Anna nővér öröksége

Január 13-án hajnalban elhunyt Fehér Anna nővér, akit már életében is sokan szentként tiszteltek. A látássérült szerzetesnő küzdelmes életének a koronavírus vetett véget. Hite, szeretete és kitartása példa mindannyiunk számára, szellemi hagyatékának megőrzése kötelesség. Anna nővér volt az igazgatója annak a Magyarországon egyedülálló intézménynek, amelyet a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek rendjének tagjaként vezetett haláláig. […]

Január 13-án hajnalban elhunyt Fehér Anna nővér, akit már életében is sokan szentként tiszteltek. A látássérült szerzetesnő küzdelmes életének a koronavírus vetett véget.
Hite, szeretete és kitartása példa mindannyiunk számára, szellemi hagyatékának megőrzése kötelesség.

Anna nővér volt az igazgatója annak a Magyarországon egyedülálló intézménynek, amelyet a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek rendjének tagjaként vezetett haláláig. Pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Rendületlenül hitt abban, hogy a gondviselés és annak eszközeként a jó emberek minden nehézségen továbbsegítik az intézmény, vagy ahogy ő nevezte, az Otthon életét. A legelesettebbek segítésére, a nemes ügy továbbvitelére garancia a katolikus főpásztor, Erdő Péter bíboros úr személye, aki régóta folyamatos kapcsolatot ápol az intézménnyel. Évek óta rendszeresen mutat be szentmisét látássérült testvéreknek, részt vesz ünnepeiken, és időről-időre látogatásaival tisztelte meg Anna nővér intézményét is, nyomon követve az ott folyó oktató-nevelő munkát. Tette ezt hatalmas tudással, széles körű rálátással nemcsak Magyarországon, hanem az egyházi iskolák felügyeletével megbízva, a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció elismert tagjaként Rómában is.

A XII. kerületi Mátyás király úton található Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona, Óvodája és Általános Iskolája halmozottan sérült gyermekeknek nyújt ellátást. Nincs még egy ilyen, ennyire komplex feladatot ellátó intézmény az országban, amely nemcsak vakok óvodája és iskolája, de állami gondozott gyermekek otthona is, ahol igen magas szinten és nagy szeretettel látják el a látássérült, vak, mentálisan sérült vagy járásképtelen gyerekeket.
Ez pedig embert próbáló feladat. Sok gyerek úgy kerül az intézetbe, hogy nem tud beszélni, járni, és csak pépes ételt fogyaszthat. Tolókocsiban vagy ágyban tölti a nap nagy részét, pelenkát visel, és szinte mindenben segítségre szorul.
Nincs annál szívszorítóbb, ha egy gyerek beteg. Különösen, ha súlyosan, gyógyíthatatlanul beteg, mert olyan fogyatékossággal született, amely az orvostudomány mai állása szerint nem gyógyítható. Ettől már csak egy, még szomorúbb dolog létezik: ha ez a gyerek nem kell senkinek…

Egyedülálló gyűjtemény
Anna nővér mindenkit befogad, mondták róla az intézmény dolgozói. Áldozatkész lélekkel dolgozott a nap 24 órájában, kivette a részét a hétköznapi munkából is, korát meghazudtoló vitalitással, energikusan, fáradhatatlanul. Számára ez nem volt teher. Örömét lelte abban, ha segíthetett. Büszke volt az eredményekre. Arra például, hogy az egyik neveltjük, egy vak, állami gondozott fiú elvégezte az egyetemet, és szerkesztő lett a Mária Rádiónál.
Óriási feladat hárul a gyógypedagógusokra, a logopédusokra, a gyógytornászokra, a konduktorokra és nem utolsósorban a gondozókra. Mire egy gyerek megfogja a kanalat, a poharat, esetleg hónapok, évek telnek el. Meg kell találni az eszközöket, amelyek segítségével a gyerek eljuthat odáig, hogy valamilyen szinten képes legyen ellátni magát.
Anna nővér minden egyes gyerekről napi feljegyzéseket készített. Egyénre szabott terápiát dolgozott ki, olyan gyakorlati tapasztalatokat gyűjtött össze, amit nem lehet pénzzel mérni.

Küzdelmes életút
Fehér Anna 1947-ben született Vértesacsán, földművescsaládban. Amikor édesapja megbetegedett, Budapestre költöztek. Anna gyógypedagógiai tanulmányokba kezdett. Egyetemi évei alatt a kommunista hatalom nem nézte jó szemmel egyházi kapcsolatait. Többször zaklatták, kihallgatták, házkutatást tartottak nála, végül az összes felsőoktatási intézményből kitiltották. Csak 1979-ben fejezhette be tanulmányait, ekkor már fogadalmat tett szerzetesnővérként.
Anna nővér két elkötelezett egyházi vezetőről tett említést, akik az otthon létrehozásában óriási lelki és gyakorlati segítséget adtak: Teréz anyáról és Lékai László bíboros prímásról beszélt nagy tisztelettel.
Dr. Lékai László közreműködésével 1982 szeptemberében újraéledt a sérültek intézményes gondozása a magyar katolikus egyházban. A bíboros atya segítségével és áldásával kezdte meg szolgálatát a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat Vak Gyermekek Szent Anna Otthona, amely halmozottan fogyatékos, mozgássérült-látássérült, hallássérült-látássérült gyermekek fejlesztésére, nevelésére, oktatására alakult. A bíboros atya a vendégkönyv első bejegyzésében ezt írta: „Szent Ferenc sebeinek ünnepén a Krisztus sebeit viselő kisgyermekek Otthonát szeretettel áldottam meg, hogy valamennyien, nevelők és neveltek Krisztus derűjéről tegyenek tanúbizonyságot.”
Az otthon akkor két alagsori lakásban kapott helyet, tíz bentlakó és öt bejáró gyerekkel indult, a bővítésre tett próbálkozások meghiúsultak. Az örömteli változás 1989-ben következett be, amikor a főváros ingyenes használatba adta az állami tulajdonban lévő Mátyás király úti ingatlant, amely akkor már nyolc éve üresen állt, igen romos állapotban. A felújításban a hazai és német hívek adományai, a paderborni Caritas, a Christoffel-Blindenmission, illetve a svájci Bauorden jelentős segítséget nyújtottak, így akkor már 20 bentlakó és 15 bejáró gyermek ellátására nyílt lehetőség. A gyermekek a Vakok iskolája magántanulói voltak.
1991 januárjában, a vallási és lelkiismereti szabadságról szóló törvény megjelenése után megkapták az óvoda és az iskola működési engedélyét. Azóta az intézmény közoktatási feladatokat is ellát. Ekkor újabb igények merültek fel: tantermekre volt szükség. Ezek hazai és külföldi hívek, illetve karitatív szervezetek adományaiból valósultak meg.

1994-ben már 45 bentlakó, 15 nappali ellátásban részesülő látás-mozgássérült, látás-hallássérült gyermekről gondoskodott az otthon, a bentlakók közül 15 volt az átmeneti, tartós nevelt, valamint utógondozott. A gyermekek életkora is emelkedett: egyre több lett a 18 éven felüli fiatal, akiknek az elhelyezése ekkor még nem volt megoldva.
Tizenöt év sikertelen próbálkozás után 2015 szeptemberében adták át azt az új épületszárnyat, amely felerészben az azerbajdzsáni Heydar Áliyev Alapítvány adományából, felerészben a magyar kormány támogatásából valósult meg. Az új épületszárnyban teljes ellátásban részesülnek azok a 18. életévüket betöltött fiatalok, akik más intézményben nem helyezhetők el. Állapotuknak megfelelő fejlesztésben részesülnek, és munkalehetőséget is biztosítanak a számukra.
Még ugyanebben az évben viharfelhők kezdtek gyülekezni az intézmény felett. Anna nővért decemberben hívatta Erdő Péter bíboros, és arról tájékoztatta, hogy a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek rendtartományától az intézmény fenntartása Magyarországra kerül, és az intézménynek új fenntartót kell keresni.

– A szóba jövők közül a bíboros úr a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, a Katolikus Karitászt, illetve a magyar államot nevezte meg. Csakhogy a segélyszervezeteknek más a feladatuk, a Katolikus Karitásznak ehhez nincs működési engedélye. Ami az állami megoldást illeti, az óvodát átvállalta volna a XII. kerületi önkormányzat, az iskola fenntartója értelemszerűen a Klebelsberg Központ lett volna, a szociális terület pedig a minisztériumhoz tartozna. Aki vezetett már intézményt, tudja, milyen nehéz mindenkivel együttműködni, ha egy komplex feladatot ellátó intézménynek két, esetleg három fenntartója is van – mondta erről korábban Anna nővér.
Ám kitartásának köszönhetően végül sikerült új fenntartót találni. A Magyar Püspöki Konferencia által 2007-ben alapított és a felügyelete alatt működő intézményfenntartó szervezet az otthont átvállalta, ez azonban kis híján Anna nővér állásába került. Mindenkivel új munkaszerződést kötöttek, ám a szervezet egyik napról a másikra úgy döntött, Anna nővért leváltja. – Azt hittem, nem jól hallok. A tanévnyitó értekezleten bemutatták nekem az új igazgatót! – mondta a Demokratának 2016 novemberében a szerzetesnő.
Az, hogy Anna nővér mégis  Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság közbenjárásának köszönhető.

(részlet a 2021. február 10-én megjelent, Demokrata c. újságból)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .