Párizs érseke a fogyatékossággal élőkért

Sokkal több a beteg, a fizikai korláttal küzdő keresztény, mint gondolnánk. Közülük sokan azonban nem mernek részt venni a plébániai programokon, azt feltételezve, hogy a
jelenlétük zavarja a többi hívőt. 2017 decemberében a frissen kinevezett főpásztor a La Vie című katolikus folyóiratnak adott interjúban föltárta, hogy amikor (1979 és 1990 között) általános orvosként dolgozott, a sérültekkel folytatott munka merőben megváltoztatta a látásmódját:

„Jóval többet tanítottak nekem az emberi mivoltról, mint bármely szakkönyv.” Párizs érsekeként ezt a tapasztalatot szerette volna megosztani az egyházmegyéjével.

Kezdeményezésére 2019. szeptember 1-jén új helynökség alakult, amely a fogyatékossággal élőknek a plébániai közösségbe való beilleszkedését

Michel Aupetit, Párizs érseke

segíti. A helynökség vezetője, Franck Souron hangsúlyozza, hogy „az ügy magát az Egyházat érinti, annak mintájára, ahogyan ez már több mint tíz éve az úgynevezett Szolidáris tél akció keretében történik a hajléktalanok érdekében”.

Souron atya Lourdes lelkiségét szeretné megtapasztalni a párizsi plébániákon is: „Ott senki sem lepődik meg azon, ha valakit kerekesszékben lát. Nálunk is hétköznapinak kellene lennie ennek a hozzáállásnak.”

A valóság azonban teljesen más. Sok sérült ember inkább lemond arról, hogy bekopogtasson a plébánia ajtaján, mert attól fél, hogy alkalmatlankodásnak tartják a közeledését, vagy terhet jelent majd. A helynökség első lépésként egészen konkrét ötletekkel szolgál. „Miért ne közölhetnék a plébánosok valahol, mondjuk a plébánia honlapján, hogy könnyen megközelíthető-e a templom bejárata vagy van-e a fogyatékossággal élők számára
fenntartott parkoló és mellékhelyiség?” – jegyzi meg Isabelle Dieudonné, az atya helyettese. A helynökség munkacsoportja, melyben egy hallássérült kollégát is foglalkoztatnak, fölvette a kapcsolatot a 106 párizsi plébánia felelőseivel. Szeretnék érzékenyebbé tenni őket erre a témára. A párizsi Sacré Coeur-bazilika felszentelésének 100. évfordulójára készülődve, amely 2020. február 1-jére esik, a helynökség azon dolgozik, hogy megszervezze a fogyatékossággal élők odajutását. „Egyfajta értetlenség tapasztalható; vannak, akik azt erősítgetik, hogy ez lehetetlen” – mondja a helynökség helyettes vezetője. Ennek ellenére mindent megtesznek azért, hogy ezt a fontos egyházmegyei eseményt a korlátokkal élők ugyanúgy élhessék át, mint bárki más. „Evangelizációs munkát kell folytatnunk. Az a kérdés, hogyan tekintünk azokra a sérültekre, akik az egyház-községünk tagjai” – zárja a beszélgetést Souron atya.

(megjelent: Új Ember, 2020. 01. 19.)