Marcsi-futi – a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítványnál

A közös programok és kirándulások kisebbfajta ünnepnek számítanak a kutyáink számára. Minden szempontból jót tesznek a kölyköknek, a kiképzés alatt álló ifjoncoknak, a felnőtt kutyáknak és a gazdáknak. Évekkel ezelőtt Nyíriné Kovács Mária kiképzőnk még csak egy-két kölyöknevelővel járt közösen sétálni. A jó hangulatnak és a szájról szájra terjedő hírének köszönhetően ma már rendszeresen 15–20 fős társaság gyűlik össze hétvégenként.

A csapat leggyakrabban a Memento Parkban találkozik, 2–3 órát sétálnak, beszélgetnek, fotóznak és közben feladatokat is elvégeznek. A kölyöknevelők és kutyáik cserélődnek, de van, aki akkor is visszatér, amikor már a neveltje képzésbe került, mert a közösség vonzereje megmarad.

Évekkel ezelőtt néhányan elindultunk sétálni a kutyáinkkal, mert élveztük egymás társaságát. Aztán egyre többen csatlakoztak ehhez a programhoz, mert mindenki élvezte, hogy kellemesen elfáradunk a végére, és a kutyák is jó nagyot szaladgálnak. Ma pedig már egy igazi kis csapat vagyunk. Jó hangulatú társaság alakul ki mindig – fejlesztjük a kutyákat, szakmai tanácsot is adok, egymástól is sokat tanulnak, és közben jól érezzük magunkat. A „Marcsi-futi” baráti kapcsolatokból indult és szerencsére egy nagyobb baráti társasággá, szakmai közösséggé alakult

mondta Mária.

A Marcsi-futi hagyománnyá vált a kölyöknevelők körében

Fontos, hogy a kicsik egy szervezett futtatáson biztonságban tanulhatnak meg „kutyául” kommunikálni. Jól szocializált, egészséges és velük azonos elvek szerint nevelt kutyákkal találkoznak, elleshetik, hogy mikor szabad (vagy éppen nem szabad) odaszaladni egy másik kutyához, hogyan lehet szépen játszani, illetve hogy mi számít túl soknak, hol fordul át a játék bunyóba, amit már nem feltétlenül élvez mindkét fél.

Különböző korú, tudású és temperamentumú kutyák találkoznak ilyenkor, mindenki megtalálja a számára legjobb társaságot. Az a tudás, amit a felcseperedő kölykök a közös futtatásokon magukba szívnak, később aranyat ér számukra.

Egy jól szocializált, a világban magabiztosan eligazodó kutya ritkábban ijed meg bármitől, kevésbé reagál túl helyzeteket. Emiatt később is sokkal könnyebb vele együtt élni és új helyzetekkel megbirkózni a hétköznapokban – ami látássérült klienseinknek nagy könnyebbség és örömforrás egyben. A kutyák ügyességi gyakorlatokat is végeznek: például kidőlt fatörzsekre ugranak fel, ez fejleszti a hátsóláb-tudatukat, és később segít nekik abban, hogy magabiztosan mozogjanak a városi környezetben, például egy magasabb padlós járműre fellépve.

Nyíriné Kovács Mária, a Marcsi-futi népes vakvezető tanuló csapatával

A közös programok levezetik a felesleges energiákat, a rengeteg inger, a talaj, a szagok, a hangok, a népes társaság fejben is lefárasztja a kutyákat.

Séta közben tudunk beszélgetni, közelebb kerülünk egymáshoz. A nevelők igény szerint kapnak szakmai tanácsot, oda tudunk figyelni közösen a kölykökre, a kutyák pedig nagyon élvezik egymás társaságát és a természeti környezetet. Jó látni a kölykök fejlődését, ahogy egyre ügyesebbek, és közben mindegyik a szívemhez nő, kötődöm hozzájuk. A társaság olyanná formálódott, mint egy család, ahová mindig érkezik egy egy új kutya, és szeretettel fogadja őt mindenki. Jó látni a csapat lelkesedését, hogy mennyire örülnek minden alkalommal, hogy újra együtt lehetünk

– foglalta össze Mária.

No és a gazdik? Ők is gazdagodnak új barátságokkal, tippekkel, tapasztalatcserével, közös nevetéssel… Sőt, amikor együtt fedezünk fel egy-egy új útvonalat, az igazi csapatmunka: a közös élmények erősítik a kutya-gazda kötődést is!  

Az egész országban sokan várnak a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány vakvezető kutyáira!