejlesztésében, valamint oktatott és vizsgáztatott a tolmácsképzőben. Unokája érkezésének hírére írta meg a Tündérke varázsköve című különleges, érzékenyítő mesekönyvet, ami 2020-ban jelent meg magánkiadásban. Már főállású tolmácsként is rendszeresen részt vett Esély órákon, ahol valamennyi korosztály számára tartott foglalkozásokat, amióta pedig nyugdíjba vonult, elsősorban mesekönyvvel szokott gyerekek közé menni, ahol mese segítségével, játékosan közelítik meg a csend, a hang és a jelek világát.

Forrás: Sonline.hu – Varga László