Mozgássérült, mégis sportol, dolgozik, gazdálkodik a soproni férfi

– Átlagban heti három-négy napot dolgozom pénztárosként az egyik hipermarketben. Korábban ugyanitt vevőszolgálatos voltam, aztán jött egy kis szünet. Most külsős munkaerőként csak annyit vállalok, hogy a többi tevékenységemre is maradjon elég idő. Főállásúként nem fért bele minden egy napba: versenyszerűen úszok, versenybíró vagyok, méhészkedek és kecsketenyésztéssel foglalkozok – kezdi Szakonyi Imre, aki születésétől fogva mozgáskorlátozott, mégsem riad vissza a kihívásoktól. Dolgozott már zárösszeszerelőként, raktárkészlet-kezelőként és nyomdai kiadványszerkesztőként is.

– Mindig munkára neveltek, a szüleim azt mondták, dolgozni kell, ha boldogulni akarok. Hozzá kell tenni, tőlük is ezt láttam. Persze gyerekként féltettek is, főleg az anyukám, nehogy gúnyoljanak, bántsanak a többiek az állapotom miatt, de aztán belátták, hogy nincs mitől tartaniuk. Szerettek a szomszéd gyerekek, ők könyörögték ki anyutól, hogy lemehessek velük focizni, játszani. Úszni is a barátaim tanítottak meg a Lőver uszodában, gyakorlatilag úgy nőttem fel, mint egy átlagos gyerek. Pedig nem voltam az. A bal lábam nem fejlődött ki, mert édesanyám elkapta a rózsahimlőt, amikor várandós volt velem – meséli Imre, aki parasportoló, 12 magyar bajnoki címmel büszkélkedhet és egy időben a magyar válogatottnak is tagja volt. Legutóbb májusban a Magyar Országos Paraúszó Bajnokságon 100 háton arany-, 100 gyorson ezüstérmet szerzett. Emellett versenybíróként is sűrűn megfordul az uszodában.

Azt mondja, hálás a környezetének, mert nem kezelték „másként”, gyerekkorában belevitték minden csínybe és így teljes életet élhetett. Persze semmi nem volt könnyű, korán megtanult küzdeni.

– Arra vagyok a legbüszkébb, hogy soha nem hagyom el magam. Autót és quadmotort vezetek, a botom pedig valójában a meghosszabbított karom, mert minden helyzetben fel kell találnia magát az embernek – mondja, miközben illusztrálja is a bot használatát, kaput nyit vele. 

A város határában lévő kis birtokán kilenc éve tart állatokat. Jelenleg 15 méhcsaládja, nyolc anyakecskéje, egy bakja és hat gidája van. Nevel egy csüngőhasú és egy minnesotai törpe malacot, néhány nyulat és tyúkot is. Három örökbe fogadott kutyája közül kettő fajtamentésből származó komondor, egy pedig magyar agár keverék. Olyan fürgén mozog a kertben és az állatok között, mintha fél lábra és egy mankóra találták volna ki ezt a munkát.

– Szerencsés vagyok, mert nekem a hobbim a munkám. Szeretem ezt az életet, mindig érdekeltek az állatok, a kert pedig sok mindennel ellát, az állatoknak a takarmányt is én termelem meg. Számomra így, ezzel a sokféle tevékenységgel kerek a világ – mondja derűsen Imre. 

(Forrás:Kisalföld Győr-Moson-Sopron megyei hírportál)