Alkotmányellenes a beszédfogyatékos emberek kizárása a fogyatékossági támogatásból

A beszédfogyatékosság önmagában, a fogyatékossági támogatás egyéb feltételeinek fennállása esetén sem jogosít az ellátás igénybevételére, holott számos olyan súlyosan fogyatékos érintett van, aki éppen a beszédfogyatékossága miatt nem képes önálló életvitelre. A jelenlegi szabályozás így például az önmagukról önállóan gondoskodni nem tudó, vagy mások segítségére szoruló stroke-on átesett embereket is kizárja a jogosulti körből.

Az Alkotmánybíróság IV/1223/2022 . számú határozatában megállapította, hogy a jelenlegi szabályozás sérti az Alaptörvényt. Indokolásában a fogyatékossági támogatás törvényi fogalmából indult ki, amely szerint a fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy részére az esélyegyenlőséget elősegítő, havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás, melynek célja, hogy a súlyosan fogyatékos személy számára anyagi segítséget nyújtson a súlyosan fogyatékos állapotból eredő társadalmi hátrányok mérsékléséhez.

A testület hangsúlyozta, hogy az egyenlő bánásmód sérelme akkor állapítható meg, ha a jogszabály az egymással összehasonlítható helyzetben lévők között anélkül tesz különbséget, hogy annak tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerű indoka lenne, azaz a különbségtétel  önkényes. Vizsgálata során arra jutott, hogy a „más súlyosan fogyatékos személyekkel összehasonlítható állapotban lévő, kizárólag beszédfogyatékosság emberek fogyatékossági támogatásból való automatikus és teljes kizárása észszerűen nem indokolható, ezért a hatályos törvényi rendelkezés önkényesen  megkülönbözteti az érintetteket.  Amennyiben ugyanis a fogyatékossági támogatás célja a súlyosan fogyatékos állapotból eredő társadalmi hátrányok mérséklése (márpedig ezt a célt maga a jogalkotó határozta meg ekként), a kommunikációs fogyatékosságot pedig a  . maga is elismeri fogyatékosságként, sőt ha a beszédfogyatékosság más fogyatékossággal társul, úgy súlyos fogyatékosságot megalapozó tényezőként is elfogadja, akkor a beszédfogyatékossággal élő személyek fogyatékossági támogatásra való jogosultságból való teljes és automatikus kizárása alkotmányosan nem igazolható.”

A MEOSZ üdvözli az Alkotmánybíróság döntését. A szövetség régóta küzd azért, hogy a beszédfogyatékosságot a jogalkotó más területen is ismerje el a többi fogyatékosság típussal egyenrangúnak. Míg mozgásszervi fogyatékosság esetén a kerekesszék, hallássérültség esetén a hallókészülék társadalombiztosítási támogatással vehető igénybe, addig a komplex kommunikációs szükségletű emberek számára a magyar állam a mai napig nem tette társadalombiztosítási alapon elérhetővé azokat az alternatív és augmentatív kommunikációs (AAK) eszközöket – például  tablet, kerekesszékre szerelhető tablettartó, kapcsoló,  kommunikációs szoftver, fejpálca – amelyek segítségével a beszédfogyatékos mozgáskorlátozott emberek is részt tudnak venni a közösségben és önálló életet élhetnek.