Gyakran tapasztaljuk, hogy a különleges képességekkel rendelkező tehetségek nehezen viselik a fegyelmezést, különösen kamaszkorban. Csiffáry Gabriella Budapest Főváros Levéltárának főlevéltárosa több évtizede kutatja és publikálja a magyar szellemi élet jeles képviselőinek írásos emlékeit. A szerző eddig megjelent tizennégy kötetének történeti forrásanyaga jórészt közgyűjteményekben lévő hagyatékokból és feltáratlan kéziratos anyagokból került ki. A kötetben szereplő írók, […]

Hétvégeken különösen ritkán jár, nagy öröm, hogy most csak pár métert kell szaladnom, éppen elérem. Besegít az udvarias sofőr is, picit vár, nem indul el azonnal a megállóból. Kora reggel van, mégis, ez az én járatom, ahogy körülnézek, elégedetten konstatálom: mindenki itt van. Olyan régen utazunk együtt, hogy a maszk felett rám villanó szempárokból olvasni […]

Grecsó Krisztián: Sajnos nagyon szeretik Először szinte tapintatosan búgott oda, mutatóujját vágyai tárgyára irányította, és ahogy mindig mindenre, azt mondta, „me”. De mivel nem érkezett azonnal válasz, tizennégy hónapja valamennyi női praktikáját latba vetette. Fülsértő sikoltása évődésnek csak szülői jóindulattal volt nevezhető, de elérte, amit akart: Bóbita követelőzését most már lehetetlen volt félreérteni. Simon, a […]

Cili volt az életemben a legnagyobb ajándék. Most a dédunokája fényképét őrizgetem a könyvespolcomon – ugyanazok a búzavirágkék szemek néznek rám a képről, mint a konyhánkban akkor, amikor apám hazahozta az árvák intézetéből. A könyvben persze megváltoztattam a szereplőket, Cili a valóságban nem karmesterhez ment férjhez, hanem egy gazdag jogászhoz, és nem Olaszországba, hanem Németországba, […]

Otromba morajlás veri fel a reggeli utca zaját. Kánonban ugatnak a falusi kutyák, álmosak még, kissé tájszólással csaholnak, ahogy a teherautó elhalad a porták előtt.

Édes Magdám! (1970. 04. 02.) Egy olyan terjedelmű könyvet, mint az Ókút, mint rutinos olvasó, rendes körülmények között egy, legföljebb két este ki szoktam olvasni, most mégis több mint egy hétig éltem vele, holott kizárólag csak ezt olvastam. De ez az emlékidézés megbontotta az olvasás fent említett „rendes kö-rülmény”-eit, és olvasás közben, nem egy helyütt […]

Amikor először jártam Miskolcon, tízéves voltam, és halálosan boldogtalan. Anyám barátnője hívott meg nyaralni, rosszul mulattam nála, mert barátnőimül kijelölt kislányai németül karattyoltak a nevelőnővel, én egy szavukat sem értettem, műveletlennek és elhagyatottnak éreztem magam. A város is riasztott, alföldi lévén, sose láttam még ilyen hegyet, ahol hidak íveltek át a házsorok között osonó patakokon, […]

1969. március 15. Édes Magdám! Miután már több ízben is tárcsáztam számukat, de vagy nem voltak otthon, vagy a konyha túlontúl távol van a készüléktől – tehát senki se vette fel, így mégis újból levelezek. Már lassanként olyan rendszeresen levelezünk egymással Budapestről Budapestre, mint néhai G. B. Shaw nem kevésbé néhai Ellen Terryvel, akik évtizedeken […]

A Bartimeus Kulturális Közhasznú Egyesület pályázatot ír ki “Van élet ez után is” címmel.

Megtalált egy fiatalember. Manapság könnyű az embert megtalálni, különösen, ha a neve jelentősen különbözik a megszokottól. Régen a telefonkönyvet használtuk ere a célra, amit a postáról vittünk haza, és mindenki először a saját nevét kereste benne, mintha ez valamiféle dicsőség lenne, pedig csak egy név voltunk a sok tízezer előfizető között. A fiatalember azt írta, […]