“Rendes fizetést akarunk, nem pedig zsebpénzt.” – Beszámoló a Skills – Europe in Action konferenciáról

Az online eseményen a vírus utáni helyreállítás lehetséges irányairól is szó esett.

László az EPSA, vagyis az Európai Önérvényesítők Szervezetének (eredeti nevén European Platform of Self-Advocates) elnöke és az Inclusion Europe alelnöke. Ez utóbbi szervezet az értelmi fogyatékossággal élő személyek és családjaik esélyegyenlőségéért és elfogadásáért küzd és a nemrégiben lezajlott Skills – Europe in Action nevű konferencia szervezéséért is ők felelnek. A 2003 óta minden évben megtartott eseményen értelmi fogyatékossággal élő emberek, azok családjai és szakemberek gyűlnek össze, hogy megvitassák a fogyatékossággal élők társadalmi befogadásának lehetséges irányait, fejlődési lehetőségeit.

Idén a foglalkoztatással kapcsolatos kérdések kerültek a középpontba. László az előadás elején kifejtette, hogy miért alapvető szükségletű, hogy egy fogyatékossággal élő ember is jól fizető munkához tudjon jutni. Mint említette, az alapvető szükségleteken és a szórakozás – pl. mozi, színház – finanszírozásán túl az önálló élethez szükséges támogatási formát is meg kell fizetni, az ilyen szolgáltatások pedig meglehetősen nagy összegeket emészthetnek fel. Mindezen túl a munkavállalás alapvető fontosságú a társadalmi befogadás terén. Egy munkakörnyezetbe kerülve új képességeket sajátíthat el és új kapcsolatok építhet ki az ember.

“Mi is hozzá akarunk járulni a társadalom gyarapodásához.” – jelentette ki László, majd így folytatta:

„Igazi munkát akarunk, a nyílt munkaerőpiacon. Hasznos munkát akarunk végezni! Rendes fizetést akarunk, nem pedig zsebpénzt.”

Az értelmi fogyatékossággal élő személyek alacsony foglalkoztatottságának több oka is lehet. Sok esetben az, hogy nem rendelkeznek a szükséges készségekkel és tapasztalattal. Másrészt jelenleg nincs elegendő, az ő igényeiket is figyelembe vevő, inkluzív munkakörnyezet. Mégis, a legnagyobb problémát az jelentheti, hogy sokan soha nem kapták meg a megfelelő támogatást. László szerint, ahhoz, hogy az önérvényesítők munkát találjanak, hozzá kell férniük a szakképzéshez. Arról nem is beszélve, hogy a munkaerő-közvetítés terén is sokat kell fejlődni. Több olyan szervezetre lenne szükség, amely összeköti a munkavállalót és a munkáltatót.

Ahhoz, hogy egy munkahelyet megfelelőnek mondhassunk elengedhetetlen az adott egyén képességeihez alkalmazkodó, befogadó közeg.

„Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, olyan munkáltatókra és kollégákra van szükségünk, akik felkészültek és nyitottak.”

– foglalta össze László, majd kiemelte, hogy a családtagoknak is szükségük van támogatásra a foglalkoztatásban. Sok családtag nem tud dolgozni, mert a magas támogatási szükségletű családtagjukról gondoskodnak. Ennek eredményeként, sok családot ér diszkrimináció, kirekesztés és szegénység. Ezt az aspektust is vizsgálni kell a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatását illetően és dolgoznunk kell a családok befogadásáért is.

László szerencsésnek érzi magát, mivel azon túl, hogy van munkája, még szereti is, amit csinál. Ráadásul más önérvényesítőkkel ellentétben ő a koronavírus alatt sem vesztette el a munkahelyét. A járvány idején home office-ból folytatta a teendőit, a találkozókon pedig rendszeresen online vett részt. A pandémia sok, eddig is létező problémát erősített fel, számos önérvényesítő vált munkanélkülivé. „Éppen ezért – hangsúlyozta László – az európai uniós és nemzeti forrásoknak, amelyek a gazdasági újraindulást, a válság utáni helyreállítást célozzák, el kell érniük az értelmi fogyatékossággal élő személyeket és családjaikat. Költeni kell támogatásra, különösen az értelmi fogyatékossággal élő emberek inkluzív oktatása és foglalkoztatása területén. Ne feledkezzenek meg rólunk!”