Befogadó Európát akarunk! – Így zajlott a Halljátok meg a hangunk! konferencia magyar beszélgetése

A kezdeményezés célja, hogy a beszélgetéssorozat visszatérőtanulságait, legfőbb javaslatait az EPSA összegyűjtse és az európai döntéshozók felé továbbítsa.  Mindezzel az önérvényesítők világos iránymutatást adhatnak arra nézve, hogyan lehetne jobbá tenni az értelmi fogyatékossággal élő személyek életét Európában.

A korábbi években a három napos konferenciának mindig egy-egy nagyváros (Graz, Brüsszel stb.) adott otthont, ám a járványhelyzetre hivatkozva az idei eseményre rendhagyó módon online, számos kisebb eseményen keresztül kerül sor. A Magyarországon élő önérvényesítők november harmadikán, szerdán tartották meg közös ülésüket, melynek keretében több kérdést is megvizsgáltak. A rendezvényt Bercse László, az EPSA elnöke és Czakó Tibor, szakmai referens nyitották, majd egy rövid köszöntő után át is tértek az első az vitablokk témájára: „Min kellene változtatni Európában, hogy jobb legyen az értelmi fogyatékossággal élők élete?”

A fenti kérdésre számos javaslat érkezett, melyek közül az egyik leggyakoribb a társadalom szemléletformálásának szükségessége volt. Legyen szó munkahelyi környezetről, oktatási intézményről vagy politikáról, a társadalomnak jobban meg kell ismernie az értelmi fogyatékossággal élőket. A szemléletformálást már az általános iskolákban meg kéne kezdeni, de az integrált munkahelyek érdekében a munkaadókat is képezni kell, hogy befogadó munkakörnyezetet alakíthassanak ki az érintett célcsoportnak. A politika döntéshozók képzése kiemelten fontos, mint, ahogy az is, hogy a különböző döntéseket az érintettekkel együtt, őket bevonva hozzák meg. Az érdekérvényesítés kiváló platformja lehetne egy-egy értelmi fogyatékosokból álló munkacsoport, mely szoros együttműködésben dolgozhatna az adott ország parlamentjével.

A könnyen érthető kommunikáció széles körben (oktatásban, politikában) való használata szintén egy visszatérő javaslat volt, de gyakran megfogalmazódott a választójog igénye és a támogatott lakhatás kérdése is. Ez utóbbival kapcsolatban a jelenlevők azt emelték ki, hogy a támogatott lakhatás lehetőségét ki kéne terjeszteni a családban élőkre is, hogy ezzel is tehermentesítsék a szülőket.

A második kérdés így hangzott: „Az önérvényesítők mit tudnak tenni a változásért?”

A legfontosabb tanulsága ennek a vitablokknak az, hogy még több önérvényesítő csoportra és képzésre van szükség a jövőben. Továbbá még több konferenciára, ahol az önérvényesítők egymással és a döntéshozókkal is tudnak kommunikálni. Ezen eseményeken pedig gyakrabban kéne alkalmazni jeltolmácsot, hogy az elhangzott információt többen megértsék. Az önérvényesítő programokba persze nem csak a politikusokat, de minél szélesebb rétegeket kéne bevonni. Például iskolásokat, egyetemistákat, vagy éppen munkaadókat is, hiszen a személyes találkozások, közös beszélgetések révén a környezet is befogadóbbá válik.

Milyen támogatásra van szüksége az érintetteknek, hogy felszólaljanak magukért?

Az utolsó kérdésre szintén rengeteg javaslat, észrevétel érkezett.A legtöbben az önérvényesítő és a szakember közti partneri viszony fontosságát emelték ki. A programok előtti felkészülésben oroszlánrészt vállal a szakember, akinek meg kell találnia a közös hangot az adott személlyel. Az önérvényesítők számára a munkafolyamat egyik legnehezebb része maga a felszólalás, melyet legtöbbször nagy hallgatóság előtt, élőben kell megtenniük. Egy ilyen feladat elvégzéséhez az önbizalom fejlesztése kulcsfontosságú, melyben a felkészítő szakember is fontos szerepet játszik. És, ha már felszólalás. Az önérvényesítők a minél nagyobb nyilvánosság elérésére törekednek, ebben pedig a média hatalmas segítséget tud nekik nyújtani. Az értelmi fogyatékos emberekről szóló információknak a társadalom számára is egyértelműnek és pontosnak kell lennie. Ehhez az érintett réteg bevonása szükséges, melynek remek példája a participativ, vagyis részvételi oktatás pl. a gyógypedagógia szakokon, melynek keretében a sérült személyek is részt vehetnek a róluk szóló oktatásban.

A fent vizsgált kérdésekre sok, egybehangzó válasz érkezett, mely jól jelzi a visszatérő és egyre növekvő igényeket a változásra. A különböző országokból küldött véleményeket az EPSA összegyűjti és az Európa jövőjéről szóló konferencia részeként továbbítja azokat az európai döntéshozók felé. A konferenciát az Európai Bizottság szervezi, ami várhatóan 2022 tavaszán készít majd terveketa beérkező vélemények alapján. Az események további menetéről, a program fejleményeiről mi is írni fogunk. Legközelebb november 30-án, amikor egy nemzetközi online konferencia keretében az európai önérvényesítők széles közönség előtt ismertethetik javaslataikat.