Vakságot okozhat a zöld hályog helytelen kezelése: a beteg hozzáállása kulcsfontosságú

A zöld hályog kezelése szünet nélküli, a páciens sokat tehet annak érdekében, hogy megelőzze a vakság kialakulását.

Mivel a zöld hályog – glaukóma – hosszú távú betegség, a kezelés sikerességéhez, azaz a látás megtartásához elengedhetetlen a jó orvos-beteg kapcsolat. Nagyon fontos, hogy a beteg kétségeit, kérdéseit orvosával részletesen megbeszélje, valamint a cseppentés technikáját korrekten sajátítsa el, és alkalmazza is a mindennapok során.

A megfelelő orvos-beteg kapcsolatról és a kezelés sikerességéről prof. dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukómaspecialistája beszélt.

A zöld hályog kezelése hosszú távon

Tudnunk kell, hogy a zöld hályog a látóideget alkotó idegrostok fokozott ütemű és vissza nem fordítható pusztulásával járó betegség, melyben a látás károsodása a látóidegrostok pusztulásának a következménye. A teljes látástól a glaukómás eredetű vakságig a legtöbb zöldhályog-formában nagyjából 10-15 év telik el.

Azok közül, akik glaukóma miatt vakulnak meg, a legtöbben kezelés mellett veszítik el a látást, tehát nem a betegség felfedezésekor vakok már egyik vagy mindkét szemre. Ez az elégtelen kezelést jelzi az esetek nagy részében, és rámutat arra, hogy a sikeres beteg-együttműködésnek a látás megtartásában kiemelkedő szerepe van.

– A szemcseppkezelést a betegnek önmagának kell alkalmaznia. Ezért nagyon fontos, hogy azt, hogy mit, és mikor cseppentsen a beteg, világosan megértse, kétségeit, kérdéseit orvosával részletesen megbeszélje, valamint a cseppentés technikáját korrekten sajátítsa el, és alkalmazza is a mindennapok során – mondja prof. dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukómaspecialistája. Ellenkező esetben a nem sikeres kezelés mellett a látás akár a vakságig is romolhat az évek során.

A beteg-együttműködés kérdése

Ahhoz, hogy a glaukóma szemcseppes kezelése hosszú távon sikeres látásmegőrzést eredményezzen, a betegnek tisztában kell lennie a betegsége lényegével, saját betegségének aktuális állapotával, a kezelési célokkal és az azok eléréséhez szükséges ráfordításokkal, szemcseppek használatával, cseppentési időkkel. Mindez nem olyan egyszerű, mint amilyennek első pillantásra látszik.

Eltérő kulturális, társadalmi háttér esetén eltérő módon kell a szemorvosnak elmagyaráznia a teendőket, de minden esetben úgy, hogy a megbeszélés végén a beteg világosan értse feladatait, a kezeléstől várható eredményeket, valamint azt, hogy látszólag semmilyen előnyös hatást nem tapasztal majd a kezelés mellett, hiszen a kezelés célja a még meglévő látás megőrzése. Nem mindenki számára világos, hogy a kezelés megkezdéséhez képest változatlan látás a glaukóma kezelésében maga a siker.

A betegek személyisége nem egyforma. Vannak, akik nagyon becsületesen, akár túlzottan is becsületesen alkalmazzák a kezelést, például az előírtnál többször cseppentenek a felírt szemcseppből, ami a kezelés sikerességét nem növeli, de a mellékhatások kialakulását elősegítheti. Mások könnyedén veszik a kezeléssel kapcsolatos feladataikat, úgy gondolják, ha nincs közvetlen ellenőrzés, ami zöld hályog esetén természetesen nem lehetséges a mindennapok során, akkor a kezelést sem kell az előírt módon mindennap alkalmazniuk. Ennek a szemléletnek az orvosi szakirodalomban külön neve is van: drug holiday, ami a kezelésből való szökést, szabadságra menetelt jelent.

A gyakorlatban ez legtöbbször abban nyilvánul meg, hogy ha a kezelt személynek speciális elfoglaltsága, programja van, mint nyaralás, utazás, hétvégi programok, akkor a szemcseppjeit nem használja, nem viszi magával. Más esetben hosszabb távon sem alkalmazza őket, csak a következő előjegyzett szemorvosi kontroll előtt. Ez azt eredményezheti, hogy az állapota romlik, látása hosszú távon nem tartható meg, ám a szemorvos az esedékes viziteken rendszeresen megfelelően alacsony, a kezelési célt elérő szemnyomásértéket mér, hiszen a beteg a vizit előtti napokban (de csak akkor) a gyógyszerét helyesen alkalmazta.

A szemcsepp alkalmazásának technikai sikeressége

Szemcseppet cseppenteni nem könnyű. A tabletták bevételéhez képest pedig kifejezetten nehéz feladat, hiszen a szemhéjszélen és a kötőhártyán elhelyezkedő mechanikai receptorok nem tudják jól érzékelni azt, hogy a szemcsepp valóban a szemrésbe esik-e be, vagy csak a szemhéj szélére, ami nem megfelelő. Ezért a cseppentések egy része valójában sikertelen lehet. A sikeres vagy sikertelen becseppentést a beteg érzés alapján nem tudja elkülöníteni. Tudnunk kell, hogy a helyes szemcseppentést pusztán a gyógyszer (csepp) kísérő iratából nem lehet kellően jól megtanulni.

Sokaknak technikai bemutatás, próba és gyakorlás szükséges, különösen akkor, ha a kezelt szem látótere már jelentősen károsodott. Ha a szemcseppet sikerrel cseppentette be valaki, mindkét szemét lazán, nagyjából 3 percre csukva kell tartania ahhoz, hogy a szemcsepp a szemgolyóba megfelelően felszívódjon. Ha nem így jár el, hanem szemrését összeszorítja, a csepp jelentős része a bőrre kerül, és nem szívódik fel a szembe. Ha pedig pislog a cseppentés után, akkor a szemcsepp oldata a könnyel együtt a könny-orr vezetéken keresztül az orrba folyik le. Így mindkét esetben az optimálisan elérhetőnél kisebb lesz a valójában elért szemnyomáscsökkenés.

A szemcseppek hatóanyagainak a szervezet egészébe történő felszívódását elkerülendő, az alkalmazási előiratokban a könny-orr vezeték ujjal való összenyomását (kompresszióját) ajánlják. Azonban ezt technikailag helyesen kivitelezni általában nem sikerül. Ha a könnypont környékére ujjunkkal nyomást gyakorlunk, de a nyomva tartást nem megfelelően végezzük, esetleg a nyomás erősségét változtatjuk, akkor pumpáló, szívó hatás keletkezik. Emiatt a becseppentett szemcseppnek jóval nagyobb része távozik a könny- orr vezetéken át, mintha a könnypont összenyomását egyáltalán nem végeztük volna. A vastag ujjú betegek, az idősebb, technikailag nem ügyes személyek különösen rosszul alkalmazzák a könnypontkompressziós manővert. Ezért ha betanítás nincs, vagy már a betanításnál látható a sikertelenség, ezt a technikát nem célszerű alkalmazni.

Közös döntés kell: a beteg és a szemorvos egyeztessen

Egy kezelés hosszú távon nem lesz sikeres, ha a kezelést végző orvos és a beteg nem egyeztet megfelelően a kezelésről. Ugyanaz a szemcseppkezelés, ami az egyik zöld hályogos személy számára jól tolerált és könnyen kivitelezhető, egy másik beteg számára nagy nehézségeket okozhat. Emiatt sikertelenné válhat a kezelés, vagy a beteg nem is alkalmazza a gyógyszert, és kezeletlen marad.

Az egyéni érzékenység a szemcsepp okozta csípő érzésre, az enyhe szemvörösségre vonatkozóan eltérő. Éppen ezért optimális esetben – a gyakorlatban sajnos nem gyakran – a szemorvosnak részletesen ismertetnie kell a felírt és a kezelésbe bevonandó készítmény hatásait, mellékhatásait, becseppentésének legjobb módját, és fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy mikor igényel a cseppentéssel kapcsolatos diszkomfortérzés vagy egyéb panasz a tervezettnél korábbi vagy azon felüli konzultációt. Mivel ez nem mindig történik meg automatikusan, minden betegnek célszerű rákérdeznie egy kezelésváltás esetén a fenti kérdésekre. A közös döntés elmaradása, az orvos részéről történő egyoldalú utasítások kinyilvánítása biztosan nem eredményezi a beteg- együttműködés megfelelő voltát, és nem szolgálja a kezelés sikerességét.

A gondozás minősége

A közös döntésen túl a gondozás a szemészeti vizsgálatokon történő rendszeres megjelenést is magában foglalja. Ez nyilvánvalóan időigényes, egyes esetekben az életmóddal, munkával nehezen összeegyeztethető. A rendszeres, tervezett szemészeti vizsgálat, mely szükségszerűen tartalmazza a látótérvizsgálatot és az optikai koherencia tomográfia (OCT) vizsgálatot is, elengedhetetlen ahhoz, hogy a glaukóma romlását már korai állapotban felismerjék, és a mindennapi élet szempontjából jelentős látásromlás kialakulását kezelésváltással megelőzzék.

A korrekt zöldhályog-gondozási vizit időigényes, azonban az egy betegre jutó idő a szokásos ellátás során limitált. Mind nemzetközileg, mind a hazai gyakorlatban gyakran csupán részvizsgálatok történnek meg a vizit keretében. Nem ritka, hogy a betegség romlásának mérésére szolgáló látótér- és OCT-vizsgálatra éveken át nem kerül sor, vagy a vizsgálat nem a kellő gyakorisággal, illetve kellő minőségben történik meg.

Az elektronikus receptfelírás bevezetése újabb lehetőséget teremt a szükséges részletes vizitek elkerülésére. Fontos, hogy a szemnyomás megmérése egy fehér köpenyt viselő, nem orvos személy (optometrista, asszisztens) által nem tekinthető glaukómás gondozásnak. Az így “gondozott” betegek állapota általában kezelés mellett is jelentősen romlik, és idővel a súlyos látásromlás ébreszti rá a betegeket arra, hogy az éveken át történő ellátásuk nem volt megfelelő. Éppen ezért a beteg eldöntheti, hogy az adott ellátóval folytatja-e hosszú távon is a glaukóma gondozását, vagy más, nagyobb mértékben megfelelő ellátót keres, amennyiben a gondozás nyilvánvalóan nem felel meg a szakmai elvárásoknak, illetve nem eredményes.

– A nem optimális gondozás végeredményeként jelentkező, vissza már nem fordítható látásromlást ugyanis a beteg szenvedi el. Emiatt a megfelelő időben való döntés az ő joga és később nem pótolható lehetősége – mondta prof. dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukómaspecialistája.

(Forrás:femina.hu)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .