Bakonybéli bencések

A közvélekedéssel ellentétben egyáltalán nem középkori körülmények között élnek a bakonybéli bencés szerzetesek. Kihasználják a modern kor adta lehetőségeket, aktív felhasználói a közösségi oldalaknak, például a Facebookon nyomon követhetők a mindennapjaik is. „Sokan képzelik úgy, hogy egész nap csuhában, gregorián dalokat énekelve kapálunk a kertben, majd órákig imádkozunk – mondja mosolyogva Izsák atya, aki egyike […]

A közvélekedéssel ellentétben egyáltalán nem középkori körülmények között élnek a bakonybéli bencés szerzetesek. Kihasználják a modern kor adta lehetőségeket, aktív felhasználói a közösségi oldalaknak, például a Facebookon nyomon követhetők a mindennapjaik is. „Sokan képzelik úgy, hogy egész nap csuhában, gregorián dalokat énekelve kapálunk a kertben, majd órákig imádkozunk – mondja mosolyogva Izsák atya, aki egyike a monostorban élő nyolc szerzetesnek. – Szegény nagymamám mindig azt hitte, hogy szalmazsákon alszom és éheztetnek, ezért gyakran küldött ennivalót. Vannak, akik szerint az életben csalódott férfiak vagyunk, de olyat is hallottam, hogy mindannyian párkapcsolatban élünk, csak jól titkoljuk, vagy hogy melegek vagyunk. Valójában ez egy élet-közösség, a szerzetesség pedig állapot, nem csupán egy foglalkozás.”

A monostor lakóinak más és más a történetük, de mint mondják, egy valami közös bennük: a belső megszólítottság. Izsák testvért – valódi keresztnevén Zsolt -18 éve fogadta be a rend, 22 évesen döntött úgy, hogy Bakonybélben éli le az életét. „Sokáig kerestem magamat, hívőként viszont azt is igyekeztem meghallani, mit akar tőlem Isten. Szép lassan megszületett bennem a gondolat, hogy én nem csupán valamit akarok adni Istennek, hanem mindent.”

A számos kötöttség, ami jellemzi az életüket, sokak számára riasztó lehet. „Édesanyámnak mindig azt szoktam mondani, hogy ha ide nősültem volna a faluba, és itt élném az életemet, akkor ugyanannyit látna, mint most szerzetesként. Két hét szabadságunk van, ilyenkor mindenki meglátogatja a családját, és ők is eljöhetnek hozzánk. Testvéri közösség vagyunk, így ha egyikünk szülei érkeznek vendégségbe, az olyan, mintha mindannyiunké itt lennének. Mindenkinek megvan a maga feladata, gazdálkodással foglalkozunk, és a falu papi szolgálatát is mi látjuk el. Igaz, szigorú a napirendünk, lemondunk a vagyonról és a szexualitásról, de normálisan élünk. Ugyanazok a kérdések merülnek fel itt, mint minden családban: kinél legyen az autó, ki nyírja le a füvet… Szabadon élünk, nálunk mindenki akkor kel, amikor akar, a lényeg, hogy ott legyen a reggeli fél hatos imán a könyvtárban – nevet, majd folytatja. – Hétfőnként összegyűlve mindenki elmondhatja, mindent adott neki az elmúlt hét. A vasárnapjaink lazábbak, még a közös sörözés is belefér, persze böjt idején nem iszunk alkoholt. Sorozatokat is nézünk, a Trónok harca nagy kedvenc volt” – mondja Izsák testvér, majd János testvér veszi át a szót. „A Csillagok háborújából bármelyik részt akármikor meg tudom nézni.”

A bencés barátok mindent közösen csinálnak, amiről bárki megbizonyosodhat, mert vendégházaikban akárki kivehet egy szobát. „Korábban próbáltunk jobban elmélyedni a falu életében, Ábel atyával kijártunk a focimeccsekre, vagy átmentünk meccset nézni a kocsmába. Idővel azonban úgy éreztük, bármennyire is szabadon éljük az életünket, másképpen kell kapcsolódnunk az emberekhez. Ha úgy érzik, nekik kell hozzánk betérniük.”

(megjelent: Best Magazin, 2019.08.09.)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .