Család, munka és színház – Interjú Zajcsekné Zsiga Szilviával

Zana Anita: Kiegyensúlyozottnak tűnsz.

Zajcsekné Zsiga Szilvia: Köszönöm szépen, törekszem rá. Boldogan élünk a férjemmel, dolgozom, házimunkát végzek, szabadidőmben pedig amatőr „színésznő” vagyok a Varázsszínpad társulatában.

Mi a munkád?

Távmunkában dolgozom a Főkefe Nonprofit Kft-nél adminisztratív munkakörben. Bár nem járok el itthonról a munkahelyemre, ez a tevékenység mégis ad egy keretet a napjaimnak. Egy ismerősöm által kerültem a céghez. Nagyon örülök, hogy fogyatékossággal élő embereként dolgozhatok, hiszen közöttünk ez nem annyira magától értetődő.

Ha pedig szabadidő: hogyan kezdted a színjátszást?

A felsoroltak ellenére alapvetően visszahúzódó ember vagyok. A kétezres évek elején csatlakoztam egy szolnoki színjátszókörhöz, amely látokból állt. Ekkor még elég sok látásmaradványom volt. Aztán volt egy hölgy, aki a látássérültek színjátszásából írta a szakdolgozatát, így kezdődött a Varázsszínpad működése 2016-ban. Mostanában Karinthy darabokat játszunk, de szerepelt már mese is a repertoárunkban. Közben a férjem, Norbert is csatlakozott, holott kezdetben csupán elkísért engem. Egyébként őt is az Egyesületen keresztül ismertem meg. Már húsz éve ismerjük egymást, és tavaly volt a tizedik házassági évfordulónk.

Egy, az életedet meghatározó ismeretségen túl mit jelent számodra a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete?

Ez egy remek közösséget, ahová nagyon jó tartozni. A szolnoki csoport rendezvényeire rendszeresen járunk a férjemmel. Házasságom mellett több barátságot is az Egyesületnek köszönhetek. Emellett a JNSZMVAKOK Elemi Rehabilitációs Központjában is többször megfordultam, nagyon hasznosnak tartom a szolgáltatásaikat, legutóbb egy új útvonal megtanulásban segítettek.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Pár éve érettségiztem le. Most egy szoftverfejlesztői tanfolyamat kezdtem el, de koronavírus járvány miatt az most egyelőre szünetel. Más terveim jelenleg nincsenek. Úgy gondolom, hogy jól halad az életem, boldog vagyok. (Forrás: Rehabportál)