A magyar jelnyelvről és használatáról

A héten nyújtotta be a kormány a parlament elé a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvényjavaslatot. A kormány szerdai ülésén tárgyalta és fogadta el a Szociális és Munkaügyi Minisztérium tervezetét.

A javaslat célja a hallássérült (siket és nagyothalló), valamint a siketvak emberek életminőségének javítása, társadalmi esélyegyenlőségének növelése, és a közszolgáltatásokhoz való – törvény által is előírt – egyenlő esélyű hozzáférésük biztosítása.

Ehhez szorosan kapcsolódó cél a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás stabillá, egységessé, átláthatóvá és ellenőrizhetővé tétele, illetve a megfelelően képzett jelnyelvi tolmácsok – és ezáltal a szakma – presztízsének növelése.

Kiemelt cél továbbá, hogy javuljon a hallássérült tanulók, hallgatók oktatásának eredményessége, emelkedjen a felsőoktatási intézményekbe bekerülő hallássérültek – jelenleg mindössze 0,25%-os – aránya, és így javuljon munkaerő-piaci szerepvállalásuk is.

A magyar jelnyelv törvényi elismerése és a magyar jelnyelv használatához fűződő jogok deklarálása évtizedes törekvése a hallássérült emberek érdekvédelmének, amit az utóbbi időben jelentős médiafigyelem is kísér. A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2007. évi XCII. törvény előírja hazánk számára a jelnyelv és a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás jogi státuszának rendezését. Hazánkban 2002 óta működik a jelnyelvi tolmácsszolgálatok országos hálózata, eddig azonban csak évről évre kiírt, gyakran változó feltételrendszerű pályázatok útján, bizonytalan pénzügyi és adminisztratív háttérrel, ami többször veszélyeztette a szolgáltatás stabilitását. Ennek feloldása a szolgáltatás jogi szabályozásával lehetségessé válik.

A tervezet a hallássérült és siketvak személyek (köz)szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésének stabilabb, hatékonyabb biztosítását célozza, a magyar jelnyelv és a speciális kommunikációs rendszerek használatának törvényi szabályozását tartalmazza új, önálló törvény megalkotásával és több vonatkozó jogszabály módosításával. Az új törvény egyik legfőbb tartalmi eleme a magyar jelnyelv önálló nyelvként történő elismerése, illetve a magyar jelnyelvet használó hallássérült emberek közösségének nyelvi kisebbségként történő definiálása – mindezt a siketek és nagyothallók érdekvédelme által régóta hangoztatott törekvésével összhangban. Ebből fakadóan biztosítja a magyar jelnyelv és a siket kultúra megőrzéséhez, ápolásához, gyarapításához való jogot.

A hallássérült és siketvak emberek tanuláshoz való jogának kiemelt kezelése érdekében az alapfokú oktatás terén a javaslat bevezeti az ún. bilingvális (kétnyelvű) oktatás lehetőségét. A nemzetközi trendekhez igazodva – a hallássérült vagy siketvak gyermek szülője szabadon választhat a bevezetni kívánt bilingvális (kétnyelvű) és a hagyományos auditív-verbális (egynyelvű, hangzó beszéden alapuló) oktatási módszer között. A siketek magyarországi oktatásának bevett gyakorlata szerint 200 éve csak az utóbbira volt lehetőség. Lényeges elem továbbá a 2002 óta jogi szabályozás nélkül működő jelnyelvi tolmácsszolgáltatás igénybe vételéhez való jog törvényi szintre emelése, valamint a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás finanszírozási rendszerét illető alapvető szabályok lefektetése. E szerint például a jelnyelvi tolmácsolás az arra jogosult ügyfél számára ingyenes minden, a törvény által meghatározott közszolgálati tevékenység – pl. bírósági, ügyészségi vagy rendőrségi eljárások, egészségügyi szolgáltatás – esetén. A jelnyelvi tolmácsolás költségét ezekben az esetekben a közszolgáltatást nyújtó szerv, szervezet vagy intézmény viseli. A törvényjavaslat létrehozza a Jelnyelvi Tolmácsok Országos Névjegyzékét, amellyel biztosíthatóvá válik, hogy jelnyelvi tolmácsolást valóban csak a megfelelő, a törvény által előírt képesítéssel rendelkező személy láthassa el.

A már meglévő jogszabályok módosítása nyomán például az idejétmúlt – mellesleg sokakat, különösen a hallássérült embereket sértő – „süket”, „süketnéma” kifejezést a korszerűbb siket, nagyothalló illetve a „néma” szót a beszédfogyatékos kifejezés váltja fel.

A közszolgálati, illetve a földfelszíni műsorszórással működő országos televíziós műsorszolgáltatók számára törvényi kötelezettséggé válik a televíziós műsorszámok bizonyos körének feliratozása vagy jelnyelvi tolmácsolása. A műsorszolgáltatók korábban a Szociális és Munkaügyi Minisztérium pályázata útján, állami forrásból szerezték be a feladat ellátásához szükséges technikai berendezéseket.

A jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz való jog biztosítása különösen fontos a hatósági eljárások során. A tervezet ennek megfelelően a közigazgatási hatósági, a szabálysértési, a büntető, a polgári és egyes közjegyzői eljárások esetében azonos szabályok szerint, egységes terminológia használatával teszi kötelezővé a jelnyelvi tolmács kirendelését.

Az Európai Parlamentben, az Országgyűlésben, illetve a helyi önkormányzatok képviselő testületeiben a hallássérült, illetve siketvak személy képviselővé választása esetén jogosulttá válik a magyar jelnyelv, illetve bármely, általa választott speciális kommunikációs rendszer használatára.

A magyar jelnyelv elismerése, és a jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz való jog deklarálása régi igénye a hallássérült társadalomnak. A hallássérült emberek érdekvédelme több mint egy évtizede szorgalmazza, hogy az őket megillető ún. kommunikációs jogok – a jelnyelv oktatása, a bilingvális (kétnyelvű) oktatás és a jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz való jog – hazánkban is biztosítottak legyenek. A hallássérült – elsősorban siket – emberek jelentős részének ugyanis nem a beszélt magyar, hanem a magyar jelnyelv az elsődleges kommunikációs csatornája. Fontos megjegyezni, hogy a magyar jelnyelv önálló, természetes nyelv és nem a magyarból származik. A „magyar” jelző más nemzetek jelnyelvétől való elkülönítést szolgálja. Így pl. a szlovén jelnyelv nem azonos a magyar jelnyelvvel.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium a fentiek alapján 2002-ben kezdte el kiépíteni a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás országos hálózatát, amely azóta megyei szintű szolgáltatássá fejlődött, 2007 óta pedig már a siketvak személyek ellátása is biztosított. A jelnyelvi tolmácsok szakképzése 2003 óta része az államilag elismert szakképzéseknek. A jelnyelv oktatásához, illetve a bilingvális (kétnyelvű) oktatáshoz szükséges szakmai feltételek megteremtése a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítványnál kezdődött meg a kétnyelvű oktatás indokoltságának és a jelnyelvnek a kutatásával; a jelnyelvi alap-, közép- és felsőfokú tanfolyamok és a nyelvtudást mérő vizsgák, valamint a jelnyelvi tanárok és a bilingvális (kétnyelvű) módszert alkalmazó (gyógy)pedagógusok képzési programjának kidolgozásával.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .