Közlekedés különféle időjárási viszonyok között

Az MVGYOSZ. közlekedéssel kapcsolatos sorozatának legújabb részében áttekinti a szervezet, milyen nehézségekkel nézünk szembe egy szeles vagy esős napon, és hogy hogyan lehet hófedte vagy jeges utcán fehérbottal biztonságosan eljutni úticélunkhoz.

Szél

Az erős szél nehézséget jelent mindazoknak, akik a közlekedés során hallásukra támaszkodnak, ugyanis a fehérbot keltette visszhangot szélben nem, vagy jóval kevésbé lehet hallani. Ugyancsak elfedi a szél zaja a közeledő járművek hangját, ezért szeles időben jóval nagyobb körültekintéssel, vagy látó segítséggel célszerű az úttesteken való átkelés.

A gyakorlott látássérült közlekedőket segíti az ún. hangárnyék. Ez azt jelenti, hogy egy fához, vagy oszlophoz közeledve meg lehet hallani annak jelenlétét, mivel az akadályozza a környezeti zajok terjedését épp úgy, ahogy ezek a tárgyak akadályozzák a nap sugarainak terjedését is. Szeles időben azonban e fontos, hallható támpontok mellőzésével vagyunk kénytelenek közlekedni.

Eső

Nagyon egyéni, hogy az alig- vagy gyengénlátó embereknek mekkora nehézséget jelent esőben közlekedni. A szemüveget célszerű minél inkább szárazon tartani akár esernyővel, akár baseball sapkával.

Sokaknak jelent nehézséget, hogy a vizes járdák csillognak. Különösen sötétben lehet kápráztató, ahogyan az utcalámpák és autók fénye visszatükröződik a nedves járdáról. Nappal ugyanakkor egyfajta látható vezető sávként szolgálhat, ahogyan a vizes járdán látszik a házak sötét árnyéka, vele párhuzamosan pedig az ég tükröződése. Ezt a vonalat egyszerű lehet követni. Egy nem fényérzékeny személyt hasonló módon segíthet, ha a járdán követi a tükrözödő utcalámpák fénysorát.

A látásukra támaszkodó személyek számára nagyon elbizonytalanító lehet, amikor hirtelen szakadni kezd az eső. A legtöbbek szeme szerencsére általában gyorsan hozzászokik a megváltozott körülményekhez. Ám érdemes lehet a gyengénlátó közlekedőknek is tartaniuk a táskájukban egy fehérbotot, amit ha bizonytalannak érzik magukat, rögtön elővehetnek. Így jóval egyszerűbb segítséget kérni és kapni is.

A szélhez hasonlóan az esőre is igaz, hogy a hallható támpontok az eső és a fröcskölő járművek keltette zajban nagyrészt eltűnnek. Ezért esős időben a hallásukra támaszkodó látássérült emberek is bizonytalanabbul közlekedhetnek, mint máskor.

Az eső az öltözködés szempontjából is hatalmas kihívás. Egyrészt látássérültként szinte lehetetlen a tócsákat kerülgetni, ezért fontos vízálló lábbelit felvenni. Másrészt kérdés, hogy hogyan védjük magunkat az esőtől, amiben megoszlik a látássérült emberek véleménye.

Egyesek nem használnak esernyőt mondván, aki nem lát, az esernyővel közveszélyes lehet. Ha mégis az ernyőre voksolunk, mindenképpen fontos, hogy azt has magasságban nyissuk ki, ezzel óva a körülöttünk lévőket. Ugyanakkor azt is érdemes figyelembe venni, hogy az esernyő használata lefoglalja az egyik kezünket, miközben a másikban a fehérbot van. Így sokkal nehezebb például csomagot vinni vagy ajtót nyitni.

A vak közlekedők többsége vízálló, kapucnis kabátot hord. Azonban a kapucni hátránya, hogy akadályozza a hallást. Mindenki maga kell hogy kitapasztalja, számára melyik a legmegfelelőbb megoldás.

Vakvezetőkutyával közlekedve fontos, hogy vigyünk magunkkal egy törölközőt, amivel ha megérkeztünk, a vizes kutyát megtörölhetjük. Ha hosszú esőkabátot vesz a gazda, akkor a nadrágja kevésbé lesz a kutyától vizes, vagy sáros. Az is megfontolandó, hogy esetleg a vakvezetőkutya is kapjon kifejezetten kutyáknak készített esőkabátot.

Hó

Bár az utóbbi években egyre ritkábban havazik Magyarországon, nem feledkezhetünk meg a hóban való közlekedés nehézségeiről sem. Igazán gyönyörű a friss, fehér hótakaró. De míg a takarítás nem kezdődik meg, a hó mindent elfed, ami egy látássérült embernek a közlekedés során segítséget, támpontot jelenthet. Eltűnnek a kontrasztok, ráadásul a vakítóan fehér hó nagyon zavaró lehet a fényérzékeny személyek számára.

Télen a napsütés is kellemetlenebb lehet, hiszen a napsugarak a talajjal kisebb szöget zárnak be, és a fényt a hó is visszaveri. Ezért télen is érdemes lehet napszemüveget hordani, vagy szükség esetére magunkkal vinni.

A hó beborítja a tapintható támpontokat is. Vastagabb hótakaró esetén lehetetlen fehérbottal érzékelni a járdát szegélyező fűsáv szélét, de akár a kisebb járdaszegély is nyomtalanul megbújhat alatta, ezért könnyen az úttesten találhatjuk magunkat. Ráadásul a hó tompítja, olykor elnyeli a közeledő járművek, vagy léptek zaját. Így még nehezebb szükség esetén segítő gyalogostársra akadni vagy a felénk közeledő járműveket időben észrevenni.

Ahogyan az eső kapcsán már említettük a kapucni kérdését, télen hasonlóan megosztó, hogy viseljen-e a fehérbottal közlekedő személy sapkát és kesztyűt. A kapucnihoz hasonlóan a sapka is akadályozhatja a hallást. Érdemes ritkább kötésű, vagy a fület csak részben fedő darabot választani.

Nagy hidegben nem tanácsos kesztyű nélkül használni a fehérbotot, azt egy vékony kesztyűvel stabilan és kényelmesen lehet fogni. Dönthetünk úgy is, hogy télen neoprém markolatú fehérbotot használunk, amely – szemben pl. a fából készült markolattal – kesztyűs kezünkben sem csúszkál. Praktikus találmány az ujjakról egy mozdulattal lehajtható kesztyű, amelyet úgy képzeljünk el, hogy az ujjakat fedő rész a kesztyűről egy kapucnihoz hasonlóan lehajtható. Így az ujjainkat szükség esetén egyetlen mozdulattal kiszabadíthatjuk a kesztyűből, pl. ha a telefonunkat szeretnénk használni.

Különösen a születésüktől fogva látássérült, valamint az idős személyekre jellemző a rosszabb egyensúlyérzék, így számukra igen balesetveszélyes, amikor bármilyen csapadék a járdákra fagy. Ha egyébként is bizonytalan a járásunk, ilyen napokon érdemes átgondolni, hogy valóban szükséges-e az utcára merészkednünk. Fontos, hogy lehetőség szerint olyan lábbeliben közlekedjünk, ami véd a csúszás ellen.

A vakvezetőkutyával közlekedőknek a kutya mancsaira is érdemes gondolniuk: kutyacipő használatával akár a téli hidegtől, akár nyáron a forró aszfalttól megvédhetjük az érzékeny tappancsokat.

Míg egyes időjárási körülmények az átlagembernek legfeljebb bosszúságot okoznak, addig a látássérült közlekedőknek valódi kihívásokat jelentenek és jelentős kellemetlenségekkel járnak. Szélben, esőben és havazás esetén is jóval kevésbé hallani az autókat, így a megszokottnál nagyobb körültekintéssel kell közlekednünk, ezért nagyon hasznos lehet egy segítő kéz. Ugyanakkor az élet esőben, szélben sem áll meg! Ha tehát mozgásállapotunk nem követeli meg, hogy otthon maradjunk, akkor mindenféle időjárási körülmény esetén is bátran közlekedjünk, mert csak így szerezhetünk kellő rutint.

Dr. Gombás Judit – MVGYOSZ.