A november 8-adikai műsor tartalmából…

20241104_tma_1_resz

https://ng.24.hu/tudomany/2024/10/29/falevel-osz-szines/

A fák őszi színei nemcsak a szépségről szólnak

Az őszi lombszínek függenek a fák egészségétől és az adott év időjárásától is.

Általában október végén élhetjük át a természet egyik legszebb, leginkább színes időszakát, amikor a fák, cserjék a vegetációs időszak végén sárga, vörös, vagy bordó ruhába öltöznek. Ma már talán közismert: ennek az oka az, hogy miután megszűnik a fotoszintézis a levelekben, a bennük tárolt cukrok átalakulnak, és e folyamatban válnak láthatóvá a színeket adó festékanyagok.

Azonban azt is tudjuk, hogy minden évben másképp színesedik az ősz, van, hogy hamar véget ér ez a szakasz, van, hogy heteken át tart. Ennek során a fák a levelekben tárolt tápanyagok egy részét ki tudják vonni, így nem megy minden veszendőbe (a természetben egyébként sem, hisz a lehullott levelek a helyükön, a fák alatt maradnak és tavaszra visszaoldódnak belőlük a tápanyagok a talajba).

A levelekben a fotoszintézishez szükséges zöld színtestecskék dominálnak a vegetációs időszakban, de emellett más színek is jelen vannak, csupán elnyomja őket a zöld (eltekintve néhány nyáron is vörös levelű fától, mint pl. a vérszilva). A klorofill lebontása és a benne lévő anyagok kivonása után viszont láthatóvá válik a többi, eddig is meglévő szín, amelyek jellemzőek a levelekre, ezek a sárgás karotinoidokból állnak.

Néhány fa esetében létrejönnek új színek is, amelyek a lilás antocianid molekuláknak köszönhetők (ettől lila a cékla vagy a káposzta is). Mindezek a színek a növény sugárzásvédelmét szolgálják, afféle beépített naptejként.

Logikusnak tűnne, hogy a felmelegedéssel egyszerűen csak későbbre tolódik az ősz, azonban a helyzet ennél sokkal összetettebb. A klímaváltozás számos változással jár, nem egyszerű felmelegedés, így a csapadékviszonyok megváltozása, vagy épp a szélsőségek gyakoribbá válása várható. Mindezek pedig az őszi színere is kihatnak.

A fák életét befolyásoló változások pedig visszahatnak ugye a levélszínekre. A szakemberek szerint várhatóan kevesebb igazán színpompás őszi levélorgiában gyönyörködhetünk majd a jövőben. Ennek részben oka a hosszabb vegetációs időszak is, és az eltérő fafajok sokkal elnyújtottabb időskálán érik majd el a saját őszi küszöbértéküket.

Ez azt jelenti, hogy egyes fák korán színesedhetnek, míg mások csak hetekkel később – így elmarad az, hogy egy egész erdő vörös és aranyszínekben tobzódjon. Emellett a klímaváltozás az erdők fajösszetételét is megváltoztatja, ez pedig szintén a megszokott színek átalakulásával jár.

20241104_tma_2_resz

https://ng.24.hu/tudomany/2024/10/30/muzeum-allatok-mesterseges-intelligencia/

Egy múzeumban beszélni lehet a kihalt állatokkal

A múzeum szakemberei kiválasztottak néhány állatot, amelyeket azután mesterséges intelligencia segítségével „életre keltettek”.

A múzeumok ma már nem azok az unalmas, poros helyszínek, ahol egy elsuttogott szóért is rászólt az emberre a teremőr, hanem számos helyen egyre inkább igyekeznek a modern technikai vívmányokat kihasználni. Néhol virtuális- vagy kiterjesztett valósággal hozzák közelebb az élményt az emberekhez, 2024. október 15-től november 15-ig, kísérleti jelleggel a Cambridge-i Egyetem Zoológiai Múzeuma a mesterséges intelligencia segítségével igyekszik felejthetetlenné tenni a múzeumlátogatást.

A Nature Perspectives nevű, cambridge-i hallgatók alapította vállalat és generatív MI segítségével a kiválasztott 13 állat – köztük a dodó, egy bálna csontváza, egy preparált csótány és egy kitömött vörös panda elevenedik meg. A kiállított állat előtti QR-kódot telefonnal beolvasva érheti el a múzeumlátogató azt MI-vel készült beszélgető programot. Akár hang alapon, akár írásban lefolytathatja a beszélgetést, az állatok úgy válaszolnak majd, mintha csak élnének.

Ez a világon az első alkalom, amelyben egy múzeum generatív MI segítségével nyújt a látogatói számára komplexebb múzeumélményt.

Az egy hónap alatt lefolytatott beszélgetéseket a múzeum szakemberei arra fogják felhasználni, hogy feltárják, mi módon segíthetné a múzeumokat a mesterséges intelligencia. Emellett arról is képet kaphatnak, hogy voltaképp mire is kíváncsi a múzeum közönsége.

A tesztidőszakra minden lehetséges és elérhető információt összegyűjtöttek a kiválasztott állatokról, amelyek alapján az MI megválaszolhatja a látogatói kérdéseket, így az adott múzeumi példány egyedi történetétől kezdve az állatfaj általános jellemzőivel bezárólag számtalan kérdésre választ kap a látogató. A válaszokat az állatok saját nézőpontjukból adják majd meg, ami szintén egyedivé teszi a lehetőséget.

Több mint 20 nyelven lehet elbeszélgetni az állatokkal, amelyek a hangjukat, hanghordozásukat a beszélgető partnerükhöz igazítják.

A Nature Perspective fiatal kutatói azért találták ki azt, hogy az MI segítségét veszik igénybe az élőlényekkel való kommunikációban, mert az emberek sokkal könnyebben kapcsolódnak érzelmileg valamihez, ha beszélgethetnek vele. A kísérlet eredményeit alapos elemzésnek vetik majd alá, beleértve a látogatók élményeit is.

A Nature Perspective egyik célja az, hogy a módszerük segítségével az átlagembereket közelebb tudják hozni a természethez. A másik, nem kevésbé fontos céljuk pedig az, hogy például jogi eljárások vagy politikai döntéshozatali folyamatok során a természet felszólalhasson önmaga érdekében.

20241104_tma_3_resz

https://raketa.hu/hajlando-lennel-egy-robot-kezebe-adni-az-eleted

Hajlandó lennél egy robot kezébe adni az életed?

Az orvosi, különösen a sebészi robotok fejlődését és célját talán leginkább az önvezető járművekével lehet párhuzamba állítani: ahogy az önvezetés is fokról fokra jutott el arra a szintre, hogy ma már akár a sofőr aktív figyelme nélküli, vagy teljesen autonóm vezetést is lehetővé teszi, úgy az orvosok munkáját segítő robotok is lassanként vehetik csak át a feladatokat a szakemberektől és a legtöbb esetben még közel sem önálló, hanem emberek által felügyelt munkát végeznek. De van más hasonlóság is: az önvezető technológia is azt a célt szolgálja, hogy egy viszonylag komplex tevékenységet kényelmesebbé és hatékonyabbá tegyen és ami a legfontosabb, kiküszöbölje az emberi figyelmetlenségből vagy ügyetlenségből származó, gyakran végzetes hibákat.

Ez azonban nehéz feladat, egyelőre az automatizált rendszerek sem működnek tökéletesen, de a hibák az esetükben elfogadhatatlan részét jelentik az üzemelésnek.

Az orvosi műhibák pontos számát nehéz megbecsülni, de a WHO tavaly szeptemberi jelentése szerint globálisan minden 10 beteg közül egy valamilyen hiba áldozatává válik.

A problémák persze nem csak a sebészeti beavatkozást igénylő eseteket érintik, sok más területen történhetnek mulasztások vagy tévedések, de hogyan tud a helyzeten javítani a robotika? Az automatizált rendszerek sok területen átvehetik az emberektől a munkát, hogy gyorsabban és hatékonyabban végezzék el az egyszerűbb feladatokat, miközben az egészségügyi dolgozók fontosabb tevékenységet végezhetnek, például több időt tölthetnek a betegekkel való kommunikációval vagy az esetek megismerésével.

A robotasszisztált műtétek során a robot az orvosok szemeként és kezeként funkcionál, de azoknál sokkal többet lát a nagyítás révén, nagyobb a mozgásterjedelme és minimálisan invazív módon oldja meg a műtétet. A robotok így az orvosok kiegészítőivé válnak, mintegy hibrid rendszer alkotva vele, vannak viszont autonóm módon működő gépezetek is amelyek egyedül hajtják végre a beavatkozást. Ezekről a robotoktól kérdeztük nemrégen a Rakéta olvasóit, hogy kiderüljön, milyen mértékű a bizalom vagy éppen a bizalmatlanság ezzel az újfajta technológiával kapcsolatban. A kapott visszajelzések alapján a válasz egyértelműen igen.

A teljesen autonóm módon műtő robotok kora lassabban jön el, mint a robotasszisztált technológiáké, de a mesterséges intelligencia és gépi tanulás fejlődésével ezek a típusú berendezések is nagyobb teret nyernek.

A robotokat autonómia tekintetében 6 szintbe sorolják (ahogy az önvezető járműveket is), eszerint a 0 szint semmiféle autonómiával sem bír, míg az 5-ös szint a teljes autonómiát jelenti, ahol a rendszernek az orvos beleegyezésére sincs szüksége, hanem önállóan dönt. Egy 2024-es elemzés során az FDA (az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala) által a 2015 óta elfogadott sebészeti robotokat rangsorolták és a 49 rendszer közül a túlnyomó többség (86%) robotasszisztált technológiának bizonyult, 4-es és 5-ös szintű autonóm robotokat nem is találtak közöttük.

Azoknak tehát, akik idegenkednek az egyedül működő, önálló döntéseket hozó gépektől, egyelőre nincs mitől tartaniuk, az igazán autonóm rendszerek széles körű elterjedése lassú folyamat.

20241104_tma_4_resz

https://raketa.hu/mennyivel-csokkenne-a-tengerszint-ha-az-osszes-hajo-eltunne

Mennyivel csökkenne a tengerszint, ha az összes hajó eltűnne a vízből?

A klímaváltozás egyik legpusztítóbb hatása, hogy az emelkedő tengerszint miatt már a következő évtizedekben is számos település, sőt, akár komplett országok kerülhetnek víz alá. Adódik a kérdés: változtatna-e ezen bármit, ha az összes hajót kivennénk a vízből?

A Review of Maritime Transport 2020-as jelentése szerint mintegy százezer, száz tonnánál nagyobb űrtartalmú hajó volt a világon. Talán ez adhatta az ötletet Scott Pio republikánus képviselőjelöltnek is, hogy – hacsak kérdés szintjén is – ellamentáljon azon, vajon változtathatnánk-e a vízszinten, ha a hajókat kivennénk a tengerből. Ahogy arra a Futurism a Raw Story alapján felhívta a figyelmet, Pio a kérdéssel kicsit elkésett, hiszen a What If? szerzője, Randall Munroe néhány évvel ezelőtt már megadta a választ erre a kérdésre.

Arkhimédész óta tudjuk, hogy minden vízbe (pontosabban fogalmazva: folyadékba vagy gázba) mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz (folyadék, gáz) súlya. Munroe ebből kiindulva úgy gondolkodott, hogy ha meg tudja becsülni, hogy mennyi a világ összes hajójának a súlya, akkor ezt elosztva a világóceán területével megkapjuk, hogy mennyivel csökkenne a tengerszint, ha kivennénk a vízből az összes hajót.

Munroe ennek kiszámításához két adatot kombinált. Az egyik a Review of Maritime Transport kiadvány éves összegzése, ami azonban csak a száz tonna bruttó űrtartalmúnál nagyobb hajók „hordképességét” (deadweight tonnage) adja meg, vagyis azt, hogy a hajó maximálisan mennyi üzemanyagot, legénységet és rakományt tud egyszerre szállítani. A másik a Brian Barrass Ship Design and Performance for Masters and Mates című könyvében található táblázat, amelyben a szerző megadta, hogy az egyes hajótípusok hordképessége hogyan viszonyul a vízkiszorításukhoz.

Munroe ez alapján már ki tudta számítani, hogy a világ hajóinak összsúlya nagyjából 2,15 milliárd tonna, amelynek nagyrészét az olajszállító tartályhajók és ércszállító hajók teszik ki. Bár ebben nincsenek benne sem a szabadidős, kedvtelési célú hajók, sem pedig a haditengerészeti flották, de a szerző szerint ezek súlya egyébként is elhanyagolható.

Mivel egy tonna víz nagyjából egy köbméternek felel meg, így a 2,15 milliárd köbmétert kell elosztani a világóceán felületével, Monroe pedig ennek alapján arra jutott, hogy a vízszint hat mikronnal, azaz 0,006 milliméterrel csökkenne a hajók nélkül.

A szerző hozzáteszi, hogy a klímaváltozás szempontjából ez teljesen lényegtelen, hiszen a tengerek szintje évente mintegy 3,3 milliméterrel emelkedik, vagyis mindössze 16 órába telne, hogy a vízszint annyit emelkedjen, amennyit a hajók eltávolításával csökkenne.

A pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy Munroe még 2013-ban végezte el a számításait, azóta pedig a Review of Maritime Transport adatai alapján a nagy hajók hordképessége 1,6 milliárd tonnáról kétmilliárd tonna fölé emelkedett. A Munroe által számított hat mikron emiatt azóta már hét-nyolc is lehet, de ez persze ugyanúgy nem számít semmit a tengerszint szempontjából.

20241104_tma_5_resz

https://bitport.hu/attorest-erhettek-el-a-robotok-tanitasaban-az-mit-kutatoi

Áttörést érhettek el a robotok tanításában az MIT kutatói

Az általuk kifejlesztett módszerrel nemcsak gyorsabbá és olcsóbbá tehető a folyamat, hanem a robotok alkalmazkodóképessége is javul az új feladatokhoz és új környezetekhez.

Az AI News hét eleji riportjában számol be attól a szeptember végén közölt publikációról, amelyben az MIT tudósai leírják az általuk kidolgozott Heterogeneous Pretrained Transformers (HPT) elnevezésű technikát. Ezzel különféle forrásokból származó, nagy mennyiségű és heterogén adattömeget tudnak egységes rendszerbe foglalni, létrehozva egy olyan közös nyelvet, amelyet a generatív mesterségesintelligencia-modellek képesek hatékonyan feldolgozni. Ez lényeges eltérést jelent azzal a hagyományos megközelítéssel szemben, amikor célzottan az egyes robotok ellenőrzött környezetben végzett feladataihoz gyűjtik a képzéshez felhasznált adatokat.

Az általános modellek képzésének egyik akadálya ugyanakkor éppen a sokféleség. A lap ezzel kapcsolatban a kutatás vezetőjét idézi, aki szerint a nem megfelelő képzési adatokat szokás meghatározni a robotika kulcsfontosságú kihívásaként, pedig a probléma nem feltétlenül ebben, hanem az alkalmazási területek, módosulások és robothardverek rendkívüli sokféleségében rejlik. A kutatócsoport ezért olyan architektúrát próbált kifejleszteni, amelyben egyesítheti a különböző adattípusokat, így például a kamerafelvételeket, a nyelvi utasításokat vagy a mélységtérképeket (depth map).

A HPT ennek megfelelően a fejlett nyelvi modellekhez hasonló módon tudja feldolgozni a vizuális és a proprioceptív (a saját részek térbeli és egymáshoz viszonyított helyzetére vonatkozó) bemeneteket is, amelyek kezelését a rendszer egyik kulcsfontosságú újításának nevezik. A cikkből kiderül, hogy a gyakorlati tesztek során figyelemreméltó eredményeket ért el, szimulált és valós forgatókönyvekben is felülmúlva a hagyományos képzési eljárásokat. A különbség ráadásul akkor is megmutatkozik, ha a robotok jelentősen eltérő feladatokkal szembesültek ahhoz képest, amire a képzési adataik első szándékkal felkészítették volna őket.

Bár a kutatók maguk is elismerik, hogy munkájuk a kezdeti szakaszában jár, olyan áttörést várnak tőle a robotok irányításában, mint ami az említett nagy nyelvi modellek fejlődésében is tapasztalható. Az architektúra az AI News beszámolója alapján már most is az eddigieknél kifinomultabb mozgásokat tesz lehetővé, a kutatók következő feladata pedig az lesz, hogy a címkézetlen adatok feldolgozásában is feljavítsák a HPT képességeit. Végső céljuk egy olyan „univerzális robotagy” létrehozása, ami bármilyen robothoz letölthető és használható lenne további betanítás nélkül is

20241104_tma_6_resz

https://www.origo.hu/tudomany/2024/10/ido-mulasa

Idő múlása: miért telik gyorsabban az idő az öregkorban?

Az idő múlása a legtöbb idős ember számára gyorsabbnak tűnik az évek előrehaladtával, mint ahogyan azt a fiatalkorukban érzékelték. De miért van ez így? Van néhány elmélet, ami megmagyarázhatja az öregedés és az idő érzékelése közötti összefüggést.

Az idő érzékelésének változásával kapcsolatos hipotézis abból indul ki, hogy mennyi új információt fogadunk be az életkor előrehaladtával. Robert Ornstein pszichológus volt az első, aki az 1961-ben kiadott, „Az idő tapasztalatáról” című munkájában vizsgálta ezt a problémát. Ornstein az egyik kísérletében különböző érdeklődést kiváltó diagramokat mutatott be az önkénteseknek, mielőtt arra kérte őket, hogy becsüljék meg, mennyi idő telt el. Bár a kísérlet során az összes diagramot egyforma ideig mutatták az alanyoknak, a kísérletben részt vettek mégis arról számoltak be, hogy az érdekesebb mintájú diagramok hosszabb ideig voltak megjelenítve, mint a kevésbé érdekesek.

Robert Ornstein egy másik kísérletben pedig arra kérte meg az alanyokat, hogy különféle mennyiségű információt – elsősorban kattanásokat és háztartási zajokat – tartalmazó hanganyagot hallgassanak meg, majd megkérte a kísérletben részt vett személyeket, hogy becsüljék meg, mennyi ideig hallgathatták a felvételt. Ahol több információ volt – például, ha sokkal több volt az egymást követő kattanó zaj –, az alanyok arról számoltak be, hogy ez hosszabb ideig tartott az ingerszegényebb részeknél.

„Az elmélet szerint minél idősebbek leszünk, annál jobban ismerjük a környezetünket, így nem vesszük észre az otthonunk vagy a munkahelyünk környezetének részleteit – nyilatkozta dr. Christian Yates, a Bath-i Egyetem vezető oktatója a The Conservation szaklapnak. Ezzel szemben a gyerekek részére minden újdonságnak számít. Gondoljunk csak bele, mennyire izgatottak, ha felszállnak a vonatra és szinte mindent azonnal észrevesznek az ablakon át figyelve a környezetet, miközben azok, akik például ingáznak, alig szentelnek figyelmet ezekre a dolgokra. „Ez azt jelenti, hogy a gyerekeknek sokkal több agyi energiát kell fordítaniuk arra, hogy újrakonfigurálják a külvilágról alkotott gondolataikat” – magyarázza Yates. „Az elmélet azt sugallja, hogy ez az érzékelési folyamat az idő múlása szempontjából lassabb a gyerekeknél, mint a rutinban ragadt felnőtteknél” – fűzi hozzá dr. Yates

Az emlékezetben lehet az időérzékelés kulcsa, mivel úgy gondoljuk, hogy emlékeink tisztasága formálja az idővel kapcsolatos tapasztalatainkat” – fűzik hozzá a kutatók. Miközben az életkor és idő, illetve az idő és a memória, valamint a pszichológiai idő jelenségét több kutatócsoport is vizsgálja, kialakult egy olyan közös konszenzus, mely szerint az időérzékelésünket az öregedés során szerzett új és érdekes tapasztalatok mennyisége változtatja meg. Minél több élményt próbálunk meg begyűjteni és elraktározni az idős korunkban, annál inkább lelassulhat az idő múlásának az érzékelése is.

Összefoglalva:

• egyszerre több információ befogadása lelassítja az idő érzékelését,
• a fiatal elme adott idő alatt több képet tud feldolgozni, mint az öregedő memória,
• az öregedés és az idő gyorsulása  a befogadott információk mennyiségétől függ.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.