Jó hír a fogyatékossággal élő doktori hallgatóknak

Alaptörvény-ellenes a nyelvvizsga-követelmények alóli mentesítés tiltása azon fogyatékossággal élő doktori hallgatók esetében, akik számára a nyelvvizsga megszerzése objektív akadályba ütközik.

A Magyar Közlöny 70. számában jelent meg az Alkotmánybíróság azon határozata, amely alapján nem alkalmazható többé a nemzeti felsőoktatási törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 87/2015. (IV. 9.) Korm. rendeletének (A továbbiakban: Vhr.) 62. § (11) bekezdése. E bekezdés értelmében a doktori képzés kimeneti követelményei közt szereplő nyelvvizsga-követelmény alól nincs mód mentesülni.

[VHR link: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1500087.kor ]

A határozat alapját képező ügy kezdetén már hatályban volt a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény, amelynek 49. § (8) bekezdése alapján a fogyatékossággal élő hallgatót szükség esetén mentesíteni kell a nyelvvizsgának vagy annak része, illetve egy szintje alól, ám ez kizárólag a mentesítés alapjául szolgáló körülménnyel összefüggésben biztosítható és nem vezethet az oklevél által tanúsított szakképzettség megszerzéséhez szükséges alapvető tanulmányi követelmények alóli felmentéshez.

Az ügy főszereplője egy igazoltan diszlexiás és diszgráfiás PhD hallgató volt, aki 2014 tavaszán kérvényezte a doktori iskola dékánjánál, hogy erre, illetve az ezt megalapozó szakértői véleményre hivatkozva mentesítsék őt a nyelvvizsga-kötelezettség alól. A dékán azzal a feltétellel engedélyezte a nyelvvizsga-mentességet, hogy a hallgatónak mindent meg kell tennie nyelvtudásának fejlesztése érdekében.

A hallgató 2018-ban abszolvált, és a korábban számára megítélt mentességre hivatkozva jelentkezett doktori disszertációjának megvédésére. Az egyetemtől azonban azt a tájékoztatást kapta, hogy az idő közben hatályba lépő Vhr., és a doktori cím megszerzéséről szóló rendelet felülírta a dékán korábbi döntését, mivel ezen jogszabályok alapján a nyelvvizsgák meglétének igazolásától nem lehet eltekinteni, ezt pedig az egyetem nem tudja megváltoztatni. Így előfordulhat az a helyzet, hogy, bár a hallgató sikeresen megvédi doktori dolgozatát, a doktori fokozatot azonban mégsem biztos, hogy odaítélik neki, hiszen a kimeneti követelmények meglétét nem igazolta.

A Vhr. 62. § (11) bekezdése értelmében a fogyatékossággal élő hallgató a doktori képzés keretében a nyelvvizsga szintje alól nem mentesíthető. Ezen kógens rendelkezés alól még abban az esetben sem lehetett mentesülni, ha a hallgató objektív indokok miatt nem felelhetett meg a kritériumoknak.

A Fővárosi Törvényszék előtt indult peres eljárás következményeképpen merült fel az a kérdés, hogy a jogforrási hierarchia magasabb szintjén álló törvény rendelkezéseit egy alacsonyabb szintű rendelet mennyiben szűkítheti le, és hogy leszűkítheti-e egyáltalán.

Az Alkotmánybíróság egy alkotmányjogi panasz keretében vizsgálta a kérdést, ennek eredményeképpen arra jutott, hogy a Vhr. ominózus 62. § (11) bekezdése ellentétes az Alaptörvénnyel.

A támadott rendelkezés akként is értelmezhető volt, hogy a doktori képzések esetében soha nem lehet szükséges a mentesítés, ezzel pedig az egyedi jogalkalmazó számára nem biztosított annak lehetősége, hogy egy esetleges objektív indok fennállta (Pl. súlyos diszlexia vagy diszgráfia) esetén legyen mód a szabályozástól eltérni. A Kormány ráadásul ezt a rendelkezést úgy hozta meg, hogy az Nftv. erre nem adott felhatalmazást, ez pedig azt eredményezi, hogy a rendelkezés közjogilag érvénytelen. A helyzetet súlyosbította, hogy alkotmányosan nem lehetne mód arra, hogy egy törvényi rendelkezést egy alacsonyabb szintű rendelet így leszűkítsen. Az Alaptörvény alapján pedig jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel, a kormányrendelet pedig a törvénnyel.

Habár a Vhr. támadott rendelkezése 2019 augusztusában kissé megengedőbb lett, a változtatás értelmében csak egyes nyelvvizsgarészek (szóbeli vagy írásbeli) alól kaphattak mentesítést a doktori iskolák hallgatói, a nyelvvizsgák szintje alól azonban nem. Ez pedig egy olyan, diszlexiás és diszgráfiás hallgató esetében, aki számára minden írásbeli feladat megoldhatatlan akadályt jelent, nem ad lehetőséget a követelmények teljesítésére. A szóbeli vizsgarészeknek ugyanis rendszerint részét képezi egy olyan feladattípus, ahol a hallott szöveg alapján kell egy feladatlapra ráírni az egyes feladatok megoldásait.

A hazánkban a 2007. évi XCII. törvénnyel kihirdetett, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (a továbbiakban: CRPD) a 25. cikk 5. pontjában kifejezetten azt a kötelezettséget rögzíti, hogy a részes államoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyatékossággal élő személyek hátrányos megkülönböztetés nélkül és másokkal azonos alapon férjenek hozzá az általános felsőfokú oktatáshoz, a szakképzéshez, a felnőttoktatáshoz és az élethosszig tartó tanuláshoz. A CRPD 4. cikk 2. pontja pedig általános kötelezettségként támasztja a részes államok számára a CRPD Egyezményből fakadó jogok fokozatos előmozdítását. Az indítványozó szerint, ha a felsőoktatásban tanuló személyek számára adott a mentesülés lehetősége, a doktori hallgatóktól ezt a lehetőséget kizárólag törvényben volna szabad elvonni. A Vhr. nagyrészt olyan technikai szabályokat tartalmaz, amik kiegészítik és elmélyítik az Nftv. rendelkezéseit, de a Vhr.-nek ez a támadott rendelkezése nem tekinthető ilyennek, mert közvetlenül valósítja meg az érintettek mentesülés alóli lehetőségének kizárását.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: a kérdéses rendelkezés megsemmisítése nem azt jelenti, hogy ne lenne szabály az érintettek nyelvvizsga alóli felmentésére vonatkozóan. Továbbá nem jelenti azt sem, hogy az érintett hallgató a jövőben automatikusan mentesülne a nyelvvizsga-kötelezettség alól. A mentesítés csak olyan jellegű fogyatékosság esetében illetheti meg az érintettet, ami objektív akadályt jelent a nyelvvizsga teljesítését illetően, és akkor is csak abban az esetben, ha ez feltétlenül szükséges. Annak megítélése, hogy a hallgató fogyatékossága ellenére képes-e teljesíteni egy nyelvvizsgát, minden esetben szakkérdés.

Másfelől fontos kiemelni, hogy az Nftv. mentesítést lehetővé tévő rendelkezése nem vezethet az alapvető tanulmányi követelmények alóli mentesüléshez. Így ha az adott tudományterület esetében objektíve szükséges a nyelvtudás igazolása, a fogyatékosság ténye sem biztos, hogy megalapozza a mentesülést. Ennek mérlegelésére az érintett felsőoktatási intézmény jogosult. (Velegi Dorottya – MVGYOSZ. jogi munkatárs)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .