Alzheimeres, de még munkaképes?

Az asszony Alzheimer-betegsége nullázott le egy szegedi házaspárt. A tündérmesének induló életút ma inkább rémálomra hasonlít. A hatóság szerint minden törvényesen történt.

A szegedi Zsiga Attila (61) és felesége, Irénke (59) sorsa 8 éve pecsételődött meg. Az asszony kálváriája a munkahelyének elvesztésével kezdődött. Több mint 30 évet dolgozott ugyanannál a vállalatnál textiltechnológusként, megbecsült középvezető volt, amikor egyik napról a másikra lefokozták a törzsgárdát, fizetésüket a felére akarták csökkenteni, majd az utcára került. A felmondás körüli hercehurca Irénke idegösszeomlásával végződött. Talpra állt, tanfolyamot végzett, újra kapott munkát, de átszervezés miatt onnan megint leépítették.

Depressziója miatt állapota gyorsan romlott, 2009-ben 40 százalékos egészségromlást állapított meg nála a hatóság orvosszakértője, de erre pénzbeli támogatás nem járt. Térképész férje vállalkozásában segített még két évet, de 2012 januárjától folyamatosan ápolásra szorul, elért az Alzheimer-kór III. fázisába. Ekkor Attila feladta az utazással járó munkáját, hogy gondozhassa, azóta munkanélküli, eseti megbízásokat kap. Jó, ha átlagosan havi 30 ezer forintja összejön. Irénke másfél éve járt soros felülvizsgálaton, ahol megint 40 százalékos egészségkárosodást, fellebbezés után 64 százalékos rokkantságot állapítottak meg nála. Neki havi 58 ezer 805 forintot folyósítanak. A férj csak jövőre mehet nyugdíjba. A feleségnek hiába igazoltak vissza 41 év szolgálati időt, nem jár öregségi nyugdíj a nők 40 éves munkaviszonyra járó kedvezménye alapján, mert abba az iparitanuló-évei nem számítanak be.

Két fia azzal tudja segíteni a Zsiga házaspárt, hogy őket már nem kell támogatni. Egyikük Szegeden él, de munkája miatt állandóan utazik, a másik a Dunántúlra költözött a feleségével, hogy állást kapjon. Irénke ottjártunkkor szótlanul mosolygott, a hatóság megkereséséhez szükséges meghatalmazást aláírni nem volt képes, hosszas rábeszélésre csak a neve kezdőbetűjét tudta papírra vetni. – Nem jön szóba intézet a hazai egészségügyet látva, ápolom én, mindent megteszek, amit kell. Rövid időre, amíg boltba megyek, vagy hivatalba szaladok, még magára tudom hagyni úgy, hogy előtte és utána ellátom. Csak hagyjanak élni, jobban jár az állam, mivel már a teljes vagyonomat feláldozom az ápolása érdekében – meséli Attila a mindennapjaikról. – Irénke annyira leépült, hogy a háztartás is rám maradt, vajas kenyeret sem tud kenni, képtelen egyedül fürdeni, felöltözni, mert összekeveri a bugyit a hosszú nadrágjával. Nem tud közlekedni, a lakásban sem tájékozódik jól, a vécé használata is gondot okoz neki. Ha nyilvános helyen vagyunk, és vécézni akar, akkor mások megrökönyödésére bekísérem a megfelelő helyiségbe. Ápolási díjra nem vagyok jogosult, mert a közgyűlési többség eldöntötte, hogy az csak súlyosan fogyatékos után jár. Fogyatékossági támogatás sem jár az államtól, mert a feleségem a Magyar Államkincstár által kért szakértői bizottság vizsgálat nélkül, első fokon hozott döntése alapján, látatlanban önálló életvitelre képesnek bizonyult, emiatt nem lehet fogyatékos. Fellebbeztünk, hiszen a kért IQ-tesztet sem lehet nála elvégezni, mert nem kommunikál. Kezdeményeztem a gyámság alá helyezését.

Attila és Irénke súlyos anyagi gondokkal küzd, a gázt már jó ideje kikapcsolták náluk, egyedül a villany- és a telefonszámlát fizetik. Adótartozásuk van, és bedőlt bankhitel terheli a házukat, azt árulják, ha elkelne, talán pár millióból újrakezdhetnék az életet Irénke nyírségi édesanyjánál. Már azt is átgondolják, vesznek-e buszjegyet, volt olyan hónap, amikor 25-én már csak 500 forintjuk maradt. Attila elkeseredettségében azt írta a közösségi hálóra, hogy az államot szeretné végrehajtani, az államot szeretné gondoskodás elmulasztása miatt becsukni.

A hatóság szemszögéből. – A megállapított 36 százalékos egészségi állapot (össz-szervezeti egészségkárosodás mértéke: 64 százalék) egy ténylegesen súlyos fokú egészségkárosodást igazol, azonban az ügyfél nem teljesen munkaképtelen (ez 30 százalékos egészségi állapot alatt lenne). A minősítése szerint rokkantsági ellátásra kapott javaslatot, vagyis az ügyfél foglalkozási rehabilitációját a bizottság nem javasolta – tájékoztatott Bényi Krisztina, a megyei kormányhivatal rehabilitációs szakigazgatási szervének (RSZSZ) igazgatója. Az asszony össz-szervezeti egészségkárosodásának megítélése orvosszakmai szempontból megfelelően, a jelenleg hatályban lévő jogszabály alapján történt. A döntés ellen a jogorvoslati rendszer szerint bárkinek jogában áll bírósághoz fordulni, ahol igazságügyi szakértők végeznek külön vizsgálatot. A súlyos fogyatékosság megállapításának elutasítása szintén a jelenleg hatályban lévő jogszabály alapján történt, amely 2003-ban lépett hatályba. Ez a jogszabály súlyos értelmi fogyatékosságot csak azoknak enged megállapítani, akiknek károsodása 14. életévük betöltése előtt keletkezett. Ez indokolja, hogy igénylő nem lett súlyos értelmi fogyatékos, ugyanis Alzheimer-betegsége már az 50. életéve betöltése után keletkezett.

Forrás: delmagyar.hu

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.