Szabó Sityu, a vak focista, aki büntetőpárbajban lenyomta Luís Figót

Ügyfél-kapcsolattartó egy műszaki cégnél, ahol ipari hajtástechnikával foglalkozik. Vakon. Emellett családapa és focista. Most két dolog tartja lázban: az egyik, hogy a hároméves kisfiát az ősszel viszi először óvodába a másik, hogy egy olcsó, megfelelő pályát találjon futballcsapatának, ahol heti egy alkalommal edzhetnek a soros prágai vakfoci-tornára. Interjú Szabó Istvánnal, az UEFA reklámarcával.

Mióta focizik? Már iskolás koromban is rúgtuk a labdát. Minden gyerek, aki szeret focizni, megoldja, hogy játsszon. A szünetekben fogtuk a labdát, betettük egy nejlonzacskóba és fociztunk. Labda a nejlonzacskóban? Ez volt a legegyszerűbb, legolcsóbb. Vakként a zacskó csörgéséből állapítottuk meg, merre jár a labda. Nem lett belőle baleset? Az egész gyermekkorunkat végig rohangáltuk, fogócskáztunk, futottunk lépcsőn fel, lépcsőn le. Estünk-keltünk, mint minden gyerek. Most már felnőttként jóval óvatosabb vagyok, persze. Hozzá kell tennem, a mi focink semmivel sem veszélyesebb, mint a látók futballja. Előfordulnak szalaghúzódások, összerúgások, esetleg rosszul kivitelezett összefejelések, de ez mind része a látó focinak is. Ma már „Láss” néven itthon és külföldön is szervezett formában futballoznak. Hogyan indult a futballpályafutásuk? Nem volt könnyű a kezdet. Egy általános iskolai ismerősöm, Ozvári Lukács Ádám külföldön járt és hallott a vakfociról. Szerzett egy csörgő focilabdát is. Hazaérve fölhívott, hogy van ez a labda, mi lenne, ha bemennénk a suliba és kipróbálnánk. Meghirdettük, lementünk a tornaterembe húszan, huszonöten. Hatalmas volt a lelkesedésünk, nem ismertük a szabályokat, ahova ment a labda, odafutottunk mindannyian és jól összerugdostuk egymást. Ennek meg is lett a eredménye, a következő edzésre alig maradtunk. Ebben a szabály nélküli változatban nem mindenkinek jött be ez a sportág. Idővel megismerkedtünk a szabályokkal, és Benedek Richárd, a Vakok Iskolájának egyik tanára segített: vele mi, labdaimádók, újra építkeztünk. 2011 óta van focicsapatunk, azóta rendszeresen edzünk. Most tíz játékosunk van. Mik a vakfoci főbb szabályai?       Nagyjából a futsal szabályaira épül a játék. Egy csapatban öt játékos van a pályán, olyan focilabdával játszunk, amelybe csörgők vannak belevarrva. (Csörgőlabda néven létezik önálló sportág is, de azt más labdával és más szabályokkal játsszák – a szerk.) A kapus mindig egy látó játékos, ő irányítja a hátvédsort. Cserébe korlátozva van a mozgása, előre kettő, oldalra egy-egy métert léphet. Középen, a pálya oldalvonalán kívül szokott állni az edző, a középső harmadban ő irányít. A támadó harmadban, az ellenfél kapuja mögött van egy szintén látó segítő, ő pedig a támadókat vezényli. Nagyon fontos szabály, hogy aki a labda irányába megy, annak beszélnie kell, ezzel tudjuk a sérüléseket elkerülni. Onnantól kezdve, hogy halljuk egymást, számítunk a másikra. Nekünk az, hogy ütközni kell, nem jelent problémát. Mi a normál napi életünk során is folyton ütközünk, fel vagyunk arra készülve, hogy találkozunk egy oszloppal, egy parkoló autóval vagy biciklivel. A pályát palánk szegélyezi, hogy ne guruljon el a labda. Nem minden játékos látássérülése száz százalékos, ezért mindegyik játékosnak le van takarva a szeme, így a pályán teljesen egyenlőek a feltételek. Megalakulásuk után két évvel az első nemzetközi meccsüket Stuttgartban játszották. Miért épp ott? Közép-Európában nagyon kevés csapat található. A szlovákoknál nincsen, az osztrákoknál tavaly alakult meg az első együttes, a cseheknek és a lengyeleknek két-két csapatuk van. Ezzel szemben Németországban fejlettebb a vakfoci, 9-12 csapatuk van. A Stuttgart edzője hívott meg. Azzal biztatott bennünket, hogy ne szomorodjunk el, ha nagyon kikapunk, mert ők az első mérkőzésükön 7-0-ra vesztettek a franciákkal szemben. Kiemelte, nem az eredményről szól a vakfoci, hanem a játékról és a barátságról. Ezek után 1-1-et játszottunk velük, és ez az eredmény mérhetetlenül inspirált minket. Eldöntöttük, hogy van bennünk valami, amire érdemes építeni. Szép lassan kialakultak a nemzetközi kapcsolataink. Immár harmadik éve létrehoztunk egy közép-európai vakfoci ligát. Mindegyik ország szervez egy fordulót, amelyen egyfajta tornarendszerben valamennyi csapat részt vesz. Ez remek fejlődési lehetőség mindenkinek. Milyen eredményekkel zárták az elmúlt idényt? Mondhatom, eredményesen. A ligafordulókon kívül több nemzetközi tornán részt vettünk, tavaly ősszel eddigi legnagyobb sikerünket értük el a Szászország Kupa második helyével. Szeptemberre kaptunk egy prágai meghívást, arra készülünk. Anyagi forrásaink azonban az idei, budapesti nemzetközi torna nyomán kimerültek. Most egy olcsó, megfelelő pályát, tornatermet keresünk a heti egy alkalommal történő felkészüléshez. Nagyszerű lenne, ha ebben segítséget kaphatnánk valakitől. A gyermekkori foci odáig vezetett, hogy két éve már az UEFA reklámarca, Messivel, Ronaldóval, Pogbával szerepel egy filmben. Minek köszönheti az UEFA-karriert? Noha eleinte sokszor vereséget szenvedtük, mindig sportszerűen viselkedtünk, soha nem reklamáltunk, kiabáltunk az igazunkért. Focizni szeretünk, nem reklamálni. Játékerő tekintetében sem vagyunk rosszak, a mi csapatunk a középmezőny első feléhez tartozik. Talán nem véletlen, hogy a legutóbbi Európa-bajnokság felkészüléséhez a belga válogatott bennünket hívott meg, mert játéktudásban és sportszerűségben is jó partnerek vagyunk. Úgy hiszem, hogy az UEFA ezeknek a feltételeknek a figyelembe vételével szemelte ki a „LÁSS” sportegyesület csapatát. Nagyon nagy megtiszteltetés volt számunkra – és úgy gondolom – a hazánk számára is, hogy az összes európai látássérült focicsapat közül bennünket választottak. A 2017/18-as szezonban az UEFA reklámkampánya „A foci mindenkié” téma köré épült. A BL-mérkőzések szünetében levetített reklámfilmekben többször szerepeltünk. Hatalmas kitüntetés volt számomra, hogy a látássérült játékosok közül engem választottak „arcnak”. A portugálok korábbi világsztár támadójával, Luís Figoval büntetőrúgó versenyen is összemérték az erejüket. Ki rúgta jobban a tizenegyest? A 2017/18-as Európa Liga döntő előtt „A labdarúgás mindenkié” kampány zárórendezvényén Lyonban, a kampány többi résztvevője egy barátságos meccs erejéig együtt focizhatott Figóval, Abidallal, a legjobb európai női focistának választott Ada Hegerberggel és a holland Európa-bajnok Shanice van de Sandennel. Mivel ezen a meccsen nem tudtam velük játszani, ezért külön egy büntetőrúgó-versenyt szerveztek, ahol mindannyiukkal megmérkőztem. Letakart szemmel rúgtunk kapura, és én nyertem. Ez csak egy játék volt. A dolgokat a helyén kell kezelni. Az említett sportolók világklasszis játékosok és nagy megtiszteltetés, hogy kiálltak ellenem. (Forrás: Jády György / 24.hu – Rangadó)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .