A nagy szerelmet keresik a vakok a Tinder, a Lovoo és Co oldalakon

A társkereső alkalmazásokon való flörtölésnél gyakran a külső számít. De a vakok és gyengénlátók is keresik a szerelmet a Tinder, a Lovoo és hasonló oldalakon. Milyen szempontok játszanak szerepet náluk – és hogyan reagál a másik fél? A Der Standard (Ausztria egyik piacvezető lapjának) 2022. március 26-ai cikke a témában. KERSTIN és MARKUS a Parshipen […]

A társkereső alkalmazásokon való flörtölésnél gyakran a külső számít. De a vakok és gyengénlátók is keresik a szerelmet a Tinder, a Lovoo és hasonló oldalakon. Milyen szempontok játszanak szerepet náluk – és hogyan reagál a másik fél?

A Der Standard (Ausztria egyik piacvezető lapjának) 2022. március 26-ai cikke a témában.

KERSTIN és MARKUS a Parshipen keresztül találtak egymásra. Kerstin csak néhány beszélgetés után mondta el Markusnak, hogy vak.

Kerstin jobbra suhint. Egy robotikus női hang szólal meg az iPhone-jából: „Új üzenete érkezett.” Egy fotó és néhány kattintás múlva csörög a mobilja – egy megdöbbent barátja: „Véletlenül továbbítottam neki egy meztelen képet. De honnan kellett volna tudnom?” – kuncog Kerstin félénken. Kerstin 14 éves kora óta vak egy genetikai betegség miatt. Elmosolyodik: – Azt akartam megtudni tőle, hogy néz ki a fickó. De szerettem volna megkímélni szegény lányt ettől a látványtól.”

Ausztriában körülbelül 300 000 látássérült vagy vak ember él. Ők is a világhálón keresik a flörtöket és a szerelmet. Ez egyesek számára meglepő lehet, elvégre a Tinder, a Lovoo és a hasonló társkereső alkalmazások erősen vizuális alapokon működnek: Ha a fotón szereplő személy vonzó – húzd jobbra, ha az illető nem olyan jóképű: Húzd balra és viszlát. De hogyan ítéli meg az a partnerét, aki nem látja?

Kerstin 35 éves, és úgy ragyog, mint a nap. A Vakok Szövetségi Intézetének Braille-írásos könyvtárában dolgozó könyvtárosnő a világhálón keresi a szerelmét: „ParshipApp, nem túl akadálymentes, elsősorban a fotók lapozgatásáról szól, de legalább vannak profilleírások, amelyeket felolvastathatok magamnak”.

Mint Kerstin okostelefonjának minden más tartalmához hasonlóan, ebben is „Anna” segít – az Apple hangvezérelt kezelősegédje, ami felolvassa a kijelző tartalmát. „Engem az érdekel, amikor azt írja valaki, hogy „vállalkozó szellemű” vagy „humoros”. Kerstinnek nincs vizuális alapon választási lehetősége: „Nem számít, hogy barna hajú vagy szőke. De ha magasabb nálam, akkor nem mondok nemet” – nevet. Néha látó barátaitól kérdezősködik a fotókról: „Nem akarok felületes lenni, de valahogy mégis szeretném tudni, hogy valaki hogy néz ki”.

Fájdalmas válaszok

Profilján Kerstin nyaralási fotókat mutat – és a következő leírást: „Nyitott ember vagyok, szeretek barátokkal találkozni és szeretem az életet”. Nem írja, hogy vak. Mert a kéretlen aktfotók fogadásánál is rosszabb volt a felismerés, hogy a sikeraránya nulla, ha már az elején közzéteszi a profiljában a vakságát. „Senki sem ír neked így. De túl későn sem szabad elmondani az embereknek, az elutasítás jobban fáj, miután egy ideig már írt.” Egyszer majdnem feladta az online társkeresést: „Amikor valaki azt mondta, hogy nincs kedve gondozni engem. Ez volt a legrosszabb. Gondozni! Mit gondolnak az emberek?”

De aztán jött Markus. Egy like, egy match (Tinderen egyezés) és végül egy értelmes beszélgetés. „Érdeklődött irántam, sokat kérdezett. És magas volt!” – mondja – „Rögtön éreztem, hogy vele más a helyzet. De aztán eszembe jutott: „Kerstin, mit fogsz csinálni, ha eltűnik, amint megmondod, hogy vak vagy?” De Markus nem tűnt el. „Elhatároztam magam, és néhány nap beszélgetés után elmondtam neki. Szerinte nagyszerű volt, hogy ilyen őszinte voltam. Számára ez új volt. Soha nem volt még vak barátnője. Néhány nappal később találkoztunk, hogy megnézzük, működik-e.” Négy órán át sétáltak a Kurpark Oberlaa-ban, a végén csókolóztak, „tűzijáték volt”. Egy éve alkotnak egy párt, és sokat tanultak egymástól. „Még mindig gyakran mondja, hogy megmutattam neki az életet. Vicces, hogy a vakok mutatják meg a látóknak az életet.”

Nemcsak a Parshipen, hanem a Tinderen, a Lovoo-n, a Bumble-on vagy a Facebook Dating-en is szinglik milliói vannak világszerte. Chrisnek szinte mindegyik alkalmazással vannak tapasztalatai. Bőrdzsekiben és farmerben, magán parfümmel lép be a Café Westendbe. Chris 36 éves és egy genetikai betegség miatt vak. „Csak 26 éves koromban vakultam meg teljesen, ami nagyon nehéz volt. De csak két lehetőséged van: a fejedet a homokba dugod, vagy továbbcsinálod. Az előbbi szóba sem jöhetett számára; jó állása van „irodista fiúként”, ahogy ő mondja, nagy baráti köre van, amely szinte kizárólag látókból áll. És a futball iránti szenvedélye amelyet büszkén mutat egy nyakláncra fűzött labda formájában. Csak a szerelem még nem jött össze

Bécsi szórakozóhelyeken szokott nőkkel találkozni és nem találja nehéznek a nők megszólítását, de a járvány miatt a randizás az internetre tevődött át: „Facebook Dating, Lovoo, Parship, Tinder – eddig semmi sem győzött meg igazán. Az emberek túl felszínesek, a technológia túl nehéz. „A Lovoo-t nekünk, nem látó embereknek nehéz használni. A Tindernél már a regisztrációnál elbuktam. Az akadálymentesítés ott csak elmélet.”

Chrisnek határozott elképzelése a partneréről: „Bárkit, csak szőkét ne! A kinézet nem számít, de nem voltak jó tapasztalataim velük. Emellett a keresztnevének is tetszenie kell nekem – és bizonyos hobbikat ki nem állhatok: kérlek ne a túrázz! Chris a környezetére bízza annak megítélését, hogy valaki vonzó-e. Nemrégiben például akaratán kívül egy barátjának elküldte egy női hódolója meztelen fotóját: „Örülj, hogy vak vagy!” – mondta a barátja.

Ki a te szőke herceged?

„Plüssmaci handycapp-el keresi hercegnőjét” – áll Chris profiljában. Hogy milyen fogyatékosságról van szó, nem írja. „Csak sokára mondom el, hogy vak vagyok, akkor már túl késő; 95 százalékuk akkor búcsúzik el. „Chris megvonja a vállát. „Egyszerűen nagy az online a kínálat, nem hibáztatok senkit. Néha azon kapom magam, hogy a fogyatékosságomat hibáztatom. De ezen nem tudok változtatni. Nagyszerű életem van, nem hagyom, hogy ez elrontsa.” Lenéz a földre, és huncutul megkérdezi a cikk íróját: „Milyen legyen a szőke herceged?”.

Néhány metrómegállóval arrébb, a Meidlinger Markton ül Rebekka. Tudja, hogy jól, hogy bejön a férfiaknak. „Ritkán kapok elutasítást, sok online randim volt már. Nem árulom el, hányan voltak, de több mint tízen” – mosolyog a 18 éves nő. A diák magabiztosan ül a cappuccinoja előtt. Okostelefon az asztalon, Molly a vakvezető kutya a pad alatt hegyezi a fülét. Rebekka iPhone-ja úgy néz ki, mint egy tipikus tinédzseré: Instagram, Facebook, Whatsapp, Tiktok és Snapchat. Az összes alkalmazást hangvezérléssel, zoom funkcióval és Sirivel is használja.

Rebekka egy genetikai retinabetegséggel jött a világra, amely kezdetben látáskárosodáshoz vezetett, ami egy bizonyos százalékig korlátozza a látásélességet és a látómezőt. 14 éves korától a látása egyre romlott. Ma ez az arány két százalék körül van. A szemészek szakmai szövetségének besorolása szerint vaknak számít. Rebekkának nagy baráti köre van, és gyakran jár szórakozni. Az online társkeresés azonban csak egy lehetőség: „Ez egy módja annak, hogy valaki megismerjen anélkül, hogy tudna a fogyatékosságomról.” A Lovoo-profiljában nem említi, hogy vak, és csevegés közben sem említi. „De hát nem nyilvánvaló azonnal, hogy vak vagy?” Rebekka megrázza a fejét, ő már elővigyázatos: „Sétálni hívom a páromat, és olyan útvonalat választok, amit jól ismerek. A legtöbb ember észre sem veszi, hogy vak vagyok.”

-És amikor elmondja nekik?

-A legtöbb ember valójában elég nyugodtan áll hozzá. Néhányan elbizonytalanodtak, és megkérdezték, hogy ez azt jelenti-e, hogy sok mindenben segítségre van szükségem.

Vaksága eddig nem jelentett hátrányt a randizásban: „Több kosarat adok, mint amennyit kapok.” Például olyan embereknek, akik nem nagyon tudnak helyesen írni. „Ha valaki nem tud egy teljes mondatokat alkotni, akkor elküldöm.” Az unokatestvérére számíthat a külsőséget illetően: „Kiválogatja őket nekem. Nem vagyok oda a rosszfiúkért, akik a tükör előtt készítenek félmeztelen fotókat. De valójában a külső nem olyan fontos, ha vak vagy. A barátom, Sebastian például eléggé kigyúrt” – nevet. A Lovoo-n ismerkedett meg vele másfél évvel ezelőtt, a szülei választották őt: „Anyával akartam egy anya-lánya napot csinálni, és együtt nézegettünk profilokat, apám véletlenül éppen mellettem ült, és úgy gondolta, Sebastian úgy néz ki, mint egy kockafejű. Anyukám szerint aranyos volt.”

Nem a technika az akadály

Rebekka az első randin is a szokásos köröket járta Sebastiannal, anélkül, hogy elmondta volna, hogy vak. Amikor a nő megkérdezte tőle, hogy még mindig el akar-e jönni hozzá, a férfi röviden elgondolkodott, hogy vajon sorozatgyilkos-e, nevet. Sebastian viszont rendkívül nyugodtan reagált arra, hogy bevallotta neki, hogy vak: „Azt mondta: igen, oké.” Ez szinte sokkolta őt, mondja Rebekka. „Miért nem kérdezett semmit? Úgy éreztem, hogy meg kell magyaráznom a betegségemet. De ő egyszerűen nem látott benne problémát.”

Oliver nem volt ilyen szerencsés. „A találkozás elmarad” – áll a kijelzőn hatalmas, nagyított betűkkel. „Ebben az évben csak egy lánnyal találkoztam. A találkozón nem árulta el, aztán másnap egyszerűen lemondta a találkozónkat, és soha többé nem jelentkezett.” Oliver jóképű pasi: magas, széles vállú, határozott kézfogású. A 23 éves férfi születése óta vak a jobb szemére. Egy 2018-as munkahelyi baleset után a látása a bal szemére is romlik. „Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy látássérült vagyok. Ezért van beírva a profilomba. Ha valakit tényleg érdekel, az nem riasztja el.” Egyszer megkérdezték tőle, hogy fertőző-e. „Igen, gyere ide, és utána így fogsz kinézni – válaszolta. Oliver szórakozottan rázza a fejét.

„Nem tudok jól kapcsolatba lépni a nőkkel. És ha nem látsz jól, nem igazán veszed észre a flörtöt egy bárban. Oliver ezért virtuálisan keres magának partnert. Kedvence a Bumble nevű alkalmazás: „Tetszik, hogy a Spotify-t is össze lehet ott kapcsolni. Szeretem a 90-es évekbeli rockzenét, mint a Linkin Park vagy a Nickelback. Fontos számomra, hogy valakinek hasonló zenei ízlése legyen. A természetesség is fontos számomra egy nőben. Engem azok az emberek taszítanak el, akiknek fél tonna sminkre van szükségük ahhoz, hogy szépnek érezzék magukat.” Szeretne egy magabiztos nőt maga mellett; ha választhatna, inkább egy látót, mint egy vakot.

Ahhoz, hogy találjon valakit, aki tetszik neki, Oliver az Envision AI nevű képleíró alkalmazást is használja, egy olyan szoftvert, amely a telefon kamerájával beolvasott szövegeket, környezetet, tárgyakat, embereket vagy termékeket olvas fel és ír le. Ezek a leírások nem mindig jók. Minél tovább hallgatjuk Oliver történetét, annál inkább az a benyomásunk támad, hogy az akadályt amúgy sem a technológia jelenti, hanem az emberek hozzáállása: „Az emberek csak felületesek, és nem tudják, hogyan kell velem viselkedni”.

2022-ben a társadalom még nem áll készen az elfogadó társkeresésre? A fogyatékkal élők számára biztonságos teret ígérő speciális kapcsolatfelvételi platformok közé tartoznak a handicap-love.de és a behinderte-dating.com német weboldalak.

De szükség van-e erre egyáltalán, vagy egyáltalán akarjuk-e? Erről a közösségen belül eltérőek a vélemények. „A vakoknak szóló randiappok mindenekelőtt ismét csak azt a kasztgondolkodást segítik elő, hogy a fogyatékkal élőknek csak fogyatékkal élőkkel szabad együtt lenniük” – mondja Oliver. Ehelyett az embereknek nyitottabbnak kellene lenniük. „Az embereknek nem törékeny lényekként kellene tekinteniük a vakokra. „Ez megkönnyítené számomra a randizást.”

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .