Jogokat akarunk, nem gondozást!

Az ÉFOÉSZ. csatlakozott az ENIL kampányához az új európai gondozási stratégiával kapcsolatban

Az Európai Bizottság szeptember elején terjesztette elő az új európai gondozási stratégiát. A stratégia célja, hogy az Európai Unióban magas minőségű, megfizethető és hozzáférhető gondozási szolgáltatások legyenek elérhetőek az állampolgárok számára. A stratégia egyaránt szeretné javítani a gondozásban részesülők és a gondozást végzők helyzetét is. A dokumentum megjelenése és céljai üdvözölendők, tartalmát mégis éri kritika a nemzetközi fogyatékosságügyi mozgalom részéről.

Önmagában a stratégia elnevezése is problémás. A „gondozás” szó hatalmi struktúrát feltételez, amelyben a gondozó és gondozott alá-fölé rendeltségi viszonyban vannak. A gondozott passzívitásra ítélt. Ez szemben áll az önálló életvitel és az „empowerment” mögött álló gondolkodással, amelyben a fogyatékossággal élő ember aktív cselekvő, önmaga sorsának alakítója. Gondozás helyett segítő, támogató, közösségi alapú szolgáltatásokat akarunk.

A szeptember elején megjelent európai gondozási stratégiához két konkrét ajánlás-tervezet kapcsolódik. Az egyik ajánlás a koragyermekkori nevelés és gondozás témájával foglalkozik, ahol a cél, hogy minél több 3 év alatti gyermek kapjon magas minőségű ellátást az európai unió összes országának minden részén. A másik ajánlás a tartós ápolás-gondozással kapcsolatos,A másik ajánlás a tartós ápolás-gondozással kapcsolatos, melyben az értelmi fogyatékossággal élő emberek és segítőik, családtagjaik is nagy mértékben érintettek. A Bizottság ebben az ajánlásában külön kiemeli, hogy az államoknak azért kell dolgozniuk, hogy a tartós ápolás-gondozási szolgáltatások a lehető legszélesebb körben biztosítva legyenek a fogyatékossággal élő személyek számára. Fontos cél továbbá, hogy a gondozást végző családtagok és szakemberek munkafeltételei javuljanak, esetükben a munka és a magánélet közötti egyensúly helyreálljon. A magas színvonalú gondozásba való beruházás egyúttal a nők munkaerőpiaci részvételét és a nemek közötti egyenlőséget is előmozdítja, hiszen a gondozási feladatok túlnyomórészt továbbra is a nőkre hárulnak.

Az Európai Bizottság azt ajánlja a tagállamoknak, hogy dolgozzanak ki saját nemzeti cselekvési tervet, amelyen keresztül megvalósul a legfőbb cél: létrejönnek a magas minőségű, megfizethető és hozzáférhető gondozási szolgáltatások. A stratégia előterjesztése az első lépés a Bizottsági munka folyamatában. A következő időszakban a tagállamok megvitatják az ajánlásokra irányuló bizottsági javaslatokat, végül pedig az Európai Unió Tanácsa közös döntésként fogadja el azokat. Az elfogadott bizottsági ajánlások alapján a tagállamoknak egy éven belül kell tájékoztatást adni a Bizottság felé, hogy milyen konkrét lépéseket tettek az ajánlások céljainak elérése érdekében. Ezt követően a Bizottság öt éven belül értékeli az ajánlások végrehajtásának állapotát.

Az új európai gondozási stratégiát és a tanácsi ajánlásokra tett javaslatokat bárki elolvashatja és véleményezheti. Az ÉFOÉSZ csatlakozott ahhoz a kampányhoz, mely során az ENIL, az Európai Önálló Életvitel Hálózat megfogalmazza kritikáit az ajánlásokban foglaltakkal kapcsolatosan. Felvetéseit az ENIL –, tagszervezetein keresztül – több ország kormányának is elküldte. Szövetségünk az ENIL-lel közösen küldte meg az észrevételeket a Magyar Kormány illetékeseinek. Az együttműködéstől azt várja a szervezet, hogy a fogyatékosságügyi szervezetek javaslatai bekerülnek az ápolás-gondozásról szóló végleges tanácsi ajánlásokba, ennek hatására pedig valóban magas minőségű, megfizethető és hozzáférhető szolgáltatások jönnek létre az Unió egészében, így hazánkban is.

A stratégiával kapcsolatosan az ENIL – többek között – az alábbi észrevételeket fogalmazta meg. (A felsorolás nem teljes, csupán egy kivonata a kormányokhoz eljuttatott teljes javaslatcsomagnak.)

1. A gondozási stratégia a fogyatékosság orvosi modelljéből indul ki, ami nem felel meg a Fogyatékossággal élő Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezménynek. Az érintett személyeknek gondozás helyett egyéni igényekhez alkalmazkodó támogatásra van szükségük.
2. A tanácsi ajánlásoknak egyértelműen ki kellene jelenteniük, hogy a fogyatékossággal élő embereknek joguk van közösségi alapú támogatáshoz és szolgáltatásokhoz.
3. A személyi asszisztencia és az otthoni segítő szolgáltatások az intézményi rendszer alternatívájaként működnek. Ez a két közösségi alapú szolgáltatás kulcsfontosságú az intézménybe kerülés megelőzéséhez. A stratégia nem eléggé hangsúlyozza ezek fontosságát.
4. Az Európai Unió Tanácsa ajánlásainak hangsúlyozniuk kell, hogy minden fogyatékossággal élő embert megillet a személyi asszisztenciához való jog, ahogyan azt az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó Bizottsága is több ízben megfogalmazta.
5. Az Európai Uniónak fel kell gyorsítania az intézményi férőhely kiváltási programokat és a szegregáló intézményi struktúra helyett közösségi alapú szolgáltatások kialakítására kell fordítania a rendelkezésre álló forrásokat.
6. Az Európai Gondozási Stratégiának és a tervezett tanácsi ajánlásoknak világosan ki kell jelölniük a követendő irányt, amely az intézmények minden formájának felszámolását jelenti. Meg kell szüntetni tehát a gyermekek, a fogyatékossággal élők és idősek szegregációjának valamennyi formáját.
7. A “Semmit rólunk, nélkülünk!” elv jelenjen meg a döntéshozatali mechanizmusok során. A stratégiának és a tervezett tanácsi ajánlásoknak kötelezettséget kell vállalniuk a fogyatékossággal élő személyek és az őket képviselő szervezetek teljes körű, érdemi bevonására a döntési folyamatokba.

Az ÉFOÉSZ társelnöke, Bercse László a stratégiával kapcsolatban elmondta:
Azt gondolom, hogy az új gondozási stratégiával mindenképpen az intézmények kiváltása felé kell haladnia az Európai Uniónak. Fel kell számolni minden intézményt, és helyettük más, közösségi alapú szolgáltatásokat létrehozni. A közösségi alapú lakhatás azért fontos, mert így találkozhatunk más emberekkel, nem úgy, mint az intézményekben. Részesei lehetünk a társadalom mindennapi életének. Könnyebben találhatunk munkát, önállóan élhetünk, de megkapjuk a szükséges támogatást.

Az intézményen kívüli élethez munkahelyekre és jó oktatásra van szükségünk, hogy anyagilag is függetlenek legyünk. A szervezet szerint nagy előrelépés lenne az is, ha az Európai Unióban mindenhol bevezetnék az úgynevezett egyéni költségvetést. Az egyéni költségvetés azt jelenti, hogy mi rendelkezünk a szolgáltatásokra költhető állami támogatással. Mi választhatjuk ki magunknak azokat a szolgáltatásokat, amelyek teljes mértékben megfelelnek az elvárásainknak.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .