Szociális üdülési pályázat vakoknak, diszkriminációval fűszerezve

Nem képesek önállóan benyújtani a súlyos látássérült személyek azt a szociális üdülési pályázatot, melyet a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány írt ki többek között számukra az Erzsébet Program keretében. Az elektronikus pályázati rendszert úgy alakították ki, hogy azt az egyik célcsoport, a számítógépet ernyőolvasó szoftverrel használó súlyos látássérült személyek, nem tudják önállóan használni. Az egyik érdeklődő az alapítvánnyal folytatott levelezéséből és telefonbeszélgetéséből arra lehet következtetni, a szervezetnek a legelemibb szinten sincs fogalma arról, a látássérült személyek hogyan élnek, milyen nehézségekkel néznek szembe és milyen törvényi előírások vonatkoznak Magyarországon a mindenki számára elérhető szolgáltatásokra.

A vak pályázó nehézségei akkor indulnak, amikor böngészőjének címsorába beüti a www.erzsebetprogram.hu karakterláncot, majd a megjelenő oldalon a Pályázatok hivatkozást próbálja megnyitni… Legalábbis, ha Internet Explorer 8 böngészőt használ. Erre jó esély van, hiszen a látássérült személyek nem ritkán a mára ugyan elavultnak számító, de a Microsoft által még támogatott Windows XP operációsrendszert használják. Márpedig ezen a platformon a redmondi cég böngészőjéből a 8-as a legújabb verzió. Létezik ugyan más böngésző is, amit a látássérültek által használt ernyőolvasó szoftverek támogatnak, vélhetően azonban nem minden pályázó szeretné böngészőtelepítéssel kezdeni a procedúrát, főleg, ha nem rendelkezik technikai jártassággal. Az az akadálymentesítési alapelv egyébként nemcsak a látássérülteket érinti, mely szerint a weboldalak kialakításánál szem előtt kell tartani, azokat lehetőleg ne csak a legújabb technológiával rendelkező személyek használhassák. Ha sikerül megnyitni a pályázatok beadására szolgáló oldalt, a látássérült felhasználót még nagyobb csalódás éri. Az űrlapok ugyanis semmilyen ma létező böngészővel illetve ernyőolvasó szoftverrel nem használhatóak az átlag pályázó számára. Rendkívüli gyakorlottsággal bizonyos elemeket elő lehet csalogatni, de, látni fogjuk, a pályázat beadásához ez is kevés. A súlyos látássérült személyek a mindenki számára hozzáférhető, hagyományos számítógépeket használják az általában ismert, szokásos programokkal. Különbség csupán annyi, hogy az ő esetükben a gépen egy úgynevezett ernyőolvasó szoftver fut, mely képes a monitoron megjelenő szöveg beszédhanggá alakítására. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténhessen, bizonyos szabványokat be kell tartani a weboldalak elkészítésénél. A közhiedelemmel ellentétben nem fekete háttéren megjelenő, rikító színű betűkről van szó, hisz az ernyőolvasó szoftver egyáltalán nem „lát”, az oldal kódjából olvassa ki – amennyiben azt így írták meg – a releváns információkat. Egy megfelelően megalkotott oldal nem különbözik látszatra egy a vak ember számára használhatatlantól, a hozzáférhető oldal egy fillérrel sem kerül többe, mint nem akadálymentes társai. Magyarországon több jogszabályból levezethető, hogy a mindenki számára elérhető szolgáltatásokból nem lehet sem direkt, sem indirekt módon kizárni a fogyatékos személyeket, ha ez technikailag megoldható. A weboldalak esetén pedig pontosan ez a helyzet. Egy látássérült személy számára adott válaszból azonban kiderül, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány ügyfélszolgálatán semmit sem tudnak minderről. A pályázati adatlaphoz vezető linket kereső felhasználónak ugyanis azt írták, kérjen segítséget valamelyik szervezettől, mellyel az alapítvány partnerségi megállapodást kötött. Az ügyfélszolgálat levelét megfogalmazó személy nyilvánvalóan azt hiszi, aki vak, nem képes számítógépet használni, a megoldás ilyenkor a segítségkérés. Készségesen felsorolja azt is az ügyfélszolgálat, mikor jelennek meg a pályázatok. A pályázni kívánó levélíró erre újabb levélben megismétli, vak, ernyőolvasót használ, az oldal nem akadálymentes. Az ügyfélszolgálat válasza alighanem kihozná a béketűrésből még a legtürelmesebb állampolgárt is. Az alábbiakban összefoglaltakat olvasva a laikus szemlélő elgondolkodik, miért nézi értelmi fogyatékosnak az alapítvány az érdeklődőt, vagy ha nem így áll a dolog, miért viselkedik úgy, mintha ő lenne az. A válaszban ugyanis azt taglalják, akinek nincs internet elérése, segítségnyújtásért fordulhat az alapítvánnyal partnerséget kötött civil szervezetekhez. Akkor is tegye ezt, ha nincsenek a kitöltéshez megfelelő eszközei. A nyaralni vágyó látássérült nem adta fel, újra írt az alapítványnak. Felvetette, ha nem lenne internet elérése, vajon hogyan küldte volna el előző levelét és hogyan olvasná a legutóbbi választ? Továbbá ha nem rendelkezik hozzáféréssel a világhálóhoz, hogyan tudná elolvasni azt a címlistát, melyet az ügyfélszolgálat a figyelmébe ajánl? Ha a látássérült személy meg tudta volna nyitni a pályázati űrlapot, akkor is csalódnia kellett volna. Ott ugyanis azzal szembesülne, hogy minden dokumentumot ki kell nyomtatni, tollal szükséges kitölteni és aláírni. Ezeket a lapokat azután vissza kell szkennelni, majd fel kell tölteni az alapítvány szerverére. Felmerül a kérdés, ha egy ügyfélkapus regisztrációval rendelkező magyar állampolgár elektronikusan nyilatkozhat arról, melyik nemzetiséghez tartozik, s ehhez nem kell semmit tollal aláírnia, vajon miért van erre szükség az Erzsébet Program szociális üdülési pályázatának esetében? Főleg akkor, ha ezt a pályázatot részben éppen a tollal dokumentumokat kitölteni nem képes látássérült személyeknek írtákk ki. A cikkben szereplő pályázó nem adta fel. Tovább próbálkozott, aminek hatására telefonon keresték meg az alapítványtól. A beszélgetés során az operációs rendszer és a böngésző fogalmát következetesen összekeverő ügyfélszolgálatos munkatárs csak annyit tudott neki mondani érdemben, menjen, kérjen segítséget. Ez szerinte tavaly is így működött, a rendszer üzemel, hisz más is használja. Az alapítvány munkatársa még meg is magyarázza: biztos van egy szomszéd, tessék őt megkérni. Ellentmondást nem tűrően kijelenti: mindenkinek van olyan ismerőse, aki tud ebben segíteni. Mint az közismert, a súlyos fogyatékossággal élő személyek számára az egyik legkomolyabb kihívást jelentő nehézség az életben, hogy ki vannak szolgáltatva mások számára. A fogyatékos személyek emberi jogi mozgalmai a világon mindenütt hosszú ideje arra törekednek, hogy az élet lehető legtöbb területén mentesítsék ettől a tehertől az érintetteket, amennyire lehetséges. A hazánkban hatályban lévő, ide vonatkozó szabályozást tartalmazó jogi környezet mögött is ez a filozófia áll. Az akadálymentesség azt jelenti, hogy egy termék vagy szolgáltatás önállóan, tehát mások segítségének igénybevétele nélkül használható. Az alapítvány munkatársával folytatott beszélgetésből kitűnik, az elméletileg többek között a látássérült emberekért dolgozó személy világképében semmi sem áll ettől a víziótól távolabb. A párbeszéd meghallgatásából leszűrhető: az elvileg segítséget nyújtó személy számára mi sem természetesebb, minthogy a vak ember mások közreműködésével használ egy szolgáltatást. Hisz – gondolhatja az ügyfélszolgálat munkatársa – egyedül arra úgysem lenne képes. A vakok számára is kiírt pályázatot lebonyolító alapítvány ügyfélszolgálatos munkatársának tájékozottságáról sokat elmond, hogy már a beszélgetés elején közli, van „valami gép”, ami felolvassa a képernyőt. „Lehet, hogy ez az idén nem készült el”. Természetesen nincs semmiféle ilyen gép, ernyőolvasó szoftverek léteznek, de erről az ügyfélszolgálatos munkatárs nem rendelkezik információval. Fokozni még a fentieket is lehet. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, mely költségvetési forrásból védi elvileg a látássérült emberek érdekeit hazánkban, hírlevelében szintén közzétette tagjainak az üdülési pályázatot. Azt azonban nem közölte velük, hogy önállóan nem lesznek képesek kitölteni. A nyilvánosság előtt a cikk megjelenéséig semmiféle jele nincs, az MVGYOSZ-t bármennyire is zavarná a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány eljárása. Ugyancsak kommentár nélkül olvashattak a látássérült emberek a kiírt pályázatról a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesületének hírlevelében. Ez a szervezet is a látássérült emberek érdekeit képviseli. A kormány néhány hete rádió- és televízió-hirdetésekben sulykolja, milyen sok idős, szegény, fogyatékos személynek segített az Erzsébet Program. A vakok önállóságát is segíti… Igaz, csak azokét, akik látnak, valamint rendelkeznek működő szkennerrel, nyomtatóval. T. Péter

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .