Példaképek Magyarországnak tizenhatodszor – a Pannontól

Immár tizenhatodik alkalommal adták át a Pannon Példakép Alapítvány díjait 2008. december 1-jén. A három díjat és a vele járó egy-egymillió forintot ezúttal a SINOSZ Alapítvány egyik munkatársa, a Zöld Béka baráti kör alapítója és az MTV egyik riportere vehette át.

A négy évvel ezelıtt indított Példakép Alapítvány negyedévente díjazza azokat, akik tevékenysége – a nyílt, bárki által beküldhetı jelölések alapján – példaként állítható a magyar társadalom elé. A hétköznapi hısök csak annyiban különböznek az átlagembertıl, hogy elhivatottságukkal, tenni akarásukkal céljaikat megvalósították. Magyarország új példaképei: Földes Dalma nemzetközi aktivista, jelenleg a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ) munkatársa. 1994-tıl 2002-ig elkötelezetten dolgozott az aknamentes világ nemzetközi kampányban, amiért a szervezet 1997-ben Nobelbékedíjat kapott. Jelenleg a SINOSZ munkatársaival közösen azon dolgozik, hogy a siketek és a nagyothallók jelnyelvét a nemzeti kultúra részeként ismerjék el, elterjedjen az infokommunikációs akadálymentesség, és a diákok kétnyelvő oktatás keretében jelnyelvi tanulmányokat is folytathassanak. Leiner Károly tanító, gyógypedagógus, a Zöld Béka természetjáró baráti kör alapítója. Mindenki úgy ismeri, mint Zöldbéka tanár urat. Saját maga szervezte kirándulásokkal 12. éve segít fogyatékos és speciális nevelési igényő gyerekeken. Leiner Károly azt vallja, hogy ezeknek a fiataloknak a normális élet megélésére, életvezetési tapasztalatok győjtésére kevés esélyük van. A túramozgalom programjainak keretében a kalandpedagógia eszközeivel kívánja a gyerekeket megtanítani az életre. Berkes Béla a Magyar Televízió riportere. A Pétervásáráról, egy cigányteleprıl származó 30 éves fiatalember kikerült a nyomorból és Budapestre költözött. Kiemelkedıen jó dokumentarista, tehetségét mindig is a roma ügyek szolgálatába állította. Jelenleg a Kékfény és a Szempont c. mősorokban dolgozik. Saját erıbıl a saját életét javította, és ezeket az energiákat visszafordította, beszél errıl, vállalja honnan jött, saját kitörésének történetével igyekszik hatni sorstársaira. A Példakép blogon az érdeklıdık egész évben olvashatnak a díjazottakról a http://blog.peldakep.hu címen. A Példakép Alapítványról a www.peldakep.hu honlapon olvashatnak. Földes Dalma Földes Dalma másoddiplomáját Svédországban szerezte, majd posztgraduális képzésen vett részt nemzetközi segélyezés és fejlesztés témakörben. Amikor Svédország önkénteseket készült küldeni Kambodzsa elsı szabad választásaira, jelentkezett. Kambodzsai útja alatt közeli viszonyba került a selyemszövı asszonyok érdekvédelmi egyletével, ahonnan késıbb az ország elsı nıi minisztere is kikerült. Az aknamentes világ kampány munkájának attól kezdve szentelte minden idejét, hogy naponta tanúja volt annak: emberek százai testüket és életüket vesztették el, mint akna áldozatok. 1995-ben több más aktivistával közösen megszervezte az akna ellenes konferenciát Kambodzsában. 1995-ben a taposóakna ellenes nemzetközi kampányhoz, az ICBL-hez (International Campaign to Ban Landmines) csatlakozik, és éveken át önkéntes munkát vállalt. 1997-ben az összes mobilizáló és lobbi tevékenységét bevetve dolgozott azon, hogy megszülessen a 156 ország által aláírt Ottawai Egyezmény, ami a taposóaknák teljes körő betiltásáról szól. Az ICBL 1997-ben a munkájáért megosztott Nobel Béke díjat kapott. 1998-ban Földes Dalma Laoszba ment dolgozni egy norvég segélyszervezet (Norwegian Peoples Aid) megbízásából, hogy az aknasérüléseket megelızı oktatást irányítsa. Egy év után továbbállt, és az ICBL Oktatási központjának az igazgatója lett Oslóban, majd 2000- tıl már Jemenben. 2002-2004 között a Landmine Survivors Network (LSN) megbízásából New Yorkban részt vett az ENSZ a Fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló egyezmény- tervezet kidolgozásában és a nemzetközi fogyatékos civil szervezetek lobbi munkájában. Ezt követıen visszatért Magyarországra és a HAND nevő szervezetben (nemzetközi humanitárius és fejlesztési civil szövetségben) dolgozott. 2007 májusától tevékenykedik a SINOSZ-nál, a Siketek és Nagyothallók Szövetségénél. Célja, hogy a siket és nagyothalló emberek teljes körő társadalmi elfogadását segítse, amely alapját képezi a méltó életnek és az egyén szintjén is életminıség-javuláshoz vezet. Magyarországon a Fogyatékossággal élı személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény 2008. május 3-án lépett életbe. Az egyezmény megismertetésében nagy szerepet játszott a 2007 decemberében a SINOSZ százéves fennállásának évfordulójára a Parlamentben szervezett konferencia. Aktivistákkal közösen életre hívta a fogyatékos civil CAUCAS-t, amelynek célja az egymástól tanulás, egymás megismerése, párbeszéd generálása és komoly akciókban való fellépés. A civil CAUCUS erısen lobbizik azért, hogy Magyarországon egy független fogyatékos ombudsmani hivatal jöjjön létre, amely védi, támogatja és ellenırzi az egyezmény betartását. Földes Dalma megmutatja, milyen az, amikor egy civil ügy nem csak fellángolás, hanem hosszú éveken át tartó komoly munka. Szerinte az elégedetlenkedés nem visz közelebb a problémák megoldáshoz, inkább mindenkinek fel kell tennie magának azt a kérdést, hogy ı mit tesz azért, hogy a dolgok megváltozzanak. Földes Dalma azért példakép, mert ı maga választotta sorsát. Azért lett segítı szándékú önkéntes, mert hisz abban, hogy erıfeszítései életeket változtatnak meg, és így változhat a világ is. Leiner Károly Leiner Károly tanító, gyógypedagógus, a Zöld Béka természetjáró baráti kör alapítója, úgy ismeri mindenki, mint Zöldbéka tanár urat. Saját maga szervezte kirándulásokkal 12. éve segít fogyatékos és speciális nevelési igényő gyerekeken. A Zöld Béka azonban több mint túramozgalom. Leiner Károly azt vallja, hogy ezeknek a fiataloknak a normális élet megélésére kevés esélyük van, hiszen annyi életvezetési tapasztalatot sem győjthetnek, hogy hogyan kell használni egy bankkártyát. Már nem is csupán kirándulásokat, hanem olyan programokat vezet, amelyek keretében megpróbálja a kalandpedagógia eszközeivel megtanítani ıket az életre. A Zöld Béka Baráti Kör mögött egyébként bejegyzett szervezet nincs. Leiner Károly eredeti végzettsége tanító. Amikor iskolája, a Vécsey Általános Iskola 1995-ben megszőnt, átkerült az ugyancsak kerületi kisegítı iskolába, egyúttal elvégezte a gyógypedagógiai fıiskolát. A kisegítı iskolában testnevelı tanárként dolgozott. Elıször bekapcsolódott egy olyan túramozgalomba, amit az önkormányzat támogatott, de kiderült, hogy azokat a túrákat nem a fogyatékos-mozgássérült gyerekekre szabták a tempó és a táv miatt. Ekkor indította a Zöld Béka Turista baráti kört. Évente 35-40 – többnyire egynapos – programot szervez, melyekhez bárki csatlakozhat (www.zoldbeka.gportal.hu). A kirándulásokra a pénzt javarészt adományokból teremtik elı, bár az utóbbi évben a helyi önkormányzat is segítette ıket. Tagsági díjat nem szed, viszont adományként már egy BKV-tömbjegyet is szívesen fogad, mert azzal már elvihet néhány gyereket egy budai kirándulóhelyre. İ maga járja körbe az ismerısöket, a vállalkozókat adományért. Évi nyolcszázezer forintból gazdálkodnak. Leiner Károly szerint az integrált oktatás a fogyatékos gyerekeken nem feltétlenül segít a jelenlegi feltételek mellett, amikor a befogadó iskolák többsége sem a speciális nevelésre képzett pedagógusokkal, módszerekkel, sem megfelelı eszközökkel, alkalmas hellyel nem rendelkeznek. Úgy véli, az egyetemes értékeket a társadalom nagy része nem tartja fontosnak, s ez az iskolákban is megjelenik. A Zöld Béka mozgalommal Leiner Károly ezt az őrt is fel kívánja tölteni. İ maga nıs és három gyermeke van. Berkes Béla Berkes Béla a Heves megyei Pétervásárán született, olyan cigánytelepen, amelytıl fél kilométerre volt az elsı kút, s kályhával fıztek és főtöttek. Hat évesen költöztek ki a teleprıl a település központjába. A rendszerváltást követıen azonban a család anyagilag tönkrement. Szerencsére indult akkortájt egy közgazdasági elıkészítı, ahova beiratkozott, s kapott szállást, ösztöndíjat. Majd felvették a Szegedi Egyetem kommunikáció szakára. Itt roma pályázóként ösztöndíjat is kapott, illetve egzisztenciális feltételeket is biztosítottak számára. Egy év múlva áthívták a Roma Sajtóközpontba (RSK) gyakornoknak, innentıl kezdve dolgozik a médiában. A Független Média Központ ösztöndíj programjában is részt vett, és gyakornokoskodott a Magyar Hírlapnál, valamint az Inforádióban. A RSK után egy az EU Phare-programjából finanszírozott roma integrációs kampányon dolgozott szóvivıként, majd 2006-ban kezdett az MTV-nél gyakornokként a Roma Produkciós Iroda Alapítvány programjának keretében. Itt kipróbálta az Estét, a Regionális Híradót, a Híradót, s azt követıen került a Kékfényhez, és a Szemponthoz, ahol jelenleg is a két szerkesztıség állandó tagja. Legismertebb riportja a két évvel ezelıtt született Uzsorások, amely éppen a magyarországi romák életébıl dolgoz fel egy témát, s amiért Hégetı Honorka-díjat kapott 2007-ben. Az alig pár perces riport eddig az egyetlen, amely a kényes témát úgy tudta képre vinni, hogy egy adósrabszolga saját arcával vállalta a nyilatkozatot. Béla egyébként mindig úgy próbálja feldolgozni a bőneseteket a Kékfényben, hogy a bőnhöz vezetı út emberi vonatkozásait is felvázolja riportjával. Berkes Béla személyes példája a társadalmi integráció fontosságát illusztrálja.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.