Nyomás utána! Ki tud biztosat a rejtélyes csíkokról?

A Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány fontosnak tartotta, hogy ez a téma fókuszba kerüljön, ezért Farkas Darinka kiképző közreműködésével utcai miniinterjúkat készítettek az M4-es metróban. Járókelőket kérdeztek meg az aluljáróban és a peronszinten, hogy mit tudnak ezekről a burkolati elemekről, és szerintük hogyan segíthetik a látássérült emberek közlekedését.

Pontosan mit jelent, azt sajnos nem tudom, de azzal lehet kapcsolatban, hány méterre lehetnek az oszlopok, elágazások…

Az ehhez hasonló válaszokból hamar kiderült, hogy sokan találkoztak már a taktilis jelzésekkel, de a jelentésüket csak részben ismerik. Voltak, akik tudták, hogy a látássérült emberek tájékozódását segítik, mások csak sejtették a funkciójukat, és akadtak olyanok is, akik korábban egyáltalán nem gondolkodtak el rajta, vajon miért kerültek ezek a különleges mintázatok a járdákra.

Pedig a taktilis jelzések fontos információkat közvetítenek. Az irányjelző sávok segítenek követni a biztonságos útvonalat, míg a pontszerű, domború figyelmeztető felületek arra hívják fel a figyelmet, hogy valamilyen változás, kereszteződés, veszélyforrás vagy fontos döntési pont következik. Ezeket a jelzéseket a látássérült emberek fehér bottal érzékelik.

Nem biztos, hogy tudjuk, mire állunk rá…

A forgatás során felfigyelt a szervezet egy érdekes jelenségre. Miközben a taktilis jelzések szerepéről kérdezték a járókelőket, többször is előfordult, hogy éppen ezeken álltak meg beszélgetni, várakozni. Vagyis sokan egyszerűen nincsenek tisztában azzal, milyen fontos szerepet töltenek be ezek a burkolati elemek a látássérült emberek számára.

Erre a problémára Orbán Roland, a szervezet látássérült kliense is felhívta a figyelmet, és kiemelte, hogy milyen sokat jelent számára a vakvezető kutyája a közlekedés során.

Ha csak fehér bottal járnék, kutya nélkül, biztos elkaszálnék pár embert.

Ugyan a taktilis sávok a vakvezető kutyával közlekedőket is segítik, de azért segítőkutyával könnyebb az élet. Ügyesen kerülgeti az embereket, akadályokat, felismeri a veszélyes helyzeteket. A fehér bottal közlekedők számára azonban sok esetben ezek a sávok, jelzések jelentik a legfontosabb tájékozódási pontot.

A jól kialakított akadálymentes környezet, a megfelelő burkolati jelzések, a képzett vakvezető kutya és a látó emberek odafigyelése együttesen teszik lehetővé, hogy a látássérült emberek minél önállóbban közlekedhessenek.

Az utcán begyűjtött válaszokból kiderült, hogy a legtöbben nyitottak arra, hogy többet tudjanak meg a látássérült emberekről. Szinte kizárt esetnek tartható, hogy valaki rosszindulatból áll rá a vezetősávra, eltorlaszol egy jelzést kerékpárral vagy rollerrel, hiszen egyszerűen csak nincs tisztában azzal, hogy milyen fontos szerepet töltenek be ezek.

Éppen ezért különösen fontos a szemléletformálás. Minél többen ismerik meg a taktilis jelzések jelentését, annál biztonságosabbá válhatnak köztereink a látássérült emberek számára. Egy apró figyelmesség – például hogy szabadon hagyjuk a vezetősávot – sok esetben jelentős segítséget jelent annak, aki látás nélkül tájékozódik.

Mert ami sokak számára csupán néhány domborulat a járdán, az másoknak egy biztonságos útvonalat, önállóságot és nagyobb szabadságot jelent.

A témáról készült videót itt lehet megtekinteni. (Kicsit sajnáljuk, de érthető, hogy nem akartak nyilvánosan megszólalni azok, akik nem tudták a helyes választ, de sokkal fontosabb ennél, hogy most már tisztában vannak ezzel.)