Meghitt pillanatok Erdő Péter bíborossal a hallássérültek ünnepi

December 26-án, Szent István vértanú-diakónus ünnepén Erdő Péter bíboros, prímás mutatta be a hallássérült hívek hagyományos karácsonyi szentmiséjét a budapesti piarista kápolnában.

Már Nyugati pályaudvari metróaluljáróban is észreveszek egy nagy körben álló, jelelve társalgó csoportot, ekkor mégsem jut eszembe, hogy ugyanoda igyekezhetünk. Ám azt már nem tudom nem észrevenni, hogy annak a sok embernek, aki Piarista utcába befordul, szinte mindnek a második emeleti kápolna az úticélja. A hangulat más, mint a többi misén. Legfeltűnőbben azért, mert sokan ismerik, és örömmel, öleléssel köszöntik egymást. Mivel a mise csendes, a bevonulás is sokkal diszkrétebb, észrevétlenebb, mint máskor, az ünnepélyességén mégsem esik csorba. Erdődi Ferenc, a katolikus hallássérült-pasztoráció vezetője, pomázi plébános köszönti a bíborost, és megköszöni, hogy a hallássérülteknek mondott karácsonyi misék szép hagyományát idén is folytatja, hiszen ez sok érintett számára jelent egész évre szóló élményt.Kiss Péter/Magyar Kurír

A szentlecke Az apostolok cselekedeteinek részlete: István diakónus vértanúsága, aki látja Isten dicsőségét, és Jézust állni az Atya jobbja felől. Mielőtt megkövezik, egy Saul nevű ifjú lábához teszik le a ruháikat. István pedig imádkozik gyilkosaiért és arra kéri Jézust, hogy vegye magához a lelkét.

Ez a mise rendhagyó, továbbra is ez a benyomásom. Csak apró jelek utalnak erre, de egyértelműen érzékelhető. Az egyik ilyen sajátosság az, hogy a többség nem mozog (térdel le vagy áll fel) az előírtak szerint. Ettől valahogyan az egész hangulat sokkal oldottabb, családiasabb, otthonosabb a megszokottnál. A másik, ami feltűnő, hogy sokan jelelik is, amit mondanak, imádkoznak. A leginkább szívmelengető pedig az, amikor a Köszöntsétek egymást a béke jelével! felszólításra mindenki integetni kezd a többieknek, méghozzá úgy, hogy körbeforog-körbenéz, és igyekszik a kápolnában minél többekre rámosolyogni. Mintha minden jelenlevővel kapcsolatba szeretne kerülni, és ezáltal az összetartozás élményét megélni. Kiss Péter/Magyar Kurír

A mise utáni percekben kórus áll össze az oltár előtt, elénekli a Mennyből az angyalt, és közben minden kórustag jeleli a szöveget. Mivel a többségük nem hallja, amit énekel, az előadás kissé lebegő, és mintha egy másik világ üzenetét közvetítené. Madarak szállnak szárnyak nélkül, ahogy Vas István írta: nem a kifejezés eszköze, hanem a mély belső indíttatás az, ami igazán fontos. Amit látunk-hallunk, az emberi lélek győzelme a testi fogyatékosságon. Kiss Péter/Magyar Kurír

A mise után szinte mindenki a helyén, a padokban marad, nem hagyja el a kápolnát. A szomszédos teremben terülj-terülj asztalkám várja a mise résztvevőit, de oda sem siet át senki. Ez olyasmi, amit meg kellene tanulnunk tőlük. Akik ma idejöttek, mintha nem is akarnának hazamenni. Megadják az ünnep módját. Jelelnek, beszélgetnek, és egy nagy kosárból mindenkinek mézeskalácsot osztanak. Igaza van Erdődi atyának: valóban egyévnyi élményt, melegséget, erőt gyűjteni érkeztek. Kiss Péter/Magyar Kurír

Erdő Péter szentbeszédét az alábbi linken érhető el. https://www.magya…entmisejen
Forrás:Kiss Péter/Magyar Kurír

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.