A panasz jogintézményének elhatárolása a jogorvoslati rendszer keretében előterjeszthető beadványoktól

Jelen cikk az állami adó- és vámhatóságként működő Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) eljárása során előterjeszthető panasz kezelésének szabályait kívánja bemutatni, összehasonlítva a jogorvoslat során benyújtható „klasszikus” beadványokkal, a fellebbezéssel és a végrehajtási kifogással, tekintettel arra, hogy az adózók, illetve ügyfelek sok esetben nem tudják pontosan, hogy mikor milyen jogi lehetőségük van a […]

Jelen cikk az állami adó- és vámhatóságként működő Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) eljárása során előterjeszthető panasz kezelésének szabályait kívánja bemutatni, összehasonlítva a jogorvoslat során benyújtható „klasszikus” beadványokkal, a fellebbezéssel és a végrehajtási kifogással, tekintettel arra, hogy az adózók, illetve ügyfelek sok esetben nem tudják pontosan, hogy mikor milyen jogi lehetőségük van a sérelmeik, illetve az egyet nem értésük megfogalmazására.

Az állami adó- és vámhatóság eljárása során előterjeszthető panasz:

Az állami adó- és vámhatóság esetében előterjeszthető panaszoknál a panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény jelenti az alkalmazandó jogszabályi alapot. Ezen törvény 1. § (2) bekezdésének értelmében a panasz olyan kérelem, amely egyéni jog- vagy’ érdeksérelem megszüntetésére irányul, és elintézése nem tartozik más – így különösen bírósági, közigazgatási – eljárás hatálya alá. A panasz javaslatot is tartalmazhat Már a jogszabály szövegéből is látható az az elhatárolás, hogy panaszt olyan esetben lehet előterjeszteni, amikor más jogi lehetőség nem áll rendelkezésre, illetőleg az adózót vagy az ügyfelet ért vélt, vagy’ valós sérelmeket más – jellemzően jogorvoslati eljárás keretében -nincs lehetőség megvizsgálni. A NAV tekintetében a panasz az, amikor hatósági eljárás, intézkedések során az adózó, illetve az ügyfél részére jog- vagy’ érdeksérelmet okoznak, abban az esetben, ha ezek elintézése nem tartozik más, adó- vagy’ vámigazgatási, rendészeti igazgatási, fémkereskedelmi hatósági, illetőleg bírósági eljárás hatálya alá. Az állami adó- és vámhatóság által hozott döntésekkel, illetve alkalmazott intézkedésekkel szemben a két leggyakoribb jogorvoslati lehetőség a fellebbezés és a végrehajtási kifogás. Ezen túl a tágan vett adó- és vámigazgatási eljárások során a jogszabályok egyéb jogorvoslati lehetőséget is biztosítanak az adózók, illetve az ügyfelek számára, azonban tekintettel arra, hogy a panasszal összefüggésben a két leggyakoribb jogorvoslati lehetőség kapcsán szokott problémát jelenteni az elhatárolás, a cikk ezeket hasonlítja össze egy mással.
4z adózók, ügyfelek által előterjesztett beadványok minősítésének problematikája:

Fontos szabály, hogy az állami adó- és vámhatóság az eljárása során egy beadványt, illetve kérelmet nem annak elnevezése vagy tárgya, hanem a tartalma alapján minősít, még abban az esetben is, ha az nem egy ezik az adózó, vagy az ügyfél által használt elnevezéssel. Az adózók a kérelmeket számos megnevezéssel illetik, valamint előfordul olyan is, hogy nem azt írják a beadványaikra elnevezésként vagy tárgyként, amiről az valójában szól, de sok esetben arra is találunk példát, hogy a kérelmet egyáltalán nem nevezik el. Egyes esetekben az előterjesztett kérelemben foglalt adózói/ügyféli szándék nem mindig kerül egyértelműen megfogalmazásra, ezért az adóhatósági gyakorlatban problémaként jelentkezik ezen kérelmek minősítése. Amennyiben a tartalma alapján egy értelműen megállapítható a szándék, abban az esetben az állami adó- és vámhatóság ez alapján minősíti a beadványt. Ha az adózó, illetve az ügyfél szándéka a kérelemből nem derül ki egy értelműen, akkor a nyilatkoztatásukkal szükséges tisztázni a kérelem tartalmát. Megjegyzést érdemel, hogy’ előfordulnak olyan beadványok is, melyekben adózó több sérelmet, kérést is megfogalmaz (ún. „vegyes” beadványok). Pl. a kérelme főleg panasz előterjesztésére irányul, de mellette kártérítési igényt is megfogalmaz. Ilyen esetben – mint ahogy minden más kérelemnél is – az állami adó- és vámhatóság a beazonosítható kérelme alapján akár több eljárás keretében vizsgálja meg az adózó által előadottakat és ad tájékoztatást, illetve hoz döntést. Fontos elhatárolási szempont lehet a kérelem benyújtásának időpontja, hogy arra a döntésben, illetve végrehajtási eljárás esetén a foganatosított cselekményről szóló tájékoztatást tartalmazó iratban megjelölt jogorvoslat előterjesztésére nyitva álló határidőn belül kerül-e sor.

A panasz és a „klasszikus” jogorvoslatok elhatárolása:

1. A fő elhatárolási szempont:
A legfontosabb különbség a panasz, illetve a „klasszikus” jogorvoslatok között, hogy eltérő a rendeltetésük. Míg a jogorvoslat egy eljárás során meghozott döntés megtámadását, illetve végrehajtási eljárás során egy foganatosított cselekménnyel szembeni egyet nem értés kifejezését, azaz egy jogkérdés tisztázását jelenti, addig a panasz jogintézményének célja ettől eltér. A fő elhatárolási szempont az, hogy az adózót, illetve ügyfelet ért sérelem orvoslására ne legyen lehetőség más – jellemzően jogorvoslati – eljárás keretében. Hogy ez mit is jelent a gyakorlatban? Tipikusan ilyen eset, amikor az adózó az ügyében eljáró ügy intéző magatartását, az eljárás során tanúsított hangnemét kifogásolja, legyen az egy hely színi eljárás, vagy a hivatali helyiségben zajló beszélgetés. Az is panasz előterjesztését alapozhatja meg, ha az állami adó- és vámhatóság munkatársa telefonon vagy személyesen olyan tájékoztatást nyújt az adózónak, illetve az ügy félnek, mely utóbb tévesnek bizonyul és ezt sem lehet rendes jogorvoslat keretében rendezni. Az, hogy milyen döntéssel szemben van helye jogorvoslatnak – így fellebbezésnek vagy végrehajtási kifogásnak – az adott döntés, illetve végrehajtási eljárás során az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításáról készült iratok nyújtanak tájékoztatást. Ahol ezek feltüntetésre kerülnek és az adózó vagy az ügyfél a döntésben leírtakkal nem ért egyet, illetve a végrehajtási eljárás során foganatosított cselekményt kifogásolja, ott a jogszabály által biztosított jogorvoslat (fellebbezés, végrehajtási kifogás) előterjesztése a megfelelő út.

2. Az alanya szerint:
Panaszt saját ügyében bárki előterjeszthet, még fellebbezéssel azon adózók, illetve ügy felek élhetnek, akikre a döntés rendelkezést tartalmaz. Végrehajtási kifogást az adósnak, a behajtást kérőnek, a behajtást kérő hatóságnak, illetve annak van lehetősége előterjeszteni, akinek a végrehajtás jogát vagy jogos érdekét sérti.

3. A beadvány formája és tartalma szerint:
Fontos megemlíteni, hogy a panasz előterjesztése kapcsán a jogalkotó semmilyen formai, illetve tartalmi követelményt nem támaszt az adózók, illetve az ügyfelek számára. Ez azt jelenti, hogy ha a sérelmet szenvedett fél előadásából – legyen az akár szóbeli, akár írásban előterjesztett – az állapítható meg, hogy annak lekezelésére, elbírálására a jogszabály egyéb jogi lehetőségét (jogorvoslatot) nem biztosít, abban az esetben panaszként kell kezelni. Ilyenkor az adózók, illetve az ügyfelek saját szavaikkal előadva, az őket ért sérelmet – akár pár mondatban megfogalmazva – előterjeszthetik azt. Az egyetlen megkötés, ha valaki más helyett (más nevében eljárva) nyújt be panaszt, abban az esetben – az adótitokra vonatkozó előírások megtartására figyelemmel – a válasz megadásának érdekében (a képviseleti jogosultság igazolása miatt) szükséges a panasz benyújtására feljogosító meghatalmazás csatolása. Ezzel szemben a jogalkotó a fellebbezés, illetve a végrehajtási kifogás esetében minimális tartalmi, illetve formai követelményt megfogalmaz. Egy részt fellebbezést előterjeszteni csak azokban az esetekben lehet, ahol ezt jogszabály megengedi, melyet az adott döntésnek tartalmaznia kell, másrészt a tartalmi követelményeknél fontos megemlíteni, hogy abban fő szabály szerint nem lehet olyan új tényt állítani, illetve olyan új bizonyítékra hivatkozni, amelyről az adózó, illetve az ügyfél a döntés meghozatala előtt már tudott, azonban a bizonyítékot az adóhatóság felhívása ellenére nem terjesztette elő, a tényre nem hivatkozott. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény értelmében a fellebbezést indokolni is szükséges. A végrehajtási kifogásban pedig meg kell jelölni a sérelmezett intézkedést és azt, hogy a kifogást előterjesztő milyen okból kéri az intézkedés megsemmisítését vagy megváltoztatását. A fellebbezésnek és a végrehajtási kifogásnak tartalmaznia szükséges az adózók/ügyfelek beazonosításához szükséges adatokat is.

4.Az előterjesztés módja szerint:
A panaszt írásban (személyesen, levélben, faxon, panaszűrlapon, illetve e-papíron) és szóban (személyesen, telefonon) is elő lehet terjeszteni. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az elektronikus ügy intézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóié) 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: Eüsz. törvény) alapján az elektronikus ügyintézésre kötelezett adózók a panaszbeadványaikat elektronikusan nyújthatják be. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a NAV honlapján külön felület áll az adózók, illetve az ügyfelek rendelkezésére, ahol a panaszaikat benyújthatják, melynek elérhetősége az alábbi: http://nav.gov.hu/nav/kapcsolat/kozerdekű bejelentés panasz/ panasz benyújtás kapcsolatos tajekoztato.html
Itt egy rövid tájékoztató is segíti az adózókat, illetve az ügyfeleket, hogy könnyebben eligazodjanak a panasz előterjesztése során.
Fellebbezést és végrehajtási kifogást írásban, illetve szóban (jegyzőkönyvbe mondva) lehet előterjeszteni, azonban telefonon és faxon nem. Fontos kiemelni, hogy az elektronikus ügy intézésre kötelezett adózók, ügyfelek tekintetében itt is érvényesül az Eüsz. törvény előírása, így őket elektronikus előterjesztési kötelezettség terheli (Cégkapu, KÜNY-tárhely). Itt szükséges megjegyezni, hogy az e-mail útján történő előterjesztés nem tartozik bele az elektronikus ügy intézési körbe.

5.előterjesztésre nyitva álló határidő szerint:
A fellebbezést tekintve az adó- vagy vámigazgatási, rendészeti igazgatási, fémkereskedelmi hatósági eljárások esetén ügytípusonként és döntési formánként eltérően alakul az előterjesztésre rendelkezésre álló idő. Ez jellemzően 15 nap, de ismerünk 5, 8 és 30 napos határidőt is. Végrehajtási kifogás esetén az adózónak 15 napja van az előterjesztésre, illetve ha a tudomásszerzésre később kerül sor, akkor maximum 6 hónap áll rendelkezésére. A panasz esetében a jogszabály ilyen konkrét megjelölést nem tartalmaz, azonban tekintettel arra, hogy úgy rendelkezik, hogy a sérelmezett tevékenység vagy mulasztás bekövetkeztétől számított 1 éven túl előterjesztett panaszt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, így az adózónak, illetve az ügyfélnek gyakorlatilag 1 év áll rendelkezésére, hogy a panaszát benyújtsa. Itt szükséges megjegyezni, hogy ha valaki a sérelmezett tevékenységről vagy mulasztásról való tudomásszerzéstől számított 6 hónap után terjeszti elő a panaszát, az állami adó- és vámhatóság dönthet úgy, hogy mellőzi az abban előadottak vizsgálatát.

6.illetékfizetési kötelezettség alapján:
Alapvető különbség a rendes jogorvoslat, illetve a panasz között, hogy még előbbinek – mind a fellebbezésnek, mind a végrehajtási kifogásnak – illeték vonzata van, addig a panasz illetékmentesen terjeszthető elő. Fellebbezés esetén az ügytípusra, illetve a fellebbező személyére tekintettel kell az illetéket megfizetni, melynek részletes szabályait az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 29. § l-2 bekezdése tartalmazza. Ez 3000 Ft-tól 500 000 Ft-ig is terjedhet. A végrehajtási kifogás illetéke 5 000 Ft.

A NAV-nál előterjeszthető panasz elbírálásának menete röviden:
A panasz elbírálására a – jogosult szervhez történő érkezéstől számítva – jogszabály alapján 30 nap áll rendelkezésre. A jogszabály előírja, hogy ha az elbírálást megalapozó vizsgálat előreláthatólag ennél hosszabb ideig tart, erről az előterjesztőt tájékoztatni szükséges, amiben meg kell jelölni az elintézés várható időpontját és az eljárás meghosszabbodása indokait is. A panaszt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Központi Irányítása bírálja el. Jó tudni azt is, hogy ha valaki a korábbival azonos tartalmú panaszt nyújt be, annak vizsgálatát az állami adó- és vámhatóság mellőzheti. A panasz alapján folytatott vizsgálat befejezésekor az előterjesztő tájékoztatására az adó- illetve a vámtitokra vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével kerülhet sor.

Tudnivalók a NAV törvény szerinti panaszról:
A téma teljeskörűsége érdekében szükséges megemlíteni a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: NAV törvény) alapján a pénzügyőrök intézkedésével szemben előterjeszthető panaszt, mint jogorvoslatot is. Ez a törvény a NAV hivatásos állományú tagjait ugyanis feljogosítja arra, hogy különféle intézkedéseket foganatosítsanak, illetve, hogy eljárásuk során kényszerítőeszközöket vegyenek igénybe. Ilyen intézkedés pl. a ruházat, a csomag és a jármű átvizsgálása, az igazoltatás, az elfogás, az előállítás vagy a helyszín biztosítása. A kényszerítő eszközök közül megemlíteném a bilincs, a sokkoló, a rendőrbot, szolgálati kutya alkalmazását, az útzár telepítését, illetve a lőfegyverhasználatot. A felsorolt intézkedésekkel szemben a NAV törvény alapján panasszal lehet élni, melyet az intézkedést foganatosító szerv vezetője bírál el. Az előterjesztésre az adózónak, illetve az ügy félnek 8 nap áll rendelkezésére. Az elbírálásra a torvény alapján – a beérkezéstől számítva – 15 napja van az állami adó- és vámhatóságnak. A panasz tárgyában hozott határozat ellen a közléstől számított 8 napon belül fellebbezéssel lehet élni.

Összegzés:
A cikkben leírtak célja az volt, hogy az adózók, illetve az ügy felek képet kapjanak az állami adó- és vámhatóság eljárása során az őket ért sérelmek orvoslását szolgáló panasz jogintézményéről, összehasonlítva azt a rendes jogorvoslati beadványokkal, annak érdekében, hogy a jövőben könnyebben el tudjanak igazodni az egyet nem értésük kifejezésére rendelkezőre álló jogi lehetőségek útvesztőjében.
Dr. Goreczky Tímea

(megjelent: Adóvilág, 2020. 05.)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .