Kiszáll az állam a rokkantak ellátásából?

„A puding próbája az evés” – gyakran hallani. Igen, először a döntéshozók kiforralnak valamit. Azután bedobják a köztudatba, hogy kóstolgassuk csak. Amikor pedig a lakosság már kellőképpen megbarátkozott a gondolattal, hogy mi vár rá, és a tesztelésen túl van a hatalom, akkor élesben is elkezdik működtetni a bombát. Elképesztő dolgok születnek a törvénykezés vegykonyhájában. Lássuk csak, mi a legújabb menü, amit le akarnak nyomni a torkunkon!

Már hetek óta rotyog az üstben az ördögi menü. Arról olvashatunk folyamatosan, hogy centralizálva lesz a segélyezés rendszere. A potyautasok miatt kellett kiagyalni ezt a tervet a kormány-kommunikáció szerint. Valóban? Többen vannak azok, akik egészen mást sejtenek a teszt-hírek mögött. Azt, hogy útban vannak a szegények. Vigye őket a család, vagy aki akar, az gondoskodjon róluk. A gondoskodó állam, az ugyan nem bíbelődik sokat velük. Eszi, nem eszi, nem kap mást a szegény, csak a pokoli menüt!

Vegyük el tőle azt is, amije van! Ügyeljünk a részletekre is, hogy ne lógjon ki a lóláb. Az első lépés, ami a sikeres kommunikálás felé vezethet, hogy a szegényeket kinevezik potyautasoknak. A fő kérdés pedig az, nézzük csak meg, hogy mijük is van? A következő kérdés, ha fogyókúráztatjuk őket, akkor meddig mehetünk el? A terv nem újkeletű, hiszen már az alaptörvény is arról szól, hogy nincs társadalombiztosítási garancia és szociális biztonság többé. A szegényeket, a betegeket a család nyakába varrjuk, ezt kiagyalta a kormány már az első pillanatban. Ennek a forgatókönyvnek a része most a menü tálalása. Ez nem űrprogram, hogy rögtön fel kell lőni a szegényeket és a betegeket az űrbe, mint Gagarint, hanem megfontolt lépésekkel végrehajtandó, alattomos tervről bizonyosodhatunk meg. Jól ki van ez találva a 2013. november 15-től induló programmal. Fokozatosan megyünk szépen mind-mind a levesbe? Ezt csak az nem látja, aki vak! A fél ország a létminimum alatt él!

Lázár és Balsay a korhatár alatti nyugdíjak megszüntetésére tett javaslatot 2011. május végén, amit a fideszes többségű parlament el is fogadott! Így történhetett meg, hogy a TB kockázatra és szolgálati időre épülő rokkantsági nyugdíjak már csak szociális ellátássá olvadtak az új alaptörvényben! A 2012. január 1-től hatályos alaptörvény ugyanakkor kimondja, hogy a nagykorú családtag köteles gondoskodni az idős beteg szülőkről! Ezzel összhangban a jelenleg hatályos szociális törvény is hasonlóképpen rendelkezik. Magyarul az állam „rábízza” a betegek gondozási kötelezettségét a családtagokra, ő pedig kiszáll a „buliból”. Teszi mindezt a keresztényi alaptörvény szellemében.

Kivel kezdik a sort? Hát mindig a legsebezhetőbbekkel, ugye? Kik is ők? Például a hajléktalanok, akiket már eddig is a sorsukra hagytak. Még az Európai Unió is megszólt minket érte. Utána az idősödő, tartós munkanélküliek és a betegek következnek a sorban, akiknek már esélyük sincs semmiféle elhelyezkedésre. Ők az erőltetett menetben a lusta semmirekellők, akik nem akarnak dolgozni, a kormány-kommunikáció szerint. Nem erről van szó, hanem arról, hogy ők már útban vannak a hatalomnak, mint mindenki, akikről átmenetileg gondoskodni kellene, amíg nyugdíjba nem vonulhatnának végleg.

A még dolgozni bíró közmunkások is előbb-utóbb a süllyesztőben végzik, minden tartalékukat felélve. A pályakezdő munkanélküliek helyzete a legbiztosabb láncszem ebben a leszakadó folyamatban. Közülük kerülnek ki a külföldre távozók, a megélhetési válság elől menekülve. Mondjuk ki bátran, itt a járulékfizetők néma forradalma zajlik már 2-3 éve folyamatosan. Egyre többen menekülnek a zsarnoki hatalom elől. A lázadó ifjúság nem bírja azt, hogy megszabják számára, hogy mi elég, vagy mi nem az éhenhaláshoz.

Miután a potenciális áldozatok már megvannak, és a sorrend, hogy ki megy először a levesbe, nézzük meg az összefüggéseket, miért is kellett létrehozni ezt a centralizált rendszert! A totális, modernkori hűbérrendszer gondtalan megálmodása és végrehajtása lenne a cél? Ezt ma még csak sejteni lehet, hogy ez a menü rotyog az üstben, és az utolsó vacsora a pokol tornácán lesz felszolgálva. Az első vendégek pedig a „tehetősebb” szegények lesznek, akiknek a gombócot le akarják nyomni a torkán. A feketeleves mellé az alaptörvény is ott lesz az étlapon, amiben világosan megfogalmazták, a családnak kell gondoskodni az idős, betegről. Nem véletlen száműzték a TB garanciákat sem elsőként az alaptörvényből. Mindenki csináljon a rokkant családtagjával is, amit akar! A hitleri Németországban is először a súlyos betegek közül a fogyatékosokkal kezdték. Nem kímélték a kisgyermekeket sem! Nálunk is nyirbálni kezdték a fogyatékosok és rokkantak ellátórendszerét. Sőt, nem véletlen hoztak olyan eszement törvényt, hogy a pelenkás félholt is önmaga köteles átvenni a gyógyászati segédeszközt, személyesen. Így lehet ellehetetleníteni a betegek életét. Az állami gondoskodást felszámolta a kormány lényegében még azelőtt, mielőtt hatalomra került, csak a menüsort fokozatosan tálalja fel a szegényeknek.

A program megvalósítása, a tartós betegektől kezdve a súlyos fogyatékosokon át, a kisgyermektől az aggastyánig bezárólag világosan körvonalazódik, ha látunk is, nemcsak nézünk. Megnyirbálták a tartós beteg gyermekek jogait, a fogyatékosokét és a korhatár alatti rokkantakét. Utóbbiak többsége a Ratkó-nemzedéket képviselve könyörtelen bánásmódban részesülhet. Még azt sem hajlandó tolerálni a kormány, hogy a korhatár alatti rokkantak nagy többsége pár éven belül elérné az öregségi korhatárt. Ők addig kellettek csak, amíg újjáépítették az országot, progresszív járulékot fizettek évtizedeken át, átlag 30 évig! A munkába, ha belerokkantak, akkor gondoskodjon róluk a saját családjuk az állam helyett! Ezt fogalmazta meg a kormány az alaptörvényben is. Ennek a programnak a végrehajtása zajlik azzal, hogy 2012. január 01-től a rokkantsági nyugdíj jogfosztásával a szociális ellátórendszerbe tereltek be körülbelül 300 ezer fő korhatár alatti volt rokkantsági nyugdíjast. Azóta már vagy 60 ezren átlépték az öregségi korhatárt. Ez a trend folytatódik egészen az 1957-ig születettekkel, úgy, hogy ők pár éven belül öregségi nyugdíjkorhatárt betöltők lennének.

A kormány viszont nem toleráns velük szemben, és esze ágában sincs még ezt a pár évet kivárni. Menjenek a levesbe mind! – gondolják ők. Ennek a programnak a megvalósításához, mit gondolnak, kik fognak segítséget nyújtani? Nem más, mint az NRSZH (Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal), amely november 15-től veszi a kezébe az irányítását ennek a centralizált szociális team-nek. Nem véletlen alakult így! Aki egy kicsit is átlátja a helyzetet, nem kell sokat kombinálnia, vagy az agyát megerőltetnie, hogy miért is pont ennek a kormányzati szervnek a fennhatósága alá tartozik az elbírálás. A rokkantak felülvizsgálata az ő kezükön megy át. Mivel ott nem jött be semmi a kormány elképzeléséből, így stratégiai változtatást kellett kitalálni, de gyorsan. Ami hatékony is végre. Na, ezt jól ki is főzték! Nem bíbelődik már a NRSZH a felülvizsgálati statisztikákkal sem. Megrekedt az adatfeldolgozás még a február végi adatoknál, hogy hány rokkanttól szabadultak meg ebben az évben.

Már ez sem érdekli a kormányt, mert sokkal hatékonyabb és látványosabb módszerrel lökhetik a tömegsírba a korhatár alatti rokkantakat, mint eddig. A felelősséget az állam helyett a rokkantak családjának a nyakába kell varrni? Na és mi lesz az átlag 30 év alatt befizetett rengeteg pénzükkel? A rokkantak után megfizetett bruttó járulékokkal? A munkabéreik után 50-60% progresszív járulékot fizettek be. Azokkal mi lesz? Miért is a család nyakába akarja pimasz módon a kormány varrni a korhatár alatti rokkantakat, amikor azok élve meg sem érik az öregségi nyugdíjkorhatárt?

Szerepelt már sok minden a tervei között ennek a keresztényi kormánynak, hogyan is kéne minél hamarabb elfelejteni, hogy itt rokkantak is éltek valaha. Hát született már sok-sok ördögi terv, de eddig egy se jött be, mint például annak a rokkant-szimulátor gépnek a beszerzési elképzelése, amely 70 millió forintba került volna. Egyrészt a vizsgálat 5-6 órás, és a komoly szakmunkát végzők tesztelésére fejlesztették ki, nem pedig rokkantak funkció-károsodási mértékének a felülvizsgálatára, így ez a terv is megbukott. Másrészt a 6-7 régióban működtetésre szánt gépek ára fél milliárd forintba került volna. Még kísérleti stádiumban rájöttek, a beruházás felesleges lenne.

A másik terv sem jött be, hogy a „csaló” rokkantakat, hogyan lehetne kiszűrni. A kormány minden igyekezete ellenére kiderült, hogy az „agyon felülvizsgáltak” között nem csalók vannak, hanem áldozatok! A rokkantak, az elesettek, a szegények a törvénykezés áldozatai, akiken már mindent kipróbáltak, azonban hatékonyan eddig még nem tudtak tőlük megszabadulni. Hiába keringőztetik egy fillér nélkül a munkaügyi bíróságokon és a szakértők között ingázva a rokkantakat, hiába zavarják a II. fokú fellebbezések alkalmával vadidegen helyszínekre a felülvizsgálatokhoz. Lehetetlen, kora reggeli megjelenésre kötelezik őket a lakóhelyüktől több száz km-re, de a kacskaringós keringővel sem lehet megszabadulni tőlük, mert a betegek egyre öntudatosabban védik érdekeiket. A foglalkoztatási program sem az érintett rokkantakról szól! Az is csak „kacsa”, mert azok érdekét preferálja, akik a robotoló betegeket foglalkoztatják: erre megy el a rengeteg uniós pénztámogatás, meg arra, hogy informatikai fejlesztés címén az NRSZH kiépítse a szociális ellátórendszer feletti felügyeleti egyeduralmát, sanyargatva a rokkantakat.

Ezzel meg is érkeztünk a hetek óta keringő hírfolyamhoz, miszerint a centrális szociális ellátórendszert a központi vezérlésű NRSZH végzi majd november közepétől. Mire következtethetünk ebből? Arra, hogy a kormány gáláns mozdulattal szeretné már lefejezni azokat a soros felülvizsgálandó rokkantakat, akiknek a fejét a guillotine alá szánta. Mivel a 2012 januártól bevezetésre került új rokkant-törvény nem hozta meg a várt hatást, azaz hogy a rokkantaktól villámgyorsan meg lehessen szabadulni a felülvizsgálatok alkalmával, így most stratégiai változtatásokat láttak szükségesnek. Dehogy bíbelődnek ők az öntudatos rokkantakkal, akik a munkaügyi bíróságra is elmennek az igazukért. Hiszen az sokba kerül az államnak, hogy a türelmes rokkant bebizonyítja a független orvos-szakértők segítségével 2-3 év alatt, hogy ő igenis rokkant, és jogtalanul fosztották meg őt a pénzellátásától. Nem, ez a módszer a kormánynak nem vált be, mondjuk ki az igazat! Felesleges és rendkívül költséges, pazarló és hosszadalmas az eljárás, amely ráadásul a rokkantnak hoz általában igazságos ítéletet. Hát ez már mégsem derülhet ki, ugye? Na, akkor gondoltak gyorsan egyet, hogyan lehet felgyorsítani a rokkantaktól megszabadító programot?

Úgy, hogy előkapjuk a fiókból az alaptörvényt, kitesszük a felszolgálandó menü mellé, és lenyomjuk a saját családja torkán a rokkantat. Tartsa el a család az állam helyett a szeretteit, ha akarja, ha nem, ha bírja, ha nem! A terv nemcsak ördögi, hanem zseniális a kormány szemszögéből, hiszen nem kell többé gondoskodni a rokkantakról a „gondoskodó” államnak. Legfeljebb a rokkant ha elpusztul, akkor nem az állam, hanem a saját családja lesz a felelős érte. Ez már túlmegy minden jogászi okoskodáson és empátián. A keresztény hitvallású kormányunk viszont elintéz mindent egy hanyag mozdulattal, és azt mondja: „Ez a menü. Eszi, vagy nem eszi, nem kap mást! Ez van: „Oszt jónapot”!

Ezt már végképp nem szabadna megtenni! A rokkantak és családtagjaik egyet tehetnek csupán: 2014-ben a mindent eldönthető, körülbelül 1 millió szavazatukkal igenis elmennek, és leszavazzák ezt a gyalázatos kormányt! „Világosan látható, hogy mire megy ki ez a játék!” – vallják a rokkantak. Lassan kezd felébredni az ország?

Forrás: hirhatar.hu

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.