Láthatatlan veszélyek – Közlekedésbiztonság a látássérült emberek szemszögéből

Ez a kérdőív azonban nem adott kellő teret arra, hogy a kitöltők megfogalmazzák a közlekedéssel kapcsolatos saját észrevételeiket, így a látássérült válaszadók sem tudták kifejezni a fogyatékosságukból adódó speciális igényeiket.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) felismerte, hogy jellegénél fogva ez a felmérés nem alkalmas arra, hogy egy sajátos szükségletekkel rendelkező, az utakon fokozottan védtelen közlekedőként jelen lévő, a gyalogos és a közösségi közlekedés használatára szoruló, egyéb közlekedési alternatívák igénybevételére nem képes, képességeit és igényeit tekintve ugyanakkor sokszínű csoport sajátos szempontjait felmérje és becsatornázza a döntéshozatalba. Ezért a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos társadalmi egyeztetéssel párhuzamosan egy önálló, kifejezetten a vak és gyengénlátó személyek körében zajló online felmérést indítottunk annak érdekében, hogy beazonosítsuk a látássérült személyeket leginkább foglalkoztató, őket leggyakrabban érintő közlekedési problémákat. Felhívásunkra – ahogy arra számítottunk – sok és sokféle visszajelzés érkezett Budapestről és vidékről, vak és gyengénlátó, idős és fiatal válaszadóktól egyaránt, amelyekben ugyanakkor számos probléma újra és újra visszaköszönt.

Ebben az összefoglalóban elsősorban azokat a témákat emelte ki a szervezet, amelyek a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos társadalmi egyeztetésben is érintve vannak, illetve amelyek megoldása a legfelsőbb szinteken, országos viszonylatban lehetséges. A felsorolt problémák legnagyobb része nem volt ismeretlen, egyes ügyekkel évek óta célzottan foglalkozik az MVGYOSZ. A válaszadók pedig most is megerősítették, hogy ezek megoldása érdekében további érdekképviseleti lépésekre és szakmai egyeztetésekre van szükség.

A látássérült válaszadók számos saját élményt, tapasztalatot és megoldási javaslatot küldtek be, amelyeket összegezett az MVGYOSZ. és súlyoztank a fent bemutatott szempontok szerint. A leggyakrabban visszatérő témák az alábbiak voltak:

• hangjelzéssel ellátott gyalogátkelők alacsony száma és a hangjelzéssel ellátott fénysorompós vasúti átjárók hiánya,
• elektromos rollerek és kerékpárosok okozta veszélyek,
• járdák rossz állapota és akadálymentesítésének hiányosságai,
• közösségi közlekedési információk és utastájékoztatás fejlesztésének szükségessége,
• vidéki települések jelentős lemaradása a közterületek és a közlekedés akadálymentesítésében,
• a közlekedők és közlekedési dolgozók látássérült személyekkel kapcsolatos attitűdje.

1. Jelzőlámpák, gyalogátkelők, vasúti átjárók meghangosítása

Problémák:
Sok jelzőlámpás gyalogátkelőnél nincs hangjelzés, vagy a hangos jelzőlámpák hangja túl halk, a közlekedési zaj elnyomja azt, vagy nem egyértelmű, melyik lámpától érkezik az akusztikus tájékoztatás. A hangjelzést adó jelzőlámpák több helyen, jellemzően egyes vidéki városokban csak nappal működnek. Több településen hiányoznak a biztonságos zebrák. A HÉV- és vasúti átjárók önálló használata sok esetben veszélyes vagy lehetetlen, mivel azok egyáltalán nincsenek ellátva az önálló és biztonságos használatot elősegítő hangjelző berendezéssel.

Javaslatok:
Minden jelzőlámpás gyalogátkelő kapjon hangjelzést. A hangjelzés legyen megfelelő hangerővel és jól beazonosítható irányból hallható. A hangos jelzőlámpák távirányítóval legyenek aktiválhatók, megszűntetve ezzel azt a problémát, hogy a folyamatosan szóló lámpa zavarja a lakosságot. A vasúti és HÉV-átjárókat hangjelzéssel és egyéb akadálymentességet támogató megoldásokkal, pl. taktilis burkolati jelzésekkel kell ellátni.

2. Elektromos rollerek és kerékpárok

Problémák:
A járdán hagyott rollerek a látássérült közlekedők számára komoly balesetveszélyt jelentenek, a mindenfelé lerakott, elsősorban megosztott használatú elektromos rollerek nem egyszer okoztak nyolc napon túl gyógyuló sérülést az elmúlt években. Az utakon és a járdákon az elektromos rollerek és kerékpárok szinte hangtalanul közlekednek, nem ritkán nagy sebességgel haladnak el a gyalogosok mellett. Fokozottan veszélyes ez a látássérült közlekedőkre, akik csak egészen közelről észlelik ezen járművek érkezését, miközben a rollerrel vagy kerékpárral közlekedő személy nem feltétlenül érzékeli, hogy a gyalogos látássérült és nem veszi észre a közeledését. A látássérült személy mellett hirtelen elszáguldó csendes mikromobilitási járművek ijedséget, ebből adódóan könnyen baleseteket okozhatnak. Fokozottan igaz ez azokra az útfelületekre, ahol a gyalogos és a kerékpáros forgalom azonos helyen, esetleg a látássérült közlekedők számára nem érzékelhetően elválasztva halad, pl. amikor a kerékpárutat csupán felfestés jelöli. A megosztott rollerek gyakran lépcsőknél, aluljárókban vagy járdákon akadályozzák a közlekedést.

Javaslatok:
Az elektromos rollerek kapjanak hangjelzést vagy elektronikus érzékelőt, aminek segítségével a látássérült közlekedők észlelhetik azokat. Szigorítani kell a megosztott rollerek elhelyezésének szabályait, elvárható, hogy azokat minden esetben csak az erre kijelölt, a közlekedési fősodortól jól elhatárolt, a látássérült közlekedők által is érzékelhető mikromobilitási pontokon kell elhelyezni. Meg kell tiltani vagy a lehető leginkább korlátozni szükséges a járdán történő rollerhasználatot. Biztosítani kell, hogy a közeledő roller vagy kerékpár figyelmeztető hangjelzést adjon az elektromos autók kötelező hangjelzéséhez hasonló módon. A jövőben ne lehessen osztott gyalogos- és kerékpárutat kizárólag felfestéssel kijelölni.

3. Járdák állapota és akadálymentessége

Problémák:
Elsősorban külterületeken és vidéki településeken sok helyen hiányzik a járda, a meglévő járdák pedig gyakran rossz állapotúak, egyenetlenek, gödrösek, nagy szintkülönbségek és lépcsők nehezítik a rajtuk való közlekedést. Az építkezések miatt lezárt járdák mellett gyakran nincs biztonságos kerülőút, a felbontott járdák pedig gyakran nincsenek megfelelően jelölve és biztonságosan lekerítve. A növényzet gyakran belóg a járdákra, kellemetlenséget, vagy egyenesen balesetveszélyt jelentve a látássérült közlekedőknek.

Javaslatok:
A járdákat a jogszabályi kötelezettségeknek megfelelően, akadálymentesen kell kialakítani és folyamatosan karban kell tartani. Építkezések környezetében biztonságos ideiglenes gyalogos útvonalat kell biztosítani. A felbontott járdákat jól láthatóan és a látássérült közlekedők által is érzékelhetően kell jelölni, illetve olyan módon lekeríteni, hogy az fehérbottal is biztonságosan érzékelhető és kikerülhető legyen. Nagyobb figyelmet kell fordítani a növényzet gondozására, a lakosság és a közintézmények ellenőrzésére és szankcionálására.

4. Közösségi közlekedés

Problémák:
A buszvezetők nem mindig biztosítanak elegendő időt a fel- és leszállásra, az ülőhely vagy megfelelő kapaszkodó biztonságos megtalálására. Az esetleges menetrendi- és útvonalváltozásokat nem minden megállóban mondják be. A nagyobb pályaudvarok többnyire nincsenek akadálymentesítve, de a buszmegállók megtalálása is nehézséget jelent megfelelő taktilis és / vagy akusztikus információk hiányában. A hangos utastájékoztatás még mindig sok helyen hiányzik, a meglévők hallhatósága és érthetősége pedig nem mindig megfelelő.

Javaslatok:
A járművezetők kapjanak speciális szemléletformáló képzést. A pályaudvarok, állomások és megállók akadálymentesítése fokozatosan történjen meg legkésőbb a felújítások alkalmával, de akár hamarabb is, pl. utólagosan telepíthető taktilis jelzések elhelyezésével és hangos utastájékoztatást biztosító táblák telepítésével. Országosan javasolt a Budapesten kialakulóban lévő, a közösségi közlekedési járművek hangalapú információs rendszerének elterjesztése.

5. A közlekedési kultúra hiányosságai és annak fejlesztése

Problémák:
Az autósok gyakran nem adnak elsőbbséget, nem veszik figyelembe a gyalogátkelőt, illetve a látható fogyatékosságot. A kerékpárosok sokszor áthajtanak a tilos jelzésen, illetve leszállás nélkül kelnek át a zebrán. Az elektromos járművek túl csendesek, illetve az elektromos rollerek bárhol felbukkanhatnak, használóik gyakran gyorsan és kellő körültekintés nélkül közlekednek.

Javaslatok:
Gyakoribb rendőri ellenőrzések és a szabályszegők következetes szankcionálása. Figyelmeztető hang- és fényjelzés bevezetése az elektromos rollereknél. Szemléletformáló kommunikációs kampányok indítása a fokozottan védtelen közlekedőkre való odafigyeléssel, illetve a mikromobilitási eszközök helyes és biztonságos használatával kapcsolatban.

6. Területi különbségek

Problémák:
A kisebb településeken többnyire elégtelen az akadálymentes közlekedési infrastruktúra, pl. hiányoznak a taktilis és a hangos jelzések. Emiatt sok látássérült személy önállóan nem tud eljutni a közeli városokba, ehhez mindig segítségre van szükségük.

Javaslatok:
Országos akadálymentesítési program indítása elsősorban a közösségi közlekedés területén, illetve a Magyar Közút és az önkormányzatok által fenntartott utakon, pl. taktilis burkolati jelzésrendszerek telepítése, jelzőlámpák meghangosítása, újabb gyalogosátkelők kialakítása a forgalmasabb helyszíneken, a gyalogos és kerékpárutak fizikai elválasztása, stb.

A beérkezett visszajelzésekből készült összegzést a Vakok Szövetsége megküldte Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszternek, illetve a KBM háttérintézményeként működő Közlekedéstudományi Intézetnek, kérve a vak és gyengénlátó emberek tapasztalatainak és az MVGYOSZ megoldási javaslatainak fokozott figyelembe vételét, illetve az MVGYOSZ – mint a látássérült személyek egyetlen országos érdekképviseleti szervezete – bevonását a közlekedési infrastruktúra és egyéb beruházások akadálymentes kialakítása érdekében történő döntéshozatalba. A minisztertől kérte a szervezet a személyes egyeztetés lehetőségének biztosítását is, hivatkozva arra, hogy az akadálymentes közlekedés kialakítása elsődlegesen a Közlekedési és Beruházási Minisztérium hatásköre és egyben felelőssége. A szövetség meggyőződése, hogy az MVGYOSZ szakértői bázisánál meglévő szakmai háttér, valamint a „terepen szerzett” gyakorlati tudás hatékony felhasználásával jelentős előrehaladásra nyílhat lehetőség az akadálymentesítés területén is.

Ollé-Németh Orsolya – MVGYOSZ. szakmai vezető