Mire költik a mozgáskorlátozott emberekkel kapcsolatos EU-s pénzeket? – Egy nemzetközi felmérés eredményei

A mozgáskorlátozott emberek szempontjából egyik fontos cél a nagy bentlakásos fogyatékos intézetek rendszerének felszámolása – ezekben és más intézetekben ma is több ezer mozgássérült ember kényszerül élni. (Sok fiatal vagy középkorú mozgássérült ember él idősotthonokban, mert nem talál máshol lakhatást és segítséget.)

Az Európai Unió is támogatja azonban, hogy a bentlakásos intézetek helyett korszerű lakásokban, egyedül vagy partnerrel, barátokkal közös otthonban éljenek fogyatékos emberek, megfelelő támogatással (pl. személyi segítés). Ahhoz, hogy ezekbe a lakásokba, házakba költözhessenek a ma intézetekben élő emberek, az EU támogatást, több tízmillió eurót (sok milliárd forintot) biztosít több EU-s tagállamban is – a kérdés persze az, hogy ezek a pénzek végül mire fordítódnak.

Az ENIL nevű brüsszeli civil szervezet – amelyet mozgáskorlátozott emberek alapítottak és vezetnek – annak járt utána, hogy mire költik az európai kormányok az elvileg intézetek bezárását célzó (az EU 2014 után ezt célul is tűzte ki a tagállamoknak) forrásokat.

Az angolul decemberben publikált felmérés szerint Európa-szerte megsértették a kitűzött elveket, és több ország (pl. Ausztria, Bulgária, Magyarország, Észtország, Portugália, Szlovénia, Litvánia) hatóságai az EU-s forrásokat kisebb intézetek építésére fordították. Csak Észtországban összesen 1400 embert helyeztek el ilyen új, kisebb intézetekben. Portugáliában az EU-s pénzeket nem meglévő intézetek bezárására, hanem felújítására költötték. Ausztriában egy 200 fő elhelyezésére szolgáló intézeti épületre ment a pénz. Ezek a beruházások minden esetben szembe mentek fogyatékos emberek szervezeteinek kéréseivel, és emberi jogi (ENSZ) szabályokkal is.

A felmérés azt is találta, hogy az EU-s forrásokat – habár erre lenne lehetőség – sok országban egyáltalán nem használják arra, hogy az érintetteknek mindennapi segítséget adjanak „személyi asszisztencia” formájában. (Ez egy személyi segítőt jelent, aki az érintett igényeinek megfelelő gyakorlati segítséget ad pl. öltözés, étkezés, otthoni feladatok, család körüli teendők, közlekedés, munkavégzés kapcsán, akár 24 órában.)

A kutatás szerint a bentlakásos intézetek lebontását kitűző „kiváltás” stratégiák megvalósítása sok országban lelassult, ill. eddig szinte eredménytelen. Horvátországban a kiváltásra előirányzott EU-s források 85%-át fel sem használták végül, hanem átirányították más célokra. Szlovákiában a tervezettnél sokkal lassabban haladnak és a tervezettnél csak kevesebb intézet került az EU-s támogatási programba – az okok között a komplikált közbeszerzési eljárásokat említik. Sikeres példaként említik viszont a csehországi pszichiátriai reformot, ahol intézetben élő pszichiátriai ellátottakat költöztetnek ki, egyúttal pedig jelentősen fejlesztik a bárki számára elérhető (nemcsak kiköltözőknek szóló) segítő ellátásokat.

Sajnos több országban is meglévő intézetek felújítására használták vagy tervezik használni az EU-s pénzeket, azok kiváltása helyett. Ez a helyzet többek között Lengyelországban és Észtországban is.

A felmérés szerint a fogyatékos emberek szervezetei több országban szinte egyáltalán nem szólhatnak bele abba, hogy mire és hogyan költsék el az EU-s forrásokat, holott az EU maga ezt elvárná a tagállami hatóságoktól. A jelentés szerint Horvátországban, Ausztriában, Belgiumban és Bulgáriában, valamint sajnálatos módon Magyarországon is csak kevés lehetősége van civil szervezeteknek érdemben bevonódni, vagy akár kritikával illetni az EU-s pénzek elköltését.