Bosszúság

Csámcsogás? Legyek? A repülő késése, automata telefonhívás? A neten kéretlenül felbukkanó hirdetés?

Képzeljük csak el: egy repülőtéren állunk, már a beszállókapu előtt. Hatalmas a tömeg, a repülőgép máris húsz perc késéssel indul, bár a táblán ezt még az égvilágon semmi nem jelzi.

Balra egy nő hangosan csámcsogva eszik valami éktelenül büdöset. A tévén a tömeg fölött celebek locsognak, aztán szörnyű zenék jönnek Justin Biebertől a Despacitóig. A jobb oldali szomszédod ordibál a mobiljába, az ő jobb szomszédja meg, ha minden igaz, éppen pedikűrözni készül.

Nos, ha valakinek nem lehet fát vágni a hátán, a fentiek egyike-másika (ha nem is mindegyik) biztosan bosszantja is. A bosszúság ismerős érzés mindenkinek. Azonban az is meghatározható-e tudományos alapon, mi tesz valakit vagy valamit bosszantóvá? Vannak-e eredendően idegesítő dolgok, míg mások meg egyénenként változnak? Van-e válas

Bosszúság

za a tudománynak arra a kérdésre, hogyan lehet a bosszantás ellen védekezni?

A fenti három kérdésre a három válasz: nem tudjuk, nem tudjuk, nincs. A bosszúság talán a legáltalánosabb, mégis a legkevésbé tanulmányozott emberi érzelem. Hogy ezt miből gondolom? Abból, hogy ezt már jó egy évtizede leszögeztük újságíró kolléganőmmel, Flóra Lichtmannal együtt írt, Annoying: The Science ofWhcit Bugs Us (Bosszúság: Mi miért zavar bennünket?) című könyvünkben, és azóta senki sem vette magának a fáradságot, hogy megcáfolja a kijelentéseinket. Rámutattunk, hogy ezt a jelenséget senki sem vizsgálja. Nos, ezek alapján vajon mohón rávetették magukat a kutatók a témára? Felállítottak bosszúságvizsgáló tanszéket akár egyetlen egyetemen is? Kapott bárki katedrát kiemelkedő teljesítményért ebben a tárgykörben? Egy fenét! Nem történt semmi ilyesmi.

Nem mintha kevesebb lett volna a bosszantó dolgokból az elmúlt évtizedben. Ellenkezőleg. Vegyük csak a Twitter elburjánzását: ami kezdetben látszólag jóindulatú társadalmi fórumnak indult, ma már betüremkedik létezésünk minden zugába, és arra csábít, hogy olyasmivel foglalkozzunk haladéktalanul, amihez a világon semmi közünk sincs. Aztán a nyakunkra ültették az újabban influen-szernek nevezett véleménydiktátorokat. És persze mindenhonnan áradnak a kéretlen telefonos és írott üzenetek és hirdetések, internetes böngészőnkön egyre-másra ugornak fel a különböző termékeket reklámozó ablakocskák.

Személyes kedvenceim a motoros rollerek, amelyek mozgás közben a gyalogosok testi épségét veszélyeztetik, leparkolva meg az autósoknak vannak útban.

Aki kíváncsi a további részletekre, annak ajánljuk a National Geographic online felmérését a bennünket bosszantó dolgokról.

Bosszantó dolgok:

Amerikai anyalapunk közvéleménykutatást végzett az olvasók körében a legbosszantóbb dolgokról, különböző kategóriákban. íme néhány gyakori válasz, hazai példákkal kiegészítve.

Technika

Automata telefonhívások – internetes felugró hirdetési ablakok – szelfizés -mások mobiltelefonja – motoros rollerek

– az úgynevezett személyi asszisztensek -„minden új találmány a kerék óta”

Zajok

Rovarzümmögés – kutyaugatás – csámcsogás – autóduda – hamis éneklés -fűnyíró – flexelés- építkezés – lármás szomszédok

Személyek

Levakarhatatlan ügynökök – jegyellenőrök – akik a szavadba vágnak -harsányak – önimádók – motyogok

– celebek – hittérítők – csoszogok.

Egyszóval: mitől is bosszantó valami? Az adatok elemzése során három lényeges dolgot találtunk. Először is: zavarónak kell lennie, de anélkül, hogy a testi épségünket veszélyeztetné. Ha például egy légy betéved a hálószobába, az ugyan igen kellemetlen, de kárt aligha tehet bennünk. Kettő: kiszámíthatatlannak és szabálytalannak kell lennie. A vekker ketyegése vagy a macskaalom szaga is kellemetlen, de idővel mindkettőt meg lehet szokni. Azt viszont nem, ha a szomszéd időnként hirtelen elkezd hamisan hegedülni, méghozzá teljesen esetleges időpontokban. Ha az ember már jó előre tudja, hogy dugóba fog kerülni az autójával, vihet magával valamit, amivel el tudja ütni az időt, viszont ha a veszteglés váratlan, az már hallatlanul zavaró lehet. Három: ami igazán bosszantó, az beláthatatlan ideig tart. Ha például kiírják, hogy a repülőgép egy órát késik, és aztán csakugyan annyit késik, az elviselhető, de ha egy óra múlva még egy órát írnak ki, aztán még egyet, az már borzasztóan bosszantóvá válik.

Ha pedig a fenti bekezdés olvastán azt mondta magában, kedves Olvasó: „Álljon meg a menet!

Nem a világvége, ha késik az a repülőgép! Hiszen ha vittem magammal egy jó könyvet, mit bánom én, hogy mennyit kell várnom” – nos, ez rávilágít a bosszankodás egy újabb sajátosságára, éspedig a „tartalomfüggőségre”, mint azt Russell Shilling, az Amerikai Pszichológiai Társaság egyik vezető kutatója megfogalmazza. Igen nagy különbségek tapasztalhatók, ami az egyes embereket és kultúrákat illeti. Például a repülőgépek időnkénti, megmagyarázhatatlan késése igen bosszantó lehet egy utasnak, egy pilótának viszont állandóan föl kell rá készülnie. Ami pedig a kulturális különbségeket illeti: ha egy amerikai család megérkezik egy strandra, ahol rajtuk kívül csupán egy másik család van jelen, tőlük tisztes távolban telepednek le. Bizonyos mediterrán országokban viszont az a szokás, hogy egymáshoz a lehető legközelebb (ami az amerikaiakat erősen zavarná).

Ott vannak aztán az egyéni különbségek, amelyek miatt Shilling szerint igen nehéz megállapítani a bosszantóság általános ismérveit. Ez a fajta egyediség azonban bizonyos körülmények között egyenesen hasznos is lehet: egy pszichiáter barátomtól tudom, hogy míg a páciensei a saját sötét gondolataikról nem szívesen számolnak be, az őket bosszantó személyeket és helyzeteket hajlandók részletesen is ecsetelni, illetve viselkedésüket jellemezni. Ha ilyesmire biztatjuk az embertársainkat, könnyebben megnyílnak előttünk.

érdekes az is, hogyan változik idővel a bosszúság természete. Tíz esztendeje végzett felmérésünk szerint az emberek mások hangos mobilbeszélgetését tartották a legbosszantóbbnak. Ezt azzal magyaráztuk, hogy egy adott helyzetet általában szeret az ember egészében átlátni, és amikor csak a feléhez férhet hozzá, akkor a hiány zavarja. Akkor úgy tűnt, hogy a mobilos telefonálás elsősorban a kívülállókat bosszantja, ma azonban már inkább a hívottakat. Bizony, én nemrég hallottam egy huszonéves ismerősömtől, hogy kifejezetten idegesítik a váratlan hívások. Miért nem üzent inkább az illető? Vagy miért nem kérdezte meg üzenetben, hogy most bátran felhívhatja-e?

Ha létezik egyáltalán valami az életben, ami egyetemesen bosszantó, arra az ember biológiája világíthat rá leginkább. Néhány reflexünk a valóban veszélyes dolgok ellen szolgál hathatós védelemül. Az öklendezés például megakadályozhatja, hogy valami ártalmasat nyeljünk le. A pislogási reflex a szemünket védi a sérülésektől. A középfülben is működik egy reflex, amely az erős zaj ellen védelmez bennünket. Valakinek az erős parfümje talán az öklendezési reflex miatt bosszanthat bennünket, a vuvuzela fülsértő lármája meg a középfülben tapasztalható reflex miatt.

A bosszúság általános jellemzőit segíthet felderíteni az olyan emberek tanulmányozása, akik valamiért különösen sok bosszantó dolgot tapasztalnak. Ahogyan a koleszterinérzékenység problémája elvezetett az első koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek kikísérletezéséhez, a mizofóniások (a kellemetlen, bántó zajokra túlérzékeny emberek) révén talán eljuthatunk a bosszúság csökkentésének általános eszközeihez.

Az öröklött, illetve ritka betegségekkel foglalkozó amerikai GARD információs központ szerint a mizofóniások igen intenzíven reagálnak mások számára közömbös hangokra is. Számukra nagyon bosszantó lehet valaki másnak a csámcsogása vagy akár ásítása, szuszogása is. Ha a kutatók kitalálják, hogyan lehet az ilyeneket megnyugtatni, az talán mindenkinek hasznára válhat.

A szerkesztő jegyzete: Ennek a cikknek a maximális terjedelmét szigorúan megszabtuk, ám a szerző ezt túllépte, így kénytelenek vagyunk közbelépni, és ezen a ponton megszakítani a szöveget. Rettenetesen sajnáljuk, ha ez esetleg bosszantja a kedves Olvasót.

(megjelent: National Geographic, 2020. január)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .