Szenior Akadémia – fókuszban a rehabilitáció

Többek között beszélt a rehabilitációs szemlélet jellemzőiről, a területen a közelmúltban bekövetkező változásokról és azokról a betegségekről és problémákról is, amelyek a leggyakrabban érintik az akadályozott pácienseket.

„Rehabilitáció, helyreállító orvoslás” című előadása kezdetén dr. Cserháti Péter, a Semmelweis Egyetem komplex rehabilitációs fejlesztéséért felelős rektori biztosa röviden beszámolt eddigi karrierjének legfőbb állomásairól és arról, mi vonzotta őt a traumatológiában, majd mi vezette a rehabilitáció felé.

Sokat dolgoztunk a 90-es években feleségemmel és másokkal együtt azon, hogyan lehetne a kirekesztett, akadályozott emberek társadalmi integrációját segíteni. Nyaranta táborokat szerveztünk számukra, kihozva őket otthonaikból és óriási élményeket éltünk át

– emlékezett vissza a személyes tapasztalataira, amelyek miatt végül traumatológusként a rehabilitátori munkakör mellett döntött. Mint elmondta, mély benyomást tett rá az akadályozott, mozgássérült emberek elkülönítése, az akadálymentesítés hiánya, valamint a problémás társadalmi szemlélet és az érintett családok magánya. Ezek mellett az élmények mellett szintén szerepet játszott pályaválasztásában az a PhD munkája alapjául is szolgáló kutatás, amely során 1995-2000 között több mint 5000 csípőtáji sérült sorsát követték és elemezték 10 európai uniós országban. Dr. Cserháti Péter röviden bemutatta ennek a vizsgálatnak az eredményeit is.

Elképesztően gazdag csapat működik például egy gerincvelősérülteket ápoló osztályon, ami ugyanakkor a rehabilitációs költségeket is nagyon magasan tartja – emelte ki dr. Cserháti Péter, aki a szakorvosok, szakápolók, terapeuták és masszőrök mellett külön kiemelte a „révészek” szerepét: ők azok a volt betegek, akik a megfelelő engedéllyel és képzéssel visszajárnak, hogy saját tapasztalataik megosztásával segítsenek a sérülteken. A rektori biztos bemutatta a rehabilitációs csapat több tagjának munkáját, valamint a rehabilitáció különböző módjait is, többek között a fizioterápiát, a sportterápiát és a hidroterápiát.

Dr. Cserháti Péter szót ejtett azokról a vegetatív és diszfunkcionális zavarokról, amelyek sérülés után a különböző szervrendszereket érintik: ilyenek a keringési diszfunkciók, amelyek miatt baleset után nem lehet egy gerincvelősérültet azonnal felültetni; a hőszabályozást érintő poikilotermia; a mellkasfal-rekesz bénulása; a vizeletgyűjtést- és ürítést, valamint a szexuális reflexeket érintő urogenitális szervrendszeri zavarok, vagy épp a decubitus, vagyis a felfekvés okozta problémák. „A görcsösség, vagyis spaszticitás egy örök problémája ma is a neurológiának és a rehabilitációnak” – mutatott rá a rektori biztos, bemutatva a spinális sokk lezajlása után bekövetkező jelenséget, majd kitért egy másik gyakori szövődményre, a csípő, térd és más ízületeknél jelentkező lágyrész elcsontosodásra és kitért a felső végtagi funkciójavító műtétekre is.

Dr. Cserháti Péter előadásában röviden ismertette az orvosi rehabilitáció történetét, valamint bemutatta a terület átalakulását is néhány közelmúltban történt változás tükrében. Rámutatott arra is, hogy 2020 februárjában, tehát a koronavírus-járvány előtt közel 15 ezer kórházi ágyon folyt rehabilitációs munka itthon, ami azt jelenti, hogy minden ötödik ágy ilyen célt szolgált; 2019-ben összesen több mint 158 ezer fekvőbeteget kezeltek. A rektori biztos kitért a terület finanszírozására és a Rehabilitációs Ellátási Programokra, az infrastruktúrát érintő átalakulásokra, valamint az oktatást érintő változásokra. Utóbbival kapcsolatban elmondta: 10 évvel ezelőtt a magas ágyszám ellenére nem volt tanszéke a rehabilitációnak itthon, ma azonban mind a négy orvosképző egyetem rendelkezik ilyennel; tavaly a Semmelweis Egyetemen ráadásul megkezdődött az orvosi rehabilitáció kötelező oktatása az V. évfolyamos klinikai gyakorlatok keretében.