Javult a látássérültek helyzete Szegeden

Nagyot változott a vakok és gyengénlátók helyzete az elmúlt évtizedekben Magyarországon, kiváltképpen mióta hazánk az Európai Unió tagja lett. Korábban a „kaptok, amit kaptok” elv volt jellemző, az érintettek viszont most azt mondják, az uniós pályázatoknak köszönhetően a korábbinál nagyobb figyelmet kapnak Szegeden. Ezzel együtt vannak nehézségeik, és konkrét javítanivaló is akad.

Leginkább a beszélő lámpák hiánya, a tömegközlekedési eszközök hangos utastájékoztatóinak pontatlansága és a járdán kerékpározók jelentenek problémát a látássérültek közlekedésében Szegeden. Kevesen tudják, de a Braille-írás nem mindig jelent jó megoldást, hiszen akik életük későbbi szakaszán veszítik el látásukat, már nem biztos, hogy meg tudják tanulni a módszert. Arról nem is beszélve, hogy 20-30-40 év fizikai munkavégzés után esetleg az ujjbegyek sem alkalmasak az apró jelek kitapintására.

Konkrétumok

A látássérültek szerint a sípoló lámpák nem jelentik a legjobb megoldást. Szegeden, a Bocskai utcánál vagy az Anna kútnál lévők a közlekedés zaja miatt nem mindig hallhatók rendesen, és az sem mellékes, hogy több lámpa esetén nem egyértelmű, melyik adja a hangot. Ezt a problémát orvosolhatja olyan beszélő lámpák telepítése, amelyek közlik az áthaladás irányának megfelelő utca nevét és azt is, hogy merre mehet a gyalogos. Szegeden például a Rókusi körúton működik ilyen.

Komoly problémát jelent a kerékpárosok járdán közlekedése is. A Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Egyesülete Szegeden a Bocskai utcában található, itt is gyakran bringások riogatják a látássérülteket. Az érintettek szeretnék, ha az utca két végén felfestéssel és táblákkal jeleznék, hogy legalább ezen a járdaszakaszon ne biciklizzenek, ha már egyébként is tilos.

Ami a tömegközlekedést illeti, a szegedi buszokat és villamosokat felszerelték ugyan beszélő utastájékoztató rendszerrel, de ezek sok esetben “csúsznak”, tehát nem a megfelelő megállót mondják – mondja Vaskóné Kiss Éva, a Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Egyesületének elnöke. “Szeretnénk, hogy ha egy kicsit nagyobb figyelemmel lennének, mert így akár balesetveszélyes helyzet is kialakulhat” – teszi hozzá. A helyzet persze nem rossz, sőt, Vaskóné Kiss Éva szerint összességében elégedettek a Szegedi Közlekedési Kft. és a Tisza Volán Zrt. hozzáállásával is.

A Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Egyesülete egy érzékenyítő programot is kezdeményezett, amely során látássérültek tréninget tarthattak a szegedi közlekedési cégek járművezetőinek. Szimulációs szemüveget is felpróbáltattak a sofőrökkel, akik így megtapasztalhatták, hogy milyen a gyengénlátók helyzete a közlekedésben.

Pozitív példák

Vannak persze pozitívumok is. Elsősorban az uniós fejlesztéseknek köszönhetően szinte minden esetben kötelező odafigyelni az akadálymentesítésre. Kikérik a vakok és gyengénlátók véleményét, akik bár saját bevallásuk szerint sem szakértők, olyan felhasználók, akik tapasztalata elengedhetetlen. Szegeden a felújított járdák szinte mindegyike már vezetősávval készül, és a tömegközlekedés-fejlesztés egyik sarokköve az utastájékoztató-rendszer akadálymentesítése. De több térplasztikát is átadtak az utóbbi időben, így tehát valóban elmondható: egyre többet gondolunk látássérült embertársainkra.

A Fehér Bot, azaz a látássérültek nemzetközi napját október 15-én tartják világszerte. A Somogyi-könyvtárban “Érints meg!” címmel egy tapintható kiállítást is szerveztek az alkalomra, immáron negyedik alkalommal. A hónap végéig látható és érinthető tárlat Barta András, Balvinszky Orsolya, Kis Anna és Szemerey-Kiss Balázs alkotásait vonultatja fel.

De lesz rendezvény október 15-én is, méghozzá a Szent-Györgyi Albert Agórában 17 órától is: Balla Mária, aki maga is látássérült énekművész lép fel, de beszélgetést is hallhatnak vele az érdeklődők.

Forrás: szegedcafe.hu

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.