Együtt érezzük jól magunkat – ismét akadálymentes tábor a máltaiak szervezésében

Balatonfenyvesen a református gyermek- és ifjúsági üdülő ad otthont a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) negyedik Kárpát-medencei mozgássérült magyar fiatalok nyári táborának. Augusztus 21. és 27. között háromszáz táborozó éli át együtt a nyár örömeit a Balatonon.

Családias hangulatú, a résztvevők szabad mozgásának biztosítására kialakított táborba érkezünk Balatonfenyvesen. A kavicsos, füves területeken fekete, nagy teherbírású műanyaglapokból – quadra floor – összeállított járdán gurulnak a kerekesszékek, a házakba rámpák vezetnek fel, a szabadstrandon saját platform épült fel, rajta a vizes világbajnokság műugró tornyáról lebontott szőnyeg. A terület központi részén 375 négyzetméter nagyságú óriássátor véd az időjárás viszontagságaitól. A táborban kék táblák jelzik a szabad utat, pirosak hívják fel a figyelmet a veszélyekre, a nem biztonságosan járható utakra.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai, önkéntesei egy héten át készítették elő és tették alkalmassá tábort, hogy akadálymentes egy hetet biztosítsanak a Kárpát-medence minden részéből érkezett mozgássérült fiatalnak és segítőiknek. Augusztus 23-án látogattuk meg őket.

Mintegy 270 táborozót fogad a MMSZ Balatonfenyvesen: fehérben a vendégek – a mozgáskorlátozottak – és segítőik: az önkéntesként bekapcsolódó fiatalok. Narancssárgában a szeretetszolgálat munkatársai, önkéntesei, kékben a bárhol bevethető, „jolly joker” segítők.

Ma van a tábor harmadik napja, már oldott a hangulat. A hétfői nyitó szentmisén Kozma Imre atya, a szeretetszolgálat elnöke már megadta a legfőbb feladatot: „Ünnepeljünk, örüljünk egymásnak!”

A kedd az ismerkedésé volt. Élményakadémia – így határozták meg a szervezők az első, egymás megismerését célzó programot. A szeretetszolgálat régióinak megfelelően összeálló csapaton belüli kapcsolatot, bizalmat megalapozó játékok az önismeretet is erősítették, hogy a tagok, akár mint régi, akár mint új ismerősök jól tudjanak együttműködni, és mindenki megtalálja a helyét. „Egymásra figyeltünk, megnéztük, hogyan néz ki a másik. Könnyebb lesz így nyitni. Nagyon jó délelőtt volt” – fogalmazta meg örömét Andi. A napot gasztroélményt nyújtó „tájkonyha” zárta, ahol minden csapatnak saját régiója ízvilágát kellett étellel-itallal bemutatni.

Egy így megalapozott, mozgalmas nap kezdetére érkeztünk a táborba. Az aszfaltozott központi tér körül sátrakat állítottak fel. Fafaragók, nemezelők, fazekasok, bőrösök, tábori konyha, kürtöskalácssütő, népi játékok foglalták el a nagy teret. És körülöttük nyüzsgő fiatalok. Készültek a karkötők, a pénztárcák, edények, szappantartók, nyakláncok, állt a sor a friss kürtöskalácsért. Merész kezdeményezés kézműves asztalhoz ültetni azt, aki nem vagy alig tudja mozgatni a kezét – vetem fel Győri-Dani Lajos ügyvezető alelnöknek.

Kockázatos, valóban. A cél éppen a határok feszegetése. Mi az, amiben a mozgássérült fiatal el tud érni valamit? Otthon általában nagyon óvják ezeket a fiatalokat, néha már túl is óvják őket. A héten szeretnénk minél nagyobb szabadságot adni, sok „megcsináltam” élményt adni – mondja a szervező. A táborban párban vesznek részt a mozgáskorlátozott vendégek és az önkéntes fiatalok, így együtt a segítővel élnek át olyan kalandokat, amikre a hétköznapokban nincs mód, ráadásul segítenek, hogy a határok táguljanak.

A programok sokasága kínálja tehát a határtágítás kockázatát. Lesz autóvezetés Nagyberek területén: Balatonfenyvestől Pálmajorig vezethetik el az automataváltós terepjárókat a táborlakók. „Olyan fiatalok, akiknek az életben nem lesz jogosítványa, kipróbálhatják, hogy terepen autót vezetnek.” De ezt szolgálja a sportnap is, a tánc és az akadálymentesített Balaton, ami az egyik legnagyobb élmény a táborozóknak.

Hasonló népszerűségnek örvend az esti diszkó. „Nem igazán van olyan szórakozóhely, ahova egy mozgássérült fiatal szívesen bemegy. Nálunk ép és sérült fiatal együtt táncol” – mondja Parák Eszter, az MMSZ kommunikációs referense. Hozzáteszi: a táborban DJ Domonique a lemezlovas. Évről évre visszatér, sehol nem tapasztalta még meg, hogy sérült és ép fiatalok ilyen felszabadultan tudnak együtt mulatni.

A táborban a hétköznapokra is gondolnak. Előadók, szakértők vezetésével néznek rá a magyar valóságra: mik ma a munkavállalás lehetőségei, mit kínál a turizmus a mozgáskorlátozottaknak, és lesz jogi tanácsadás is. Szó lesz emellett az önkéntességről, szerelemről, párkapcsolatról, családról, az álmokról.

Fontos a tábor lelki programja: nyitó, záró szentmise, taizéi est – a MMSZ életének vezérlő elve a hit – mondja el az ügyvezető alelnök. „Küldetésünk a hit védelme és a rászorulók segítése. Táborozóink lelkesen vesznek részt ezeken a programokon is. Önfeledt együttlétet szeretnénk nyújtani, de ennek az is része, hogy időnként megállunk, elgondolkodunk, beszélgetünk. Ezt szolgálják a lelki programok. A szentmiséken Imre atya meg tudja szólítani a résztvevőket, be tudja őket vonni a liturgiába. Öröm, hogy olyan fiatalok vannak együtt velünk az imában, akik életének nem része a vallásosság.”

Szerdán nem csak mi látogattunk el a táborba. Herczegh Anita, Áder János felesége, a MMSZ jószolgálati nagykövete a média képviselőinek arról beszélt, miért vesz részt szívesen a szeretetszolgálat életében. Kiemelte, mennyire örül a sok fiatal önkéntes jelenlétének, akik azt bizonyítják, a fiatalok képesek és hajlandók segíteni. A tábor rávilágított arra, mik egy mozgássérült életében a problémák, és utat mutatott arra, hogyan tudunk segíteni. „Sok a feladat – állami szinten kell foglalkozni az infrastrukturális fejlesztéssel –, de először fejben kell akadálymentesíteni” – mutatott rá a szemléletváltás szükségességére.

Keressük a régi ismerősöket, Krisztit és Ádit tavalyról. Nem kevés félelemmel. Él-e még a kapcsolat a 33 éves mozgássérült lány és az egészséges fiú között, nem súlyosbodott-e Kriszti állapota. Örömmel fedezzük fel őket az egyik asztalnál. Kriszti most is kicsinosítva, mosolyogva, Ádi azonban lehangoltabb, mint tavaly. „Sokat dolgozom, augusztusra fizetés nélküli szabadságot vettem ki, hogy Krisztivel lehessek” – magyarázza. Voltak együtt Erdélyben, Tiszakécskén rokonoknál, és most itt a táborban.

„Nappal hullafáradt vagyok” – mondja Kriszti, aki számára a fő program a diszkó. Mindkettőjüknek tetszenek a programok, élvezték az ismerkedési estet; tesztelték, mennyit tudnak egymásról. Elégedettek az eredménnyel: „mi egymás gondolataiban olvasunk”. Kriszti és Ádi jól érzik magukat együtt. Sok köztük a nevetés, „az kell egy párkapcsolatban, hogy tudjunk egymás dolgain nevetni” – mondja Kriszti. Mindkettőjüknek sokat adott a tábor. Ádi azon gondolkozik, szívesen lenne szakápoló. „Örülök, hogy van ez a kihívás, hogy meg kell oldanom.” Kriszti, „aki a saját testébe van zárva”, arra mutat példát, hogyan kell kifelé nézni, észrevenni az élet örömeit.

Nagy szeretettel fordulnak egymáshoz, az öt éve tartó kapcsolatban mégis nehéz beszélni a jövőről. „Én lennék a legboldogabb, ha feleség lehetne. Az Égiek majd megmutatják az utat.”

Forrás Trauttwein Éva cikke amely a Magyar Kurírin 2017. augusztus 24-én jelent meg .

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .