Megrémültek a Honda Motor találmányától

A japán Honda Motor nemrég rukkolt elő forradalmi találmányával, melynek segítségével az ember pusztán gondolatai által képes mozgásba hozni egy robotot. Bár a fejlesztés még gyermekcipőben jár, a hangos parancsszóra vagy gombnyomásra nem váró gép képe sokakat megrémít.

A kutatócsoport, melynek a világ az új robotot köszönheti, Japánban végzi munkáját. A Honda mellett egy telekommunikációs kutatóintézet (ATR) és a Shimadzu vállalat működött együtt annak érdekében, hogy életre kelthessék az eddigi talán legmerészebb elképzelést a robotfejlesztés terén. A működési elv igen egyszerű: az agyi hullámokat (elektromos potenciálváltozásokat) egy, a magyar rendelőkből is ismert elektroenkefalográf (az EEG mérőeszköze), valamint az agyi vérnyomást egy infravöröshöz közeli tartományban is érzékelni képes optikai szenzor segítségével mérik. Az így felfogott jeleket feldolgozzák és „lefordítják” a gép számára, mely aztán a meghatározott jelre a beprogramozott mozgássort végrehajtja. A lecsupaszított elméletet azonban a díszes gyakorlat, vagyis az emberi agy csapongó természete még alaposan próbára teszi. A kiborg magánya A kiborg a szerves értelem és a szervetlen test együttese. Esetünkben a gondolatokra reagáló robot egy kiborg. Önmagában működésképtelen, magányos, ki van szolgáltatva az embernek, hiszen az programozza be, gerjeszti cselekvésre. Az új találmány tehát közel sem idézi Mary Shelley romantikus Frankenstein fantazmagóriáját. Ez a robot nem kel életre, nincsenek érzelmei, nem kezdeményez. Továbbra is az eszközt használó emberrel van dolgunk. Az egyetlen különbség, hogy eddig az eszköz az ember meghosszabbított karja volt, most már karra sincs szükségünk, hogy e pótlékkal éljünk. S az első hallásra riasztó robot így akár vonzó segéddé is válhat. Elég a műtéteknél használt robotokra gondolnunk, vagy azokra, melyek által sok mozgássérült embertársunk élete vált könnyebbé. (Olyan ortopédiai segédeszközök léteznek például, mint a járást segítő gép vagy a művégtag, amely az izom- összehúzódásra reagál.) Míg előbbiek meghatározott műveleteket végeznek, a protézisek mechanikus rend szerint működnek. undefined Képzelet és valóság A mostani fejlesztés újdonsága tehát elsősorban a mechanikai elv meghaladásának látszatában rejlik. A látszat azonban csal. A japán kutatók ugyanis kezdetleges eredménnyel büszkélkedhetnek. Az új robot egy műveletre volt képes: ha az ember erősen koncentrál arra, hogy felemelje jobb karját, a robot ezt végrehajtja. Fontos tényező azonban, hogy nincs olyan, hogy átlagember. Miközben jobb karunk megemelésére gondolunk, sok tényező (személyiségbeli különbségek) is megzavarja a tiszta szándékot. Pedig az agyi elektromos hullámok csak rendkívüli összpontosítás mellett válnak olyan szignifikánssá, hogy a gép képes legyen kiválasztani valódi szándékunkat. Ráadásul az emberi akarat nem mechanikus: legtöbbször nem a jobb karunkat akarjuk megemelni, hanem csak el akarjuk érni a poharat az asztalon. (Végig sem gondoljuk, hogy melyik kezünkkel nyúlunk érte.) A kétbalkezeseken és az akaratgyengéken tehát az új találmány nem segít. Legkézenfekvőbb felhasználási területe a gerincvelősérültek esetében volna, a nyaktól lefelé bénult embereket segíthetné abban, hogy kevésbé legyenek kiszolgáltatva környezetüknek. Túl sok reményre azonban nincs ok: az emberszabású robot nem hozza magával az emberibb jövőt. A tőkeerősebb csoportok (hadiipar) nyilván előbb fedezik fel maguknak a találmányt, mint a gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkező elesettek. Ami marad: egy szép új világ képének felvázolása a gondolatra mozduló robot árnyékában. Intelligens, vagyis összetett feladatok ellátására képes robot már eddig is létezett. A szintén a Honda által 2007-ben kifejlesztett Asimo például kiszolgálta felhasználóit, megterített, sőt még fel is töltötte magát, ha közeledett a lemerülés.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.