Online tanóra az értelmi fogyatékosságról

Az egy órás alkalmon szó esett az értelmi fogyatékosságot övező leggyakoribb tévhitekről, a könnyen érthető kommunikációról és az önérvényesítő munkával járó kihívásokról.

Czakó Tibor, az ÉFOÉSZ szakmai referense az idén negyven éves szervezet bemutatásával kezdte prezentációját. Hangsúlyozta, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyek és családtagjaik érdekvédelmén túl a szervezet számos más tevékenységi kört is ellát. A napi munkafolyamat szerves részét képezi a rendezvények és konferenciák szervezése, a kiadványok készítése és a döntéshozókkal való tárgyalás.

Beszélt az értelmi fogyatékosokat érintő tévhitekről és hátrányos megkülönböztetésről. Mint mondta: „Fontos elkerülni az általánosítást. Többféle állapotú és személyiségű értelmi fogyatékossággal élő ember létezik, így mindenkit egyéni módon kell elbírálni.  Megfelelő támogatással az érintett személyek is képesek megfogalmazni a vágyaikat, döntéseket hozni, önállóan élni vagy éppen családot alapítani.”

Ennek kapcsán az egyik diák azt a kérdést tette fel, hogy mi a teendő akkor, ha egy ilyen személy megtagadja, hogy segítsenek neki? „Egyrészt fontos, hogy az adott egyén is felismerje, hogy segítségre van szüksége” – kezdte Czakó Tibor, majd hozzátette, az is kulcsfontosságú, hogy ilyen esetekben hangsúlyozzuk, hogy nem azért segítünk neki, mert képtelen valamit megcsinálni. Épp ellenkezőleg, azért nyújtunk valakinek segítséget, hogy minél önállóbb legyen, és minél inkább kiteljesedhessen.

Bercse László, az ÉFOÉSZ társelnöke hozzátette, hogy az értelmi fogyatékossággal élőknek sokszor ugyanolyan segítségre van szüksége, mint bárki másnak. A pozitív megerősítés és folyamatos visszajelzés fontos, de tényleg csak annyi segítséget nyújtsunk, amennyire feltétlenül szükség van. Ne többet, ne kezeljük őket gyerekként!

Az értelmi fogyatékosok oktatási és munkavállalási lehetőségei külföldön sokkal előrébb járnak. Idehaza a legtöbb középiskola elutasítja őket, arra hivatkozva, hogy az ő igényeikhez nem tudnak alkalmazkodni. Erősen él az a tévhit az emberekben, hogy az értelmi fogyatékossággal élők nem tudnak tanulni, fejlődni vagy akár tudást átadni. Erre élő cáfolat Bercse László, aki az Európai Önérvényesítő Platform (EPSA) elnökeként a nemzetközi szcénában is képviseli a hazánkban élő értelmi fogyatékos személyek jogait.

Ezen kívül több felsőoktatási intézményben, így az ELTE gyógypedagógiai karán és a szegedi egyetemen is tart órákat – jegyezte meg Czakó Tibor, majd hozzátette, hogy az egyetemek kicsit jobban alkalmazkodnak a speciális igényekhez. „Laci participatív oktatóként a saját életével kapcsolatos dolgokról tanít, így a hallgatók egy olyan embertől kapják meg az információt, aki közvetlen tapasztalatokkal bír.”

László a könnyen érthető kommunikációról is tart előadásokat. Ennek lényege, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyek számára lefordítsa a külvilág információit. Viszont nem csak számukra lehet hasznos. Azok is használhatják, akiknek az összetettebb szövegek, például a jogi zsargon nehezen érthető.

Összességében elmondható, hogy a hazai oktatási rendszer sokat tanulhatna a külföldi példákból. Az USA-ban és Angliában már vannak direkt az értelmi fogyatékossággal élők igényeihez alkalmazkodó egyetemi kurzusok, ahol a hallgatók könnyen érthető formában tanulhatnak. Mindezt ráadásul más diákok társaságában, ami nem csak a tanulás, de a társadalmi befogadás, integráció szempontjából is kulcsfontosságú.