A Magyar Parasport napja – Illés Fanni paralimpikonnal beszélgetett a Glamour újságírója.

A Magyar Parasport Napját minden évben február 22-én ünnepeljük. A dátum választása szimbolikus volt, hiszen ezen a napon, 1970-ben alakult meg a Mozgásgátoltak Halassy Olivér Sport Clubja, a Mozgásjavító Intézmény falai között. A mai magyar parasport kialakulásában döntő jelentőségű volt, hogy az első, intézményesített sportszervezetet olyan legendák alapították meg, mint Tauber Zoltán, hazánk első paralimpiai bajnoka, Fejes András, aki az első magyar paralimpiai érmet nyerte, és a Mozgásjavító tanárai, diákjai. A klub a névválasztásával a legendás vízilabdázó és úszó előtt tisztelgett, aki lábamputáltként az épek között lett olimpiai bajnok 1932-ben és 1936-ban.

Illés Fanni nemcsak sikeres úszó, hanem aktivista is, aki a reflektorfényt mindig arra használja, hogy sorstársaira, a fogyatékkel élőkre felhívja a társadalom figyelmét

Dr. Fejes András (bronz, 1972, Heidelberg), Tauber Zoltán (arany, 1976, Toronto) és Oláh József (bronz, 1976, Toronto) szerezték hazánk első paralimpiai érmeit. Példájuk olyan legendás paralimpiai bajnok magyar sportolóknak mutatott utat, mint Jeszenszky Attila, Dukai Géza, Szekeres Pál, Becsey János, Vereczkei Zsolt, Pásztory Dóra vagy Sors Tamás.

Illés Fanni világ- és Európa-bajnok, paralimpiai bajnok magyar paraúszót kérdezte a Glamour újságírója  a Magyar Parasport Napja alkalmából:

„Ez egy évről-évre egyre nagyobb esemény, a parasport és minden fogyatékkal élő napja. Minden évben sok megkeresést kapok, amit örömmel vállalok, mert még mindig nagyon sok teendő van! A fejlődés része az is, hogy a Tokiói Paralimpia közben és után a média intenzívebben foglalkozott a parasportolókkal, ezáltal a fogyatékkal élőkkel is, hiszen ez egy társadalom, aminek mi mint sportolók is a részei vagyunk. Nagyon sok ember van ebben a kisebbségben, aki szívvel-lélekkel dolgozik, és még mindig nem jut olyan lehetőségekhez, amiket megérdemelne. Másrészt a véleményem szerint még mindig kaphatna a parasport több támogatást, több figyelmet, hiszen ez direkt módon segíti a fogyatékkal élőket hogy integrálódhassanak a társadalomba. Annak idején úgy indult a parasport, hogy sérült katonáknak, akik elvesztették a végtagjukat, a látásukat, sportrendezvényeket szerveztek, mert a sportolás endorfint termel a szervezetben, és nyerni mindenki szeret. A fő cél az volt, hogy lelkileg meggyógyuljanak ezek az emberek, ha már testileg ez nem lehetséges. Ironikusan azt szoktam mondani, hogy ne ‘degradáljuk’ a paralimpiát azzal, hogy az olimpiához hasonlítgatjuk, mert teljesen másról szól, nem lehet egy lapon említeni. Ahogyan mi eljutunk egy paralimpiára, amögött olyan élettörténtek vannak, amik teljesen mássá teszik ezt, nem összehasonlítható egy ép sportoló pályájával. A parasportolóknál az edzésen, helyes táplálkozáson túl még hozzá jön tíz másik faktor, amiből ki kell törni, hogy ugyanonnan induljunk, ahonnan egy ép sportoló indul. Ha ezt a problémát a társadalom egészére is kivetítem, akkor ugyanez a helyzet: nehéz kitörni, ha fogyatékkal élsz, mert mondjuk nem akadálymentes az az iskola vagy a társasház, városi környezet, amiben élsz, vagy a munkahely, ahol szeretnél dolgozni, de a tudásod egyébként meglenne hozzá. Szerencse, hogy a mai világban már lehet otthonról is dolgozni, és úgy is aktív tagja lehetsz a társadalomnak, ami mindenkinek fontos, de ma már azt is tudjuk, hogy az otthoni munka izolációhoz is vezethet, és mindenkinek szüksége van arra, hogy közösségbe járjon. Minden onnan indul, az az alapvetés, hogy az emberi méltóságod megmaradjon. Ehhez szükség van arra, hogy el tudd látni magad, ne sajnáló tekinteteket kapj, ne szánakozva nézzenek rád, hanem önmagad tudj lenni, és kapj lehetőségeket, mert mindenkinek jár a lehetőség!”

„Mindig arra használtam a reflektorfényt, legyen ez a szépségverseny, vagy a sport miatt rám irányuló figyelem, hogy mindannyiunknak egyre jobb legyen. Aktivistaként minden fogyatékkal élőre szeretném felhívni a figyelmet. Ha a sportban működik az, hogy az ép társaink felnéznek ránk, elismernek bennünket, mert látják, mennyit dolgozunk a sikerekért, akkor ez a szélesebb társadalomban is működhet. Persze az ép sportolók elismeréséhez kellettünk mi is, ez egy kétirányú dolog, mind a két oldalnak nyitottnak kell lenni a másikra. A fogyatékkal élőknek lehetőséget kell adni, hogy megmutathassák, milyen sok munkát tudnak fektetni valamibe. Miután a gyerekek formálják a jövőt, szeretek iskolákba, óvodákba járni, és nyíltan beszélni a helyzetemről, arról, amit elértem. Még sokan vannak, akik nem mernek egy fogyatékkal élőre ránézni, alkalmazni bennünket, de én hiszek abban, hogy ezen társadalmi párbeszéddel igenis lehet javítani! Egyébként a magyar emberek sokkal befogadóbbak, mint öt évvel ezelőtt, és lehet, hogy ez a parasportnak is köszönhető, hiszen ezt a mozgalmat mi olyan céllal is építjük, hogy ne csak nekünk legyen jobb, hanem minden fogyatékkal élőnek!”– mondta Fanni.

A Magyar Paralimpiai Bizottság 2022. február 22.-ét, az ötödik Magyar Parasport Napját méltóan érdekesre és emlékezetesre szervezi. Hagyományaiknak megfelelően koszorúzással emlékeznek meg az elhunyt bajnokokról az Olimpia Parkban, illetve nemzetközi konferenciát szerveznek a Parasport fejlesztésének lehetőségei címmel. A Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) a Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny- és Szabadidősport Szövetsége (FODISZ) szakmai támogatásával hirdeti meg Lélekmozgató programját, mellyel együttműködésre, megemlékezésre hívja az ország összes óvodáját, iskoláját és önkormányzatát. Újdonságként idén a felsőoktatási intézmények hallgatóit is megszólítják és aktivitásra biztatják. A fiatalok többek között kipróbálhatják, milyen fogyatékkal élőként sportolni. Illés Fanni fontosnak tartja ezeket a lehetőségeket.

„Nagyon jó, ha kicsit bele tudnak a gyerekek helyezkedni egy fogyatékkal élő helyzetébe, ez segíti az elfogadást. Az úszás nehezebben érzékenyít, mert ott ugye minden testrészedet használod, de próbáld ki, hogy becsukott szemmel úszol, vannak látássérült úszók is a paralimpián! De számos másik sportág van, amit csapatban is kipróbálhatnak az iskolákban, óvodákban, például épként a kerekesszékes vívást, de csörgőlabdázni is lehet úgy, hogy letakarják a szemüket, és úgy játszanak, kerekesszékben is pinpongozhatnak, kerekesszékes kosár, ülőröplabda és még megannyi sportágunk van, amit a Magyar Parasport Napján bárki kipróbálhat és ráébredhet, ez nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszik!”– fogalmazta meg a paralimpiai aranyérmes úszónő.

(Forrás:Glamour)

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.