Vakon, de nem világtalanul Sopronban

A Vakság című színdarabot és két alkotó tapintható képeiből nyílt kiállítást hozták idén a vakok és gyengénlátók nemzetközi napjára Sopronba a szervezők, azaz az érintettek soproni csoportja. Az önkormányzat pályázatán nyerték az ehhez szükséges forintokat és támogatóik is akadtak. Többek között Károlyi Gyula, az ipartestület elnöke, aki még jótékony hangversenyt is szervezett az egyesületnek.

Fantasztikusan állt hozzánk mindenki; az önkormányzat, a Pro Kultúra, a támogatóink mondja örömmel a vakok és gyengénlátók soproni csoportjának vezetését évek óta felvállaló Buczkó Judit. Ő gyengénlátó, a férje vak. Amit mond, azt tapasztalatból mondja…

A színdarabra és a kiállítás megnyitójára középiskolásokat is meghívtunk és sorstársakat a megyéből. A tárlaton szereplő képek a budapesti Romanek Inka és Komondi Magdi alkotásai. Inka látássérült lánya kedvéért kezdett el érezhető képeket festeni, Magdi pedig Ikrényből járt a győri látássérülteket segíteni a kézműves-foglalkozásaikra, ott gondolt arra, hogy a képzőművészetet megpróbálja közelebb hozni hozzánk.

A színdarab egy vak lányról szól, aki epizódokat mond el a betegségéről, megvakulásáról, az életéről. Mindez amolyan érzékenyítő program, próbáljuk megmutatni azokat a problémákat, amikkel egy látását elvesztett embernek meg kell küzdenie. Nem könnyű feladat sóhajt Judit, aki azt mondja, talán nem kellene minden évben panaszkodniuk, de mit tehetnének, ha egyszer nem változik a helyzet. Az akadálymentesítés törvényi kötelezettség, de csak papíron az.

Nem ellenőrzik az előírásokat. Minden beruházásnál szempont az akadálymentesítés, a terveken nagyrészt szerepelnek is a segítő megoldások, aztán nagy részük mégsem valósul meg mondják a soproni látássérültek. A legtöbb hivatali helyiségben számhúzási rendszer van és érintőképernyős beléptetés. Mit kezdjen ezzel az, aki nem lát?

A kórház új diagnosztikai épületében a falnak vezeti a csík azt, aki arra figyel, a taktilis jeleket, a gyengénlátókat segítő burkolati vezetősávot kiépítették a bejáratnál, aztán letakarták egy szőnyeggel… veszi át a szót a szintén gyengénlátó Bak Lászlóné. Pedig a problémák nagy része nemcsak bennünket érint, hanem az időseket is. Az akadálymentesítés azért van, hogy ne legyünk kiszolgáltatva, boldoguljunk önállóan is. De sajnos nem működik. A legtöbb sorstársunk egyedül el sem indul…

A gyengénlátókat segítő burkolati vezetősávot kiépítették a bejáratnál, aztán letakarták egy szőnyeggel.

Legalább annyit elérnénk, hogy megkérdeznek bennünket! mondják az érintettek.

Ép ember nem tudja azt, amit mi. Persze vannak azért próbálkozások; a múltkor is kaptunk a hivatalból egy linket, hogy megnézhetjük a beruházások terveit. Hát azt aztán nézhetjük mi, akik nem látunk…

Forrás: kisalfold.hu