INTERJÚ KISS LÁSZLÓVAL (Kitapintható miskolci nevezetességek)

Azért segítenek, mert nehéz sötétségben élni egy vizualitásra épülő világban.

A város nevezetességei is láthatóak és tapinthatóak lesznek az Avasi kilátó teraszán kialakított domborműveken. Az idén harmincéves Első Miskolci Lions Klub évfordulós kezdeményezése ez a projekt is. Kiss László, a klub soros elnöke szerint a szerencse is segített, mert a felújítási tervekben is szerepelt egy hasonló ötlet. Régóta szerettek volna ugyanis egy olyan domborművet készíttetni, amelyen többek között Braille-írással is leolvashatók Miskolc kitapintható nevezetességei. A jószolgálati célokkal alapított szervezet főként a vakok és gyengénlátók segítését tűzte ki célul.

Volt családi indíttatása arra, hogy egy olyan mozgalom tagja legyen, amelynek a rászorulók segítése a célja?

Gyerekkoromban a segítségnyújtás személyes, családi ügy volt. Édesanyám egy református lelkész lánya volt, és emlékszem, rengeteg „deklasszált elem” keringett köröttünk, akiknek hol állása, hol lakása nem volt… Természetes volt, hogy ezeken az embereken segíteni kell. Sose felejtem el azt az embert, aki például annyira elszegényedett, hogy utcán, kordéról árulta a zöldséget, hogy fenn tudja tartani magát. Természetesen tőle vásároltunk – rosszabb és sokkal drágább zöldséget, mint máshol –, mert ez egyfajta kötelesség volt.

Mi volt a legnagyobb vonzereje harminc évvel ezelőtt ennek a klubnak?

A rendszerváltás után valóságos eufória volt, hogy valódi civil társadalmi szervezeteket lehet alapítani. Nálunk, a Lions-mozgalomban klubot csak klub alakíthat, minket például egy finnországi, vammalai közösség alapított. Biztos vagyok benne, hogy az elején az volt a legnagyobb vonzerő, hogy létre lehet hozni egy olyan társadalmi szervezetet, ami nem politikai csoportosulás, és mindenkitől függetlenül tehetünk a környezetünkért. Ez most sincs másként: ez egy jótékonysági céllal működő közösség, amelyben a tagokat barátság, személyes szimpátia is összeköti a mai napig.

A mozgalom elsődlegesen a vakokat és a gyengénlátókat segíti…

A fogyatékosságok között – bár nem illik versenyt rendezni – talán kevés rettenetesebb van, mint a vakság. Sötétségben élni egy olyan társadalomban, ami egyre inkább a vizualitásra épül, nem egyszerű. Szoros kapcsolatot ápolunk a vakok és gyengénlátók megyei szervezetével. Feladatunknak tekintjük például azt is, hogy idejekorán kiszűrjék azokat az eltéréseket, amelyek később hozzájárulhatnak a látás romlásához, elvesztéséhez. Akik pedig már látássérültek, ott az életüket próbáljuk könnyebbé, élvezhetőbbé tenni. A mozgalom itt, Magyarországon a rászorulók más rétegeivel is találkozik, például a súlyos fogyatékkal élő gyerekeknek az életkörülményeit is próbáljuk javítani. Van ilyen intézmény Miskolcon, a Tüskevár, amelynek szüksége van a segítség számos formájára, és mi egyike vagyunk azoknak, akik évtizedek óta támogatják.

„Az életüket próbáljuk könnyebbé, élvezhetőbbé tenni” – Kiss László

Hogyan segítenek?

Forrásokat gyűjtünk. Ez a forrás nem csak pénzt jelent. Van, amikor szaktudást, illetve közvetlen fizikai segítséget: számítógépes rendszer üzemeltetését, pályázatírást, egészségügyi szűrést. Van, amikor munkát végzünk, hogy az ellenértékével segítsünk. Például rendszeresen járunk egyik alapító tagunk, Barkóczi István gyárába, ahol kábeldobokat szerelünk össze, és az elvégzett munka árát fordítjuk egy-egy jótékonysági kezdeményezésre. A Lions-mozgalomban a személyes közreműködésnek, munkának kiemelt értéke van. Igazából nem is tudom, hogy ki profitál, épül inkább ebből: akit segítünk, vagy mi, akik részt veszünk benne…

Vannak az országban is egyedülálló kezdeményezéseik, ilyen például a vakszüret. Miért pont a szüret?

Minden magyar ember életének a része a disznóölés vagy a szüret, és ha ez nincs, meghatározó élményekkel lesznek kevesebbek. Ezért pár éve – a pandémiás időszak kivételével – minden évben megszervezzük a Vakok és Gyengénlátók Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egyesületének ezt az eseményt. Busszal elvisszük őket a Disznókő szőlőbirtokra. Közösen, vagyis látó segítőkkel együtt szüretelünk, majd ebéd és borkóstoló következik. A szőlőt a pincészet feldolgozza, ebből bor születik, így árveréseken a borral szerzett bevételt újra a vakok és gyengénlátók támogatására fordíthatjuk.

Milyen terveik vannak a jubileum megünneplésére?

Régóta szerettünk volna egy olyan városlátkép-domborművet kialakítani, amelyen láthatók és ki is tapinthatók Miskolc nevezetességei, feliratozva a vakok Braille-írásával. Szerencse, hogy pont most ért abba a szakaszba az Avasi kilátó felújítása, amikor ezen az ideális helyszínen és a tervezők, valamint a város elképzeléseiből valóság lehet. Bronzból ki lesznek öntve a nevezetességek, méreteikben egy kicsit torzítva, hogy jól ki lehessen mindent tapintani. Például a Kossuth utcai nagytemplom, a mindszenti templom és sok más híres miskolci épület. A tervek szerint 2022-ben, de legkésőbb 2023-ban ez már tapintható és látható lesz. A kilátóteraszon körben lesznek elhelyezve azok a bronzalkotások, amelyek valódi modelljét abba az adott irányba kitekintve látni lehet. Vagyis ha valaki elnéz a Diósgyőri vár felé vagy Miskolctapolca irányába, akkor kitapintható formában is megtalálja majd a mellvéden Miskolc látnivalóit.

Fotó:Ádám János/Borsod-Abaúj-Zemplén megyei hírportál

(Forrás:Borsod-Abaúj-Zemplén megyei hírportál)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .