Vakokat tanított újraélesztésre egy szolnoki mentőtiszt

Egy hónappal ezelőtt határozta el a szolnoki Hardi Attila mentőtiszt, hogy megtanítja a látássérülteket az életmentésre. Ahogy mondta, számos helyen tartott már előadásokat, az újraélesztés technikáját bemutatva, az egészséges embereknek. Nem egy esetben azonban azt tapasztalta, a hallgatók nem figyelnek rá, félvállról veszik az egészet. Legfőképpen pedig nem hiszik el, bárki kerülhet bajba – még ők is. – Kíváncsi voltam, vajon a sérültek nyitottabbak e témára? Felvettem a kapcsolatot a szolnoki Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületével, és felajánlottam, megtanítom őket az elsősegélynyújtás technikáira – mesélte Attila. – Először meglepőnek tartották a lehetőséget, mondván, mit tudnának ők tenni egy bajba jutott emberrel?! Az első foglalkozás után azonban már elhitték, hogy ők is képesek az életmentésre. A mentőtiszt szerint a hét résztvevő fantasztikusan profi. Úgy használják a defibrillátort, hogy közben négy irányba figyelnek. – Miközben én a „kuka laikust” játszottam el, képes volt „tanítványom” vezetni, figyelt a mentésirányítóra, használta a gépet és folyamatosan értette, nyomon követte az eseményeket. A „kuka laikus” kifejezést nem véletlenül használta a szakember. Legtöbbször ugyanis az egészséges emberek – balesetkor például – a mentők hívásán kívül semmit nem tesznek a bajbajutottakért. – Azért nem, mert nincsen meg hozzá az ismeretük vagy a lélekjelenlétük. Vagy egyik sem. Ezért segíthet sokat ilyenkor egy életmentő tudással felvértezett sérült ember, akik – élethelyzetükből adódóan – talpraesettebbek is – magyarázta a mentőtiszt. Nyilvánvalóan nem elvárható gyengénlátó társunktól, hogy autó- vagy vízi balesetnél ő húzza ki a sérültet a kocsiból vagy a vízből. De utasításokat képes adni látó társának, mikor, mit kell tennie. – Konkrétan az újraélesztést már ő maga is képes elvégezni. Nincsen egyszerű dolga egy sérültnek ilyen helyzetben, de kifinomult érzékeivel kiváló munkát tud végezni – vélekedik Hardi Attila, akinek távlati célja, hogy a látássérültek után a hallássérülteket is megtanítsa az életmentés alapjaira. Pál Renáta gyengénlátó is részt vett az oktatáson. – A foglalkozáson megtanulhattuk az újraélesztést, a stabil oldalfekvést, a defibrillátor használatát, oktatónk minden lépést elmagyarázott – méltatta a programot. – Attila arra helyezte a hangsúlyt, hogy ha nem is mi végezzük a művelteket, de legalább tudjuk az elméleti részt, így irányíthatjuk a látó segítségnyújtót. Komoly szakmai terveik vannak Pesti Zoltánné, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Vakok és Gyengénlátók Egyesületének elnöke elmondta, jövőre, ha sikerül hozzá forrást találni, az a tervük, hogy közösen (a mentők és ők) kidolgoznak egy országos, más fogyatékos csoportok számára is alkalmas tematikát. – Attila biztosítaná a szakmai részt, mi pedig a kapcsolatrendszerünket. Az biztos, hogy egy életmentő folyamat összes fázisát nem tudja mindenki megtanulni, elvégezni, de már az is nagy segítség, ha a fogyatékos személy tud segítséget kérni, mentőt hívni, vagy irányítani a segítségnyújtást, ha az ép személy nem tudja, mi a teendő az adott helyzetben, vagy bepánikol és szüksége van irányításra. – Nálunk két olyan résztvevő is van, aki már mentőállomáson is bizonyította, hogy vakként is mennyi mindent meg tud csinálni. Ezen még a mentőápolók is meglepődtek.

Forrás: Jász-Nagykun-Szolnok megyei hírportál