Milyen lesz az európai fogyatékosügy jövője?

Az európai fogyatékosügy jövőbeni irányáról, az elkövetkező tíz év terveiről szólt a március 31-én tartott Európa konferencia. Az ÉFOÉSZ által szervezett esemény résztvevői a várható fejlesztések mellett a szavazati jog visszaszerzéséről, az önálló életvitelre való felkészítésről és az önérvényesítő csoportok fontosságáról is hallhattak előadásokat.

Előző év márciusában az Európai Bizottság elfogadta a fogyatékossággal élő személyek jogainak 2021–2030 közötti stratégiáját. Ez az EU fő eszköze arra, hogy végrehajtsa az ENSZ-egyezményben foglalt követelményeket és biztosítsa, hogy a tagállamok mindig szem előtt tartják azt. A Budapesten tartott Európa konferencián az eddigi eredmények összegzéséről és a hazai fogyatékosügy elkövetkező tíz évének irányáról, célkitűzéseiről beszélgettek.

Az előadássorozatot Lengyel Zoltán Európai Uniós Fejlesztéspolitikáért Felelős Államtitkárság stratégiai és tervezési főosztályának főosztályvezetője nyitotta meg. Beszédében a 2021 és 2027 közötti fejlesztési időszak céljait vázolta fel, külön kiemelve a fogyatékosságügy területét érintő változásokat. „A szociális fejlesztések fókuszában a hátrányokkal küzdő emberek, a fogyatékossággal élő személyek, az idősek és a család nélkül nevelkedett gyermekek állnak” – mondta, majd később kiemelte annak fontosságát, hogy „fejlesszük a megváltozott munkaképességű és fogyatékos személyek munkaerőpiaci lehetőségeit integráló programokkal. Például foglalkozási rehabilitációs szolgáltatási hálózat kialakításával, ezzel is elősegítve az önrendelkező életvitel lehetőségét.”

Minderre az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program Plusz (EFOP Plusz) keretében kerülhet sor, melynek célja a szociális felzárkózás Magyarországon.

A fogyatékossággal élő emberek európai helyzetéről Kósa Ádám, az Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottságának tagja számolt be. Kósa Ádám az első magyar siket képviselő, aki a 2010-2020 közötti európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló jelentés előadójaként már több fontos problémára is felhívta az európai döntéshozók figyelmét. Beszédében bemutatta az Európai Bizottság által 2021-ben kiadott, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló stratégiát.

Ez a terv azt foglalja össze, hogy az Európai Bizottság hogyan fogja megvédeni a fogyatékossággal élő személyek jogait a következő 10 évben. A stratégia többek közt az akadálymentesség, a szavazati jog, a munkához való hozzáférés vagy éppen a független élet területeire koncentrál. A teljes tervezet könnyen érthető verzióját ezen a linken keresztül lehet elérni. Kósa Ádám továbbá felhívta a figyelmet arra is, hogy „kellenek a testületek, ahol a vitás kérdéseket meg lehet beszélni. Ugyanakkor ez nem lehet célja, csak eszköze a döntési mechanizmusnak. Hiszen egy felmerülő kérdést csak cselekedettel lehet megoldani, ahhoz pedig az ember kell.”

Az Inclusion Europe tervei

Az Inclusion Europe elnöke, Milan Šveřepa is részt vett az eseményen. Előadásának egyik fő témája az európai érdekérvényesítés volt. A 39 tagországot magába foglaló nemzetközi szervezet az értelmi fogyatékossággal élő személyek és családjaik érdekeit képviseli. „Egy olyan platformot biztosítunk, ahol önérvényesítők, segítők és az érintett családok közvetlenül tudnak beszélni a problémáikról és javaslatokkal szolgálni. A legfontosabb, hogy a hangjukat felerősítsük és eljuttassuk a döntéshozókhoz” – foglalta össze a szervezet lényegét. Milan Šveřepa a jövőre vonatkozó tervek közt a választójog visszaszerzését hangsúlyozta ki, továbbá emlékeztetett arra, hogy az európai országok felében máig nincsen szavazati joga az értelmi sérült embereknek. „Gondoljunk bele, mi történne, ha minden embernek az értelmi fogyatékossággal élő személyekhez hasonlóan egy tesztet kéne elvégeznie, ahhoz, hogy szavazhasson?”– idézte Harry Roche önérvényesítőt, aki az Európai Parlamentben szegezte ezt a kérdést a résztvevőkhöz. A másik legfontosabb feladatként az értelmi fogyatékossággal élő embereket sújtó szegregáció felszámolását nevezte meg.

„Rengeteg jó példa és gyakorlat van már most is arra, hogyan lehet segíteni és a közöség részévé tenni nagy létszámú intézményekből kiköltöző személyeket. A tapasztalat tehát megvan, a folyamat előremozdításához már csak a helyes politikai döntésre van szükség.”

Gyene Piroska a helyes támogatásra hívta fel a figyelmet. „Fontos, hogy segítsük, támogassuk az értelmi fogyatékossággal élőket és mindeközben hagyjuk őket önállóan, legjobb belátásuk szerint dönteni.” Beszédében elhangzott az is, hogy a 2018-ban elindított Önálló Életviteli Centrumok (ÖÉC-k) a fenti logikát követve olyan hasznos tudást biztosítanak a szolgáltatásokat igénybe vevő személyeknek, mely elengedhetetlen az önálló életvitelhez. A tanácsadás, a szakmai programok, a könnyen érthető applikációval és az eszközhasználattal kapcsolatos képzések éppen a támogatott döntéshozatali mechanizmusokat, az információhoz való hozzáférést erősítik. Hosszútávon pedig mindez az értelmi fogyatékossággal élő emberek hangját erősíti fel a társadalomban. Ennek kapcsán az önérvényesítés fontosságára is felhívta a figyelmet és szorgalmazta további önérvényesítő csoportok létrejöttét.

Bercse László, az ÉFOÉSZ társelnöke az önérvényesítésről megkezdett gondolatmenetet folytatta. Előadásában rámutatott arra, hogy az önérvényesítésnek számos módja létezik. Mint említette mindenki maga dönti el, hogy mit akar elérni és mit akar tenni ezért. Az értelmi sérült emberek csatlakozhatnak már meglévő önérvényesítő csoporthoz vagy alakíthatnak saját csoportot. Dolgozhatnak érdekvédő szervezetekben vagy tarthatnak képzéseket egymásnak és másoknak. Mindez azonban nem elég. A döntéshozóknak ugyanis kulcsszerepe van abban, hogy segítsék az önérvényesítést. „Azt akarjuk, hogy a politikusok vonjanak be minket a minket érintő témákban – hangsúlyozta beszédében –, hiszen pont erről szól a »Semmit rólunk, nélkülünk!« elv is. Hogy ne hozzanak döntéseket rólunk, a mi véleményünk és beleegyezésünk nélkül.”

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .