A kerekesszéke miatt támadták és nevezték rossz anyának – egy SMA-s nő története

Molly Carnen 13 éves kora óta nem tud felállni és járni, ugyanis az SMA betegséggel küzd. Székhez van kötve egész életére az izomsorvadást okozó betegség miatt. Az emberek sose értették meg, hogy fogyatékkal élő létére gyereket szeretne. Mindenki úgy gondolta, hogy önző, és nem gondol a csecsemőre, akiért nem tud majd felelősséget vállalni székhez kötve. Unokahúga és unokaöccse születése után sokat vigyázott rájuk, így ez még inkább megerősítette őt abban, hogy képes lehet így is gondozni egy kisgyereket. Bár sokszor hajlott a kritizálók véleménye felé, és kezdett beletörődni, hogy úgy kell leélni az életét, hogy sose lehet édesanya. Az orvosi vélemény alapján se lehetett volna gyermeke, nem csak amiatt, hogy a teste nehezen viselné a terhességgel járó változásokat, hanem a késői pubertás miatt a teherbeesés esélye is jócskán lecsökkent. Mikor megtalálta élete párját, Jakot, ahogy a legtöbb pár, ők is közös babát szerettek volna. Ekkor kezdett kutatni a lehetőségek után. „Ájulás közeli állapotba kerültem, mikor láttam a plusz jelet” – írja a Molly a Metro.co-n. Ez volt az első reakciója, mikor kiderült, hogy teherbe esett. Felhívta az orvosát, aki elég tanácstalan volt. Nem tudta megnyugtatni a kismamát, mert korábban nem foglalkozott fogyatékkal élő terhes nőkkel. A gerincgörbülete miatt a törzse összehúzódott, és még kevesebb levegőt kapott, ahogyan a növekedett a hasa, és a súlygyarapodás is nehezítette a terhességét. Mégis anatómiailag tökéletes várandósság volt. Császármetszéssel szült és a párja egy hónapig otthon maradt segíteni neki, míg ő felépült. Kezdetben nehéz volt, két hétbe telt, mire fel tudta venni Oscart, a kisfiát. A körülötte lévők pedig egyre jobban megkérdőjelezték, hogy képes lesz-e megbirkózni a gyereknevelés feladatával. A férje első munkanapján az anya rettenetesen ideges volt. A családtagjai azt mondták neki, ha nem megy egyedül, akkor hívja fel őket. „Mikor sírt, mert éhes volt, elfogott az ijedség. Betettem a babakocsiba, és eltoltam a konyhába, ahol csináltam neki tápszert, és megetettem” – a nap végére nem, hogy nem félt a helyzettől, még élvezte is a szülőséget. „Mint minden anyának nekem is vannak jó és rossz napjaim. De semmiben nem különbözik egy átlag anyáétól” – mindössze a módszerek mások, de lényeg ugyan az. Már a körülötte élők is látják, hogy ez inkább inspiráló, mint lehetetlen feladat. (Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)