Koldusok és alkirályok

Ahol ennyi csoda esik, illenék már értesíteni a területileg illetékes püspökségeket, és szentté avatni pár államtitkárt vagy hasonló főmuftit, akiknek ez köszönhető. Illenék, ha csodák volnának – de egyelőre csak annyi bennük a mirákulum, hogy még nem nyelt el a föld egyetlen felülvizsgáló bizottságot sem, amúgy mindenestől, amikor egészségesnek, munkaképesnek nyilvánítottak vak, féllábú, félkezű embereket. Akik aztán semmiféle munkához nem juthatnak majd, ám az már az ő bajuk lesz.

Lehet, hogy volt egy szűk réteg, akik szélhámoskodtak, jogtalanul igényelték, kapták a támogatást, de ezek elenyészően kevesen lehettek a valódi rászorulókhoz képest. Akiket most összemosnak, azonosítanak velük. Jó hazai szokás szerint sikerült átönteni a fürdővizet a gyerekkel együtt a ló másik oldalára. Képzavar? Az hát, tökéletesen illik ehhez az abszurd helyzethez.

Mint más esetekben is történni szokott, most szintén nagy sikernek lehettünk tanúi – a hivatalos politikának sikerült a szőnyeg alá söpörni egy olyan problémát, ami apróbb anyagi kiadást okozott a központi költségvetésnek. Hurrá, lehet pezsgőt bontani, egy stadionnal többet építhetünk majd. Ráadásul látványos következményekkel sem jár ez az elegáns kis megoldás, hiszen a mozgássérültek többsége bizony egyáltalán nem járóképes. Nem látszik. Nem közlekedik az utcán, nem rohangál megafonokkal, otthon ül, éhezik, fázik, nyomorog. Aki kíváncsi arra, hogy valójában hány emberről is lehet szó, kérdezze meg a katasztrófavédelmet: egy-egy árvíz esetén hány mozgásképtelen embert kell evakuálniuk?

Rengeteget.

És úgy tűnik, nincs segítség, előfordult már néhány öngyilkosság is, ami csak azt mutatja, hogy a rokkantnyugdíjasok között több a római jellem, mint a politikusok között – ők inkább vállalták a gyors halált, mint a megalázó nyomort, fagyot, agóniát.

Mégis lehet, hogy van segítség. Az érdekeltek szerveződnek, Facebook-csoportot, civil egyesületet, perközösséget alakítanak. Perre viszik a határozatokat, Brüsszelbe mennek. Már gondoskodtak a nemzetközi jogi képviseletről is. Felhívást tettek közzé, íme, itt olvasható:

FELHÍVÁS!
KEDVES SORSTÁRSAK! ELEGE LETT A ROKKANT-TÖRVÉNY ÁLDOZATAINAK ABBÓL, HOGY JOGFOSZTOTTÁ VÁLTAK!
A NYUGDÍJUNKÉRT ÉS AZ ÉLETÜNKÉRT HARCOLJUNK MINDEN TÖRVÉNYES ESZKÖZZEL!
Az eddigi jó szándékú demonstrációk szinte semmilyen eredményre nem vezettek a társadalom érdektelensége miatt, ezért a kezünkbe vesszük a sorsunkat. Perközösséget kívánunk alakítani, az alapvető emberi jogaink érvényesítéséért. Nemzetközi szinten igyekszünk elérni a sokakat ellehetetlenítő, kirekesztő, megalázó, embertelen törvénynek a semmissé tételét. Várjuk sorainkba mindazokat, akiket a kormányzat méltánytalanul kilátástalan helyzetbe sodort. Akiket, az ellátórendszer kilökött, leminősített, vagy súlyos betegen be sem fogadott. Azok jelentkezését is várjuk, akiknek ezután kell felülvizsgálatra menniük, hiszen a nyugdíjgarancia, és az ehhez kapcsolódó juttatások számukra is megszűntek.
Minél többen vagyunk, annál nagyobb az esélyünk, és kisebb a költségünk. Az ügyvédi költség jelképes összeg, amely a jelentkezők létszámától függ.
CSAK EGYÜTT SIKERÜLHET! CSATLAKOZZATOK!
Jelentkezés: 2013. jan.31.-ig a „ROKKANT SZÁMKIVETETTEK TÁRSASÁGA”
Szalai József (szervező)

http://www.facebook.com/groups/100834813428454/

Rokkant számkivetettek

Csatlakozók, támogatók számára álljon itt egy telefonszám is, hátha nem mindenki facebookozik – 06 30 629 3780. Itt is jelentkezhetnek.

Ha bárki azt mondaná, Brüsszel ugyan nem sokat segíthet, messze is van, lassú is, a harc pedig kilátástalannak tűnik, annak két történelmi példával válaszolnék. Az első: amikor a lázongó németalföldiek a spanyol alkirály palotája előtt felvonultak, az egyik udvaronc, aki igencsak komoly hajlamot érzett magában a tányérnyalásra, azt mondta az aggodalmasan nézelődő főméltóságnak, a saját pompás ruhájukat és a kopottas felvonulókat összehasonlítva: „De nézze, felség, ezek koldusok!” Meghallották ezt az elégedetlenek, fel is vették a nevet. És ezek a Koldusok úgy kiverték a kényes-fényes, büszke spanyolokat a hazájukból, hogy csak úgy zengett bele Európa. Igaz, nem azonnal, igaz, nehéz csatákban, hosszú idő alatt.

De kiverték.

Azonkívül udvariasan felhívnám a figyelmet arra is, hogy ha 1938-ban valaki egy londoni teadélutánon azt meri mondani, bármilyen társaságban, hogy tíz év múlva India nem lesz már a Brit Birodalom része, és a hatalmas országot egy nevetséges, lepedőbe öltözött kis ügyvéd, bizonyos Mohandas Gandhi fogja vezetni, aki ráadásul irtózik az erőszaktól és nem hajlandó annak egyetlen formáját sem alkalmazni, hát azonnal a bolondokházába vitetik.

Jobb, ha engednek a dölyfös alkirályok: a gyengék, koldusok már összefogtak.

Forrás: gepnarancs.hu