Vakvezető kutyák képzése az erdőben: a természet, mint tanítómester

A Baráthegyi Segítőkutya Iskola szakemberei szerint az erdő ideális helyszín a vakvezető kutyák képzéséhez. A természetes környezetben a kutyák számos olyan készséget sajátíthatnak el, amelyek elengedhetetlenek a jövőbeli feladatukhoz.

Királyné Barkóczi Emese, a vakvezető kutyák kiképzője szerint az erdő kiváló gyakorlóhely a kölyökkutyák és a kiképzésben álló kutyák számára. A kutyák megtanulják követni az embert, bíznak benne, miközben felfedezik a természetet. Emelkedőket másznak meg, fák gyökerein lépkednek, pocsolyába gázolnak, így rengeteg tapasztalatot szereznek.

A kiképzők a frissen érkezett kutyákat olyan helyekre vezetik, ahol több irányba lehet menni, így a kutya megtanulja a kötődést és a közös célok elérését. A kutyák mozgáskészségét, testtudatát fejlesztik, és megtanulják, hogy a mesterséges tereptárgyak, mint például a lépcsők, biztonságosak.

A visszatalálós feladat során a kutyák megtanulják, hogyan segítsék a kiképzőt, majd ezt a tudást a vakvezető szakmában kamatoztatják. Emellett a kutyák megtanulják a bejelentkezést, ami azt jelenti, hogy időnként megérintik a gazda kezét vagy lábát.

Nyíriné Kovács Mária, a vakvezető kutyák kiképzője szerint a természetjárás a kutyák számára a társas kapcsolatok fejlesztésére is kiváló. A kutyák megtanulják tisztelni egymást, és a gazdájuk közelében maradnak. A rendszeres „Marcsi-futik” alkalmával a kölyöknevelők a természetben sétálnak, miközben a kiképzők tanácsokat adnak.

A kiképzők kiemelik, hogy a természetjárás felelősséggel jár, ezért a kutyákat nem engedik 5-10 méternél messzebb a gazdájuktól. A közösségépítés mellett a természetjárás lehetőséget nyújt a kölyöknevelőknek és a kutyáknak a pihenésre és a kikapcsolódásra.