Tolószék, műláb és egy túl magas padka: így harcol Böbe és Mihály Pesterzsébet utcáin

Pesterzsébeten fura csapat tűnik fel időről időre: kerekesszékesek, látássérültek, műlábbal közlekedők és egy elszánt tervező járják végig az utcákat. Nem kirándulnak. Nem demonstrálnak hangosan. Mérnek. Figyelnek. Dokumentálnak. És közben remélik, hogy végre beérik a szavuk. Így harcolnak Pesterzsébet akadálymentesítéséért!

„Lassan beérik az a tevékenység, amit évek óta végzünk. Végre el tudjuk mondani, hogy előrébb vagyunk az akadálymentesítés kapcsán, és talán most elkezdődik a valódi változás Pesterzsébeten is” – mondja határozottan Papp Mihály Ferenc, az Egyetemes Tervezés a Fogyatékossággal Élők Szolgálatában (ETFESZ) Egyesület elnöke, aki maga is fogyatékossággal él.

„Hogyan győzöm le ma a padkahegyet?” – műlábbal harcol a padkák ellen Mihály és Böbe Pesterzsébeten
Képzeljük el, hogy kerekesszékben ülünk! Elfogyott a tej, le kell menni a boltba. Egyszerű, hétköznapi helyzet. Elindulnánk – de ha a lift elromlott, máris csapdába estünk a saját lakásunkban. Ha működik, és lejutunk a földszintre, ott vár a következő akadály: a bejárati lépcső. Ha azon is sikerül valahogy túljutni, az utcán padka után padka, kátyú után kátyú fogad. Ezek a padkák ilyenkor hegyekké magasodnak. Nem centiméterek, hanem leküzdendő falak. És miközben másnak ez csak egy séta a boltig, a mozgássérült ember számára a világ hirtelen beszűkül. A létezés összezsugorodik néhány utcányi távolságra – vagy még arra sem. A kérdés nem az lesz, hogy mit főzzek vacsorára, hanem az: hogyan győzöm le ma a „padkahegyeket”? Nem lehet mindig megkérni valakit, hogy „ugorj le tejért”. És ha a család már nincs, a rokonok elfoglaltak, a szomszédok idegenek – az ember kiszolgáltatottá válik. Teljesen egyedül marad egy olyan problémával, amit mások észre sem vesznek. Ezért nem apróság a padka. Nem apróság egy rosszul kialakított járda. Mert valakinek ez a szabadságát, az önállóságát, a méltóságát jelenti.

A 65 éves Mihály élete egy pillanat alatt fordult drámai irányba. Egy hasi aortát érintő vérrög teljesen leállította a medence alatti vérkeringését, a jobb combját amputálni kellett. Sokan ebbe belerokkantak volna lelkileg, ő azonban nem. Vitorlázik, utazik, és nap mint nap végigjárja (tolószékben vagy műlábbal) Pesterzsébet utcáit, hogy más fogyatékkal élőknek könnyebb legyen az élete.

Azok, akik egészségesek, ezt egyszerűen nem értik. Számukra nem okoz gondot egy magas padka vagy egy szűk járda. De annak, akinek végig kell tolnia a kerekesszékét, aki vakon közlekedik, vagy műlábbal próbál egyensúlyozni, elképesztően nehéz. Az ETFESZ célja az, hogy egy olyan világot hozzunk létre, melyben a mozgássérültek akadálymentesen tudjanak közlekedni, legalábbis Pesterzsébeten, de volt Józsefvárosban is projektünk
– meséli Mihály szervezetének célját.

Nagyon fontos számunkra az érzékenyítés, csak egy napra cserélnék azokkal, akik a döntéshozók. Láthatnák, tapasztalhatnák, hogyan élünk, milyen nehéz eljutni egyik helyről a másikra számunkra. Talán akkor több érdemi változás történne!
– teszi hozzá.

Hirdetés

Mihály mellett ott van Böbe is, az ETFESZ fő tervezője, aki nem irodából rajzol terveket, ő ugyanis terepre megy. Kézen fogva kíséri a fogyatékkal élőket, és a gyakorlatban méri fel, mi működik, és mi nem.

Különböző megbízások alapján mérünk. De a legfontosabb az, hogy gyakorlati szakértőkkel dolgozunk – magukkal az érintettekkel. Az érzékenyítés miatt. Így meg tudjuk mondani, hogy van-e jobb, használhatóbb megoldás a mozgássérültek számára. Sokszor van. És sokszor egyszerűbb, mint gondolnák!
– mondja Böbe.

Szerinte az igazi változás akkor kezdődik, amikor a fogyatékkal élők személyesen mutatják meg a problémát.

Amikor egy látássérült belegyalogol egy rosszul kialakított burkolatba, vagy amikor egy kerekesszék egyszerűen nem fér el két oszlop között, az már nem elméleti kérdés. Az már fájdalmasan szemléletes valóság. Olyankor nem lehet legyinteni, hogy »ugyan, ez csak apróság!«
– magyarázza Böbe.
Egy keskeny járda. Egy rossz helyre tett oszlop. Egy pár centivel magasabb padka. Apróság? Annak semmiképp, aki nap mint nap ezzel küzd.

Ahhoz, hogy igazán jó akadálymentes járdák legyenek, a közműveket is hozzá kellene hangolni. Ez nagy koordinációt és több forrást igényel. Sokszor megyünk szembe a széllel
– teszi hozzá Böbe szakmai szemmel.
A csapat nemcsak mér – érzékenyít is. Amikor az emberek látják, hogy tényleg szűk a hely, hogy a kerekesszék nem tud megfordulni, vagy hogy egy vak ember akadályba ütközik, az sokkal erősebb, mint bármilyen statisztika.

Nekem jó érzés segíteni ezeknek az embereknek. Mindig is érzékeny voltam erre. Örülök, ha van változás, és ha tovább tudunk lépni egy jobb Pesterzsébetért
– mondja Böbe.
Mihály, Böbe és társaik ma is járják Pesterzsébet utcáit. Mérőszalaggal, tapasztalattal és kitartással. Mert számukra az akadálymentesítés nem pályázati tétel vagy műszaki adat, hanem mindennapi élet, s talán most valóban beérik a szavuk.

Forrás:Metropol

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.