Üzenet a fogyatékosoknak
Régóta tudjuk, minden reklámra költött pénz fele haszontalan kiadás. Igaz ez a társadalmi célú, politikai hirdetésekre is. „A magyar reformok működnek”, olvashatjuk, láthatjuk a kormánymédiában, és a közterületi óriásplakátokon. Így üzeni a kormány: ebben az országban még senki nem élt olyan jól, mint most! Nos, ha a kabinet dicsekedhet és megmondja, hogy kinek, mikor és miért van jó dolga, akkor az úgy is van.
Hogy mindezzel csak egy szűk réteg azonosulhat, az nem az „adó”, vagyis a hirdető, csakis a „vevő”, a befogadó hibája, hogy a tömegkommunikációs szóhasználattal éljünk. Nyilván a társadalmi elégedetlenség, no meg a filléres gondokat jelentő hétköznapi problémák veszik el a tamáskodó kisemberek józan ítélőképességét, aki pedig úgy érzi, rá nem vonatkozik a Kánaán eljövetele, magára vessen! Talán még emlékeznek Lázár János „örök érvényű” mondására: „mindenki annyit ér, amennyije van. Azóta hál’ istennek, főnöke lánya, Orbán Ráhel is „saját lábára” állt, aprópénzért gazdagítja tudását egy nálunk boldogabb és gazdagabb országban, így aztán igazán nincs ok a morgolódásra.
A kezdeti „merjünk nagyot álmodni” elképzelés mára kiteljesült, és azt is tudjuk: Magyarország jobban teljesít, a magyar reformok működnek. A Magyar Ételmező Kéziszótár szerint „a reform haladást segítő, gyökeres társadalmi átalakulás, és a fennálló rendet alapjaiban érintő politikai és gazdasági változtatás”, s ha ezt elfogadjuk, akkor ezek értek be mára, legalább is a médiaüzenetekben. A kormányzati PR teszi a dolgát, arcátlanul szellemi fogyatékosnak nézve az embereket. Mert azért kell ahhoz némi cinizmus, hogy a „megvezető” állításoktól azt remélhesse a hatalom, hogy a társadalom többsége hitelt ad az állításainak: nálunk nagyobb a gazdasági növekedés, mint az EU-ban, újra nő a minimálbér…
Nézzük meg a reformokat diadalként feltüntető kormányzati aktivitás fordítottját. A szóbeli állításokból is kiderül, az egyének és a családok ennek éppen az ellenkező valóságát élik meg nap, mint nap. Ha a függő változó – a reálbérek – nincsenek szinkronban a függetleníthetetlennel – a vásárlóerő paritással -, akkor az út csak a szegényedésbe vezethet. Ahol a kiadások meghaladják a bevételeket, még nullszaldós sem lehet a kassza. Ha pedig a különbséget kölcsönből fedezik, aligha a hitelintézet lesz a vesztes. Csak nem a fentiek okán törölte el a mindenkori minimálbér és létminimum közzétételét a Központi Statisztikai Hivatal? Az ok prózai: a kormány úgy gondolja, mindenki úgy és abból éljen meg a neki jutóból, ahogy kedve tartja. Csak fizesse maga után a közterheket, aztán majd ha rá kerül a sor, úgy húzza magára a koporsófedelet, ahogy akarja. Vagy mi másért marad ki a sorból az egészségügy, az oktatás, mezőgazdaság nagyszerűségének felemlegetése?
De maradjunk a tényeknél. A gazdasági növekedésből vajmi keveset érezhetnek az átlag munkavállalók, lényegében tíz éve egy forinttal sem gyarapodott a jövedelmük. A közmunkások százezrei még mindig azzal bajlódnak, hogyan lehet 47 ezerből kijönni havonta, miközben a politikai elitnek többmilliós fizetése mellett (ott van az MNB példája ) a vezetőknek százezreket tesz félre munkáltatójuk az önkéntes magán-nyugdíjpénztárba. A „nép” pedig érje be azzal, mennyit spórolhat meg a rezsicsökkentéssel. Akár 3 millió forint támogatást is kaphatnak az otthonteremtő fiatalok, mondják, de arról nem szól a fáma, hogy ebből legfeljebb egy szerény házgyári panel lakás felére futja. És mi lesz, ha kiderül, hogy a „kedvező kamatozású” hitel másik felét vissza kell majd fizetni? Ha kiderül, hogy az ideális három gyerekes modellhez már kevés a másfél szobás lakás? A gyermekeinknek ingyenes lesz az óvodai étkezés – hirdetik a reklámok -, ami igazán nemes lélekre vall, csakúgy, mint az ingyenes iskolai tankönyv. Hasonló a helyzet a családi adókedvezménnyel is, csak arról nem szól a politikai közbeszéd: érdemi változást ez csak a 4-5 gyermekeseknek hozhat(na). Arról még kevesebb szó esik, amennyiben ezek a nagyszerű ígéretek teljesülnek, mekkora lyukat ütnek majd a költségvetésen és azt miből fogják betömni?
A „harcot” folytatni kell! – vélik a politikai kommunikátorok, mert a populista propagandának a társadalom legmélyebb sejtjéig el kell jutnia. Pedig a konszenzuskeresés alapja az lehetne, ha az igazmondás jellemezné a kormányzati magtartást, ha mellőznének minden szofisztikált és a valóságot megszépítő állítást. A reformok (már ha annak nevezhetőek) akkor működnének jól, ha azt nem hirdetni kellene, hanem a saját bőrükön éreznék a választók. Ha az emberek csak álmodják, hogy a gazdasági növekményből rapid módon milliók hullanak a számlájukra, az időseknek pedig tízezreket emelkedik a nyugdíja máról-holnapra, egyszer fel is ébredhetnek.
Félő azonban, hogy egyelőre a hirdetésekben „működő reformok” megteszik” hatásukat. Mert amit sokat mondogatnak az embereknek, előbb-utóbb elhiszik.
Forrás: Dr. Nagy Zoltán médiakutató a nepszava.hu-n megjelent írása.
A rádiót önkéntes formában, nonprofit módon üzemeltetjük. Azonban a működtetés költségeit már nem tudjuk kitermelni saját pénzből (szerverek üzemeltetése, karbantartása). Amennyiben lehetősége van, kérjük támogassa a Hobby Rádió éves 120000 Ft-os működési díját!Net-média Alapítvány (Magnet Bank): 16200113-18516177-00000000
Utalás közleménye: támogatás
Köszönjük, ha nekünk adja adója 1 %-át!
Adószám: 18129982-1-41
Ezeket is olvassa el:
A MVGYOSZ. kezdeményezte az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény módosítását
Díjátadás és kiállításmegnyitó a fehérbot nemzetközi napján
Hibás kocsik 1,4 milliárdért
„Az emberek csak addig hiszik, hogy egy siket és vak nő nem lehet orvos, míg nem találkoznak velem”
Ingyenes jegyek az Erkel Színház koncertjére sérülteknek
Reklám
Keresés az oldalon
Facebook oldalunk
Mai műsor
Bejelentkezés
Mai napi információk
Időjárás


10°C
Vélemény, hozzászólás?