Cili volt az életemben a legnagyobb ajándék. Most a dédunokája fényképét őrizgetem a könyvespolcomon – ugyanazok a búzavirágkék szemek néznek rám a képről, mint a konyhánkban akkor, amikor apám hazahozta az árvák intézetéből. A könyvben persze megváltoztattam a szereplőket, Cili a valóságban nem karmesterhez ment férjhez, hanem egy gazdag jogászhoz, és nem Olaszországba, hanem Németországba, […]

Otromba morajlás veri fel a reggeli utca zaját. Kánonban ugatnak a falusi kutyák, álmosak még, kissé tájszólással csaholnak, ahogy a teherautó elhalad a porták előtt.

Édes Magdám! (1970. 04. 02.) Egy olyan terjedelmű könyvet, mint az Ókút, mint rutinos olvasó, rendes körülmények között egy, legföljebb két este ki szoktam olvasni, most mégis több mint egy hétig éltem vele, holott kizárólag csak ezt olvastam. De ez az emlékidézés megbontotta az olvasás fent említett „rendes kö-rülmény”-eit, és olvasás közben, nem egy helyütt […]

Amikor először jártam Miskolcon, tízéves voltam, és halálosan boldogtalan. Anyám barátnője hívott meg nyaralni, rosszul mulattam nála, mert barátnőimül kijelölt kislányai németül karattyoltak a nevelőnővel, én egy szavukat sem értettem, műveletlennek és elhagyatottnak éreztem magam. A város is riasztott, alföldi lévén, sose láttam még ilyen hegyet, ahol hidak íveltek át a házsorok között osonó patakokon, […]

1969. március 15. Édes Magdám! Miután már több ízben is tárcsáztam számukat, de vagy nem voltak otthon, vagy a konyha túlontúl távol van a készüléktől – tehát senki se vette fel, így mégis újból levelezek. Már lassanként olyan rendszeresen levelezünk egymással Budapestről Budapestre, mint néhai G. B. Shaw nem kevésbé néhai Ellen Terryvel, akik évtizedeken […]

A Bartimeus Kulturális Közhasznú Egyesület pályázatot ír ki “Van élet ez után is” címmel.

Megtalált egy fiatalember. Manapság könnyű az embert megtalálni, különösen, ha a neve jelentősen különbözik a megszokottól. Régen a telefonkönyvet használtuk ere a célra, amit a postáról vittünk haza, és mindenki először a saját nevét kereste benne, mintha ez valamiféle dicsőség lenne, pedig csak egy név voltunk a sok tízezer előfizető között. A fiatalember azt írta, […]

Dr. Balogh már majdnem becsukta a liftajtót, amikor észrevette, hogy egy fiú, kezében mobillal szalad a kaputól a lift felé. Kitárta az vasajtót, de a fiú nem szállt be rögtön, félrefordulva telefonált. Dr. Balogh intett, hogy akkor ő menne, és a nyomaték kedvéért az órájára pillantott. A fiú egy pillanatra elemelte a füléről a telefont, […]

-Ne mozgasd a fejed, szívem. Látod, a többiek már majdnem mind készen vannak. A kislány abbahagyta a hajladozást, megadóan tűrte, hogy az anyja előbb erre, aztán arra fordítsa a fejét a hajszárító alatt. A legtöbb gyerek már elkészült, félig magukra rángatott dzsekiben rohangáltak az uszoda folyosóján. Mindig mi maradunk utolsónak, gondolta, és érezte, ahogy izzadságcseppek […]

– Mindent úgy csinálunk, ahogy apáddal csináltuk volna. – Anya ezt vagy kétszázadszor mondta, háromszázadszor, ezredszer, Dénes már nem számolta, csak ezredszer is azt válaszolta, amit először. – Igen, édesanyám, pont úgy, pontosan ugyanúgy – közben próbált is ugyanúgy mosolyogni, úgy tenni, mintha nem idegesítené halálosan ez az egész helyzet. Tekerte a húsdarálót, közben két […]