Szolnoki konferencia mutatta meg, hogyan lehet valódi esélyt adni a látássérülteknek

Az esélyteremtés nem csupán üres jelszó, hanem összehangolt szakmai munka eredménye a vármegyeszékhelyen. A Szolnokon megrendezett KÁNFOR konferencia rávilágított: a gyengénlátók számára a rugalmas képzések és az audionarrált kulturális élmények jelentik a valódi utat a teljes értékű, önálló élet felé.

Gyengénlátók, látássérültek foglalkoztatására fókuszált a szolnoki fórum. Az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban rendezték meg a napokban a „KÁNFOR” (Képességfejlesztés, Ágazatközi partnerség, Normalizáció, Foglalkoztatás, Oktatás, Rehabilitáció) regionális szakmai konferenciát, amelyet a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Egyesülete és a Fehér Bot Alapítvány szervezett. „Mert nem az számít, ki mennyit lát, hanem az, hogy mi mennyire látjuk egymást!” – összegezték a gyengénlátók érdekében összehívott szolnoki rendezvény lényegi részét a szervezők és a résztvevők.

Az Őszi Anna Mária, a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének munkatársa által moderált rendezvény célja az volt, hogy szakmai párbeszédet teremtsen a látássérült emberek képességfejlesztésével, rehabilitációjával, foglalkoztatásával és oktatásával kapcsolatos kérdésekben. A nap során szó esett a szakképzési lehetőségekről, egészségügyi kihívásokról, az elemi rehabilitáció szerepéről, valamint a foglalkoztatást segítő támogatásokról is.

A gyengénlátók érdekében hívták össze a konferenciát
A Szolnoki Szakképzési Centrum képviseletében Hicsó György kancellár arról beszélt, hogy ma már a tanulás valódi esély lehet mindenki számára. A rugalmas képzési formák és az ingyenesen megszerezhető szakmák lehetőséget adnak arra, hogy a fogyatékossággal élők is stabil helyet találjanak a munka világában.

Híd a gyengénlátók és a munka világa között
Az egészségügyi kockázatokra dr. Ecseki Tímea, szolnoki háziorvos hívta fel a figyelmet, kiemelve a szűrések fontosságát. Ezt erősítette meg Ádám Ildikó, a Hetényi Géza Kórház szemészeti szakasszisztense, aki a diabétesz látásromlást okozó hatásairól beszélt, hangsúlyozva a megelőzés szerepét. A rehabilitáció jelentőségét Veress Éva Ilona, a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet módszertani központjának vezetője mutatta be. Előadásából kiderült: az elemi rehabilitáció nem csupán készségeket fejleszt, hanem hidat képez a mindennapi élet és a munka világa között. Célja, hogy a látássérült embereket képessé tegye a munkavállalásra, illetve visszavezesse őket a foglalkoztatásba, ezzel támogatva a teljesebb, önálló életvitel kialakítását és megőrzését.

A hatósági oldalról Putyora László, a vármegyei kormányhivatal rehabilitációs szakügyintézője ismertette a partnerség lehetőségeit, míg dr. Dirner-Sütő Edit Szonja főosztályvezető a 2026-os foglalkoztatást segítő programokat mutatta be, külön hangsúlyt helyezve az álláskeresők támogatását célzó projektekre.

A munkavállalás koknkrét lehetőségeiről is szó volt
A mindennapi tapasztalatok oldaláról Bozsóné Hévizi Hajnalka, a „Teljes Életért” Nonprofit Kft. rehabilitációs mentora a „láthatatlan akadályokra” és azok leküzdésére hívta fel a figyelmet, míg Maradi Péter, a KÉZMŰ–ERFO–FŐKEFE cégcsoport képviseletében a munkavállalás konkrét lehetőségeit mutatta be.

A nap zárásaként Demeter Éva, a TiszapArt Mozi ügyvezetője a „Mozi korlátok nélkül” programot ismertette. Az audionarráció a feliratozás és a jelnyelv segítségével a filmélmény mindenki számára hozzáférhetővé válik, így a mozi valódi közösségi élménnyé alakul.

A konferencia egyértelmű üzenetet fogalmazott meg: az esély nem magától születik meg. Az együttműködés teremti meg. „Mert nem az számít, ki mennyit lát, hanem az, hogy mi mennyire látjuk egymást!

Forrás: Szoljon.hu – Mészáros Géza

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.