Május 30., Szent István király ereklyéinek átvitele

Szent István királyt halála után, 1038-ban Székesfehérváron temették 1083. augusztus 20-án VII. Gergely pápa engedélyével „testét ünnepélyesen felemelték”. A Szent Jobb a gyűrűvel együtt Mercurius szerzeteshez került, aki megvallotta ezt az 1084. május 29-én vagy 30-án a család birtokán lévő monostorba látogató László királynak. Így a szentjobbi apátság és monostor lett a Szent Jobb középkori őrzési helye. Az ereklye tiszteletét rögzítette az 1222-es Aranybulla is. A kéztől elválasztott kar Lengyelországba, egy másik része Bécsbe, a Szent Jobb pedig a törökdúlás idején a koponyaereklyével együtt Raguzába (Dubrovnik) került. Mária Terézia a Szent Jobbot június 21-én Budára, a királyi vár kápolnájába vitette; míg a koponyaereklye egy része először Pozsonyba, majd Székesfehérvárra került, 1778-ban. A Szent Jobbot 1944-ig a Zsigmond-kápolnában őrizték. 1938-ban, a Szent István halálának évfordulójára rendezett szentévben megemlékezésként körbehordozták az országban. Az ünnepségsorozatot május 30-án nyitották meg, közvetlenül az eucharisztikus világkongresszus után. A II. világháború alatt a Szent Jobb a koronázási jelvényekkel együtt az ausztriai Mattsee-be került. Az ereklyét és a jelvényeket az amerikai hadsereg találta meg, majd Salzburg érsekének adta át megőrzésre. Magyarországra az Amerikai Katonai Misszió hozta vissza, 1945. augusztus 19-én, így az augusztus 20-ai körmeneten már körbehordozhatták. ASzent Jobbot 1950-ig, a rend feloszlatásáig a budapesti angolkisasszonyok zárdájában őrizték. Ezután a Szent István bazilikába került, ahol 1971-ben, a püspöki kar jóváhagyásával a Szent Lipót-kápolnában helyezték el. A kápolna titulusát 1985-ben Szent Jobb-kápolnára változtatták. Az ereklye új és méltó őrzési helyét 1987. augusztus 20-án áldották meg. Az 1938-as országjárás után 1988-ban és a 2000. millenniumi évben volt országjárása a Szent Jobbnak.

(forrás: Adoremus, 2020. május)