Hogyan segíthetjük a közösségi életre való átállást?

Beszédében az önálló életvitelhez szükséges feltételekről és az érintetteknek nyújtott helyes támogatásról beszélt.

Az EASPD által szervezett Spring Knowledge Café nevű eseménysorozaton az Inclusion Europe mellett spanyol, román és moldovai szervezetek is részt vettek. A rendezvény fő célja az volt, hogy egyrészről hangsúlyozza: mindenkinek joga van az önálló élethez. Másrészt remek alkalmat nyújtott arra, hogy a résztvevők összegyűjtsék és megbeszéljék azokat a kihívásokat, melyekkel az értelmi fogyatékossággal élő emberek szembesülhetnek az önálló életvitelre és a közösségi életre való átállás során. Az előadók egyetértettek abban is, hogy az értelmileg sérült személyek közösségbe való beilleszkedéséhez elengedhetetlen a társadalom szemléletformálása, az önálló élethez való jog széles körben való tudatosítása.

A szegregáció felszámolása és a helyes támogatás

A beszélgetést Bercse László egy személyes élménnyel indította. Elmondása szerint egyik alkalommal egy focipálya mellett lévő intézményt látogatott meg, ezért megkérdezte annak lakóit, hogy szeretik -e a focit. A lakók igennel válaszoltak és hozzátették, hogy a pályára ugyan nem mennek ki, de gyakran nézik az intézmény területéről, vagyis a távolból a meccseket. Ez a példa érzékletesen ragadja meg a szegregáció jelenségét, mellyel még ma is több százezer ember szembesül Európa különböző országaiban. „Azt akarjuk, hogy befogadjanak minket! – kezdte László, majd hozzátette: Részt akarunk venni a helyi közösségekben. Az országunk és Európa aktív állampolgárai akarunk lenni”.

Ehhez azonban különböző szolgáltatásokra és komplex támogatói hálózatok kialakítására van szükség. Az állam ebben számos módon segítheti az értelmi fogyatékossággal élő embereket, például azzal, ha a saját lakóhelyén támogatja őket, vagy éppen azokat a helyi közösségeket, akik befogadják a fogyatékossággal élő embereket. A szolgáltatások tervezésénél egyéni igényekre kell koncentrálni és természetesen be kell vonni az érintetteket is a munkába. Mindezen kívül a segítő szakemberek képzésese is fontos, annak érdekében, hogy jobb támogatást tudjanak nyújtani az értelmi fogyatékossággal élőknek.

Bercse László arról is beszélt, hogy az európai országoknak közös iránymutatásra van szükségük. Az Európai Uniónak és az ENSZ-nek pedig erősebb ellenőrző eszközöket kell bevetniük és támogatniuk kell a tagállamokat, hogy jobban tudják megvalósítani a kiváltást. Előadásában figyelmeztetett arra is, hogy a koronavírus különösen láthatóvá tette a szegregációból eredő hátrányokat. Megnehezítette a szolgáltatások működését, így sokan nem kapták meg a szükséges támogatást. „A koronavírus azt is megmutatta, hogy szolgáltatóknak kell, hogy legyen vészhelyzeti terve. Felkészültnek kell lenniük egy újabb járvány vagy más vészhelyzet esetén.” – foglalta össze beszédében.

A szociális kapcsolatok szerepe az önálló életvitelben

Az Inclusion Europe elnöke, Milan Šveřepa szerint az önálló életvitelnél két fontos dolgot kell szem előtt tartani. Az első az, hogy a kitagolásban résztvevő emberek nagy része még nem képes az önálló életre. Nekik az elején több segítségre van szükségük, így a szolgáltatóknak támogatniuk kell őket a közösségi életre való átállás során, hogy a későbbiekben egyre önállóban élhessenek. Fontos szempont az is, hogy az önálló életvitel nem pusztán azt jelenti, hogy valaki képes egyedül elvégezni a házimunkát. Még ennél is fontosabb az, hogy az értelmi sérült emberek tartós és megbízható kapcsolatokat építhessenek ki, ezért az elején segíteni kell őket a szociális kapcsolatok megteremtésében. Elsősorban ugyanis ezek segítségével tudnak a közösség tevékeny és elfogadott tagjaivá válni.