-Ne mozgasd a fejed, szívem. Látod, a többiek már majdnem mind készen vannak. A kislány abbahagyta a hajladozást, megadóan tűrte, hogy az anyja előbb erre, aztán arra fordítsa a fejét a hajszárító alatt. A legtöbb gyerek már elkészült, félig magukra rángatott dzsekiben rohangáltak az uszoda folyosóján. Mindig mi maradunk utolsónak, gondolta, és érezte, ahogy izzadságcseppek […]

A források és a régészeti leletek tanúsága szerint az embereket nagyon régóta foglalkoztatta a szájhigiénia. Őseink botokat rágcsáltak, illetve fából vagy csontból készült fogpiszkálókat használtak. Kínában az i. e. 1600-as évektől gyógyhatású, jó illatú növényekből készült „rágóbotokat” vetettek be a szájüreg tisztán tartására és illatosítására. Disznószőrből készült sörtés fogkeféket is először itt készítettek a középkorban, […]

Habár többnyire csak „a jelnyelv”-ként utalunk erre a különleges kommunikációs módra, valójában nem beszélhetünk egyetlen körülhatárolható nyelvről, hiszen több fajtája is létezik. Kevesen tudják, hogy a jelnyelv nem nemzetközi. Egy magyarországi nyelvhasználó nem ugyanúgy jelel, mint egy amerikai, hiszen az egyes nemzeteknek, nyelveknek saját jelnyelvük van, melyek ugyan mutathatnak rokon elemeket, alapvetően más jeleket használnak. […]

Sokszor még a szomszédos országokba is lehetetlenül hosszúnak tűnik egy buszút, Peruban azonban 6200 kilométert is buszozhatunk átszállás nélkül, egyetlen jegy megváltásával. A perui Lima és a brazíliai Săo Paulo között eddig is közlekedett buszjárat, amelyen utazva elmondhatta magáról az ember, hogy a Csendes-óceán partján szállt buszra, és az Atlanti-óceán partján szállt le róla, azonban […]

Száz évvel ezelőtt – 1919. december 24-én – , a Budapesti Hírlap az alábbiakat írta: „A következő sorok közlésére kértek bennünket: A szeretet szent ünnepe karácsony, melyen minden ember kedves családja körében együtt örül. Mi, vak iparosok, kiket a végzet látásunktól megfosztott, nem részesülhetünk kellőképpen azokban az örömökben, különösen most. mikor a kommunizmus erőszaka bennünket […]

1919. december 7-én a Reggeli Hírlap (Miskolc) a következőket írta:

Csinos, karcsú, nevető szemű, és olyan karizmatikus, hogy egy kőszobrot is meg tudna győzni. Sárga dzsekijében, tűzpiros edzőcipőjében egyetemistának nézném, pedig az ötvenhez közelít. Csiznier-Kovács Andrea hat gyermeket nevel, közülük kettő fogyatékossággal él. Azt mondja, a sérült gyerekek átformálták, nélkülük más ember lenne. A sajátos életforma, amelyben élnek, nyomot hagyott az egész családon, nemcsak elvett […]

Két fiatal férfi mackós termettel, gyors, határozott mozgással. Átkelnek a hosszú gödöllői aluljárón, de a főtéren lassítanak. Melléjük lép egy asszony, a fülükbe súg, mosolyog, megsimogatja őket. Ők pedig átrendeződnek egymás mögé, a hátul haladó ráteszi a kezét az elöl álló vállára, aki fehér botot tart a kezében. Hangosan nevetnek, aztán elindulnak. Ők a szadai […]