Íme, a két csodás vakvezető kutya, Kávé és Géniusz – Mi is találkozhatunk velük a pécsi utcákon

Ember és állat varázslatos egybeolvadásának eredménye a vakvezető kutya. A fantasztikus négylábú, amelyik gazdája szeme, hű társa. De hosszú addig az út, míg egy-egy ilyen megbonthatatlan érzelmi kapocs kialakul. Aminek eredményeként a látássérült személy élete alapvetően változhat meg, szabadabb, nyitottabb lehet. Ebben Géniusznak és Kávénak, a két immár pécsi labradornak a szerepe elvitathatatlan.

Egy kölyökkutyát először fel kell nevelni, csak egy-másfél éves kora után lehet elkezdeni a különleges oktatást.

Ennek mestere Nyíriné Kovács Mária, a miskolci székhelyű, de országosan működő Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola szakembere. Ő huszonegy évesen választotta ezt a pályát, ami végtelen türelmet és következetességet, meg a kutyák iránti rajongást is magában rejti.

– Jelentősen alakítja át az életemet ez a Kávé névre hallgató lény – dicsérte igazi támogatóját dr. Pál Dániel jogász, a Pécsi Tudományegyetem ombudsmanként dolgozó munkatársa. – Külső támogatás nélkül, párban sok-sok olyan helyre el tudunk jutni, ami eddig nekem jelentősen nagyobb terhet jelentett. De a környezetünkkel való kapcsolatok kialakításában is segít, hiszen a bundásokat rengetegen kedvelik. Ugyanakkor az nem jó, ha munkája közben akarják őt megsimogatni, falatokkal traktálni a számukra csak kedvencnek tűnő állatot. Etetni egyébként szigorúan tilos akkor is, ha a kutya nem dolgozik éppen, hiszen pont a fent említett kötelék kialakulása és fenntartása miatt ezt kizárólag a gazdája teheti, mint ahogy például fésülni is csak neki szabad a segítőjét.

– Egy látássérült a fehér botjával ellenőrzi maga előtt az utat, és ha akadályt érzékel, megkeresi a lehetőséget a kikerülésére – árulta el a kiképző. – Mindez a kutyák esetében már teljesen más, hiszen a haladó jószág az ilyeneket eleve felismeri, kikerüli úgy, hogy gazdája nem is tudja, hogy valami az útjukban állt. Teszi ezt ösztönből, magától is, de arra már tanítani kell, hogy eközben a társa méretét is figyelembe vegye, hogy együtt elférjenek. Most két pécsi férfival úgynevezett átadó tanfolyamot tartunk. Ez azt jelenti, hogy a kiválasztottak már több tréningen vannak túl, de még sok munka áll a párosok előtt, hogy igazán értsék és megértsék egymást, és gördülékenyen tudjanak közösen élni. Mivel fontos a harmónia, mindig az adott kliensnek próbáljuk megtalálni azt a kutyát, amelyik a lehető legtöbbet tud nyújtani neki. Ilyenkor figyelembe vesszük a fizikai és mentális adottságokat, lakó- és munkahelyi környezetét, szokásait és életstílusát.

……………………………………………

Ismert utakon

Ismeretlen helyeken azért a kutyák sem tudják, merre kell menniük. Ezért fontos, hogy a látássérült ember előre tájékozódjon az útvonalról, hiszen a vakvezető kutyás haladás a közös feladatuk. A rendszeresen használt útvonalakat a kutyák könnyen megtanulják, ott kevésbé szükséges nekik az irányítás.

……………………………………………

– A látásom az utóbbi időben rohamosan romlott – mondta el Sziva Dániel, a Zala megyei Szentpéterúr településről származó, Pécsett közgazdaságtudományokat hallgató egyetemista. – Ezért kaphattam meg Géniuszt. Napi egy aktív órát igényel az ellátása, gondozása, sétáltatása. Amit nyújt, az ennek sokszorosa, szinte kifejezhetetlen, mit ér nekem. Elvezet oda, ahová máskor csak kísérettel jutottam el. Az egyetemen is végig velem van, ott alszik a lábamnál. De ha kell, azonnal szolgálatba áll. Az évfolyamtársaim is nagyon kedvelik, gyakran hoznak neki virslit, ám azt én adom oda, mert nem jó, ha mások is etetik.

– Bizonyos tudást nem lehet átadni a kiváló egyedeknek sem – vette vissza a szót az amúgy éppen hat kutyával élő Mária. – Az úttest szélén a kutya mindig megáll, de a közlekedési lámpa színeit nem tudja megkülönböztetni. Ilyenkor a látássérült feladata eldönteni a forgalom hangja alapján, hogy mikor kelhetnek át, vagy segítséget kérni a körülötte levő gyalogosoktól. Az utastársak segítsége szintén jól jöhet a buszmegállókban, hiszen még egy ilyen okos négylábú sem képes felismerni a számokat. Nagyon hasznos, ha megmondják, hányas járat érkezett a megállóba. Az empátia gyakorlása lényeges a látók részéről. Ha kérdeznek, hogy miképpen tudnak segíteni, az már egy jó lépés a megoldás felé.

A két fantasztikus eb, Kávé és Géniusz fekete színű labrador. Ez a fajta különösen alkalmas a vakvezetői munkára. A mostantól már pécsi egyedek nyugodtak, fegyelmezettek, a gyerekeket, embereket nagyon kedvelik. Természetesen a gazdájához szintúgy ragaszkodnak. Ráadásul – jó kutyákhoz méltóan – rajonganak a jutalomfalatokért. De vigyázni kell velük, nehogy elhízzanak, mert az ugyanúgy káros az egészségükre, mint az embereknek, megterheli az ízületeiket és rövidíti az életüket. Nyakukban kis csengőt hordanak, hogy a gazdáik is hallják, merre van a kedvencük, ha játék közben, egy futtatón eltávolodnak tőlük.

(Forrás:a PÉCSI ÚJSÁG.HU)

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.