Élménylövészet – Budapest belvárosában bárki kipróbálhatja a szupererős páncéltörőt

Erősen emeli az adrenalinszintet, amikor a hétköznapi ember kezében elsül az amerikai vagy a magyar elitalakulatnál használt, három kilométer hatótávolságú fegyver vagy egy vadnyugati stukker. Az érzést bárki átélheti, aki befizet egy különleges kalandra. Hatalmas üzlet az élménylövészet, csak az Egyesült Államokban dollármilliárdokat könyvelnek el a különleges lőtereket üzemeltető társaságok. A piac egyre telítettebb, ezért […]

Erősen emeli az adrenalinszintet, amikor a hétköznapi ember kezében elsül az amerikai vagy a magyar elitalakulatnál használt, három kilométer hatótávolságú fegyver vagy egy vadnyugati stukker. Az érzést bárki átélheti, aki befizet egy különleges kalandra.

Hatalmas üzlet az élménylövészet, csak az Egyesült Államokban dollármilliárdokat könyvelnek el a különleges lőtereket üzemeltető társaságok. A piac egyre telítettebb, ezért újabb és újabb ötletek kellenek a versenyben maradáshoz. New Yorkban például van olyan egység, ahol a lőtér mellett csak fegyverekre és lőszerekre szakosodott hipermarket üzemel több ezer négyzetméteren, de akad olyan is, ahol a vendég szivarszobába vonulhat el egy-egy golyószóró tárának kilövése után. Az utcáról betérők nem csupán céltáblára, hanem kiszuperált autókra, mozgó bábukra is célozhatnak, majd egy pihenőszobában heveredhetnek le pár órára, hogy adrenalinszintjük ismét helyreálljon.

Itthon is egyre több vállalkozó fedezi fel az üzletben rejlő lehetőséget. Ki ne akarná kipróbálni például A Jó, a Rossz és a Csúf című western-filmben szereplő forgótáras stukkereket, netán az orosz háborúból visszaköszönő Kalasnyikovot? A külföldi turisták mindenképpen, de az utóbbi időben egyre több magyar is érdeklődik az ilyen kikapcsolódás iránt kortól, nemtől függetlenül.
– A kulcsszó az „utcáról való betérés”, hiszen az élménylövészethez nem kell engedély vagy vizsga. Az engedélyek, illetve a tanfolyam költsége, valamilyen klubtagsággal együtt, akár félmillió forintba is kerülhet itthon, nem beszélve arról, hogy egy jobb minőségű sportpuskát sem kapni háromszázezer alatt – sorolja egy szuszra az érveket az élménylövészet mellett Viplak Attila, a Budapest Shooting lőtérvezetője, miközben a háromszintes belvárosi komplexum várótermében kalauzol.

A modern bútorokkal, military, azaz katonai stílusban berendezett helyiségben körbenézve egyből feltűnik, hogy nyoma sincs a sporttermekre, illetve a lőterekre oly gyakran jellemző állott levegőjű dohszagnak. A falakat mozifilmek plakátjai borítják, nem a romantikus alkotások közül. A vendégek fogadása kedélyes, ám annál szigorúbb: a „fülessel” felszerelt recepciós el nem mozdul a monitorok elől. A személyzet külsejét szokni kell: a szórakozni vágyót egy pillanatra sem hagyják egyedül a kigyúrt, fel fegyverzett, udvarias, ám igen határozott kísérők. Ök a nyelveket beszélő lőmesterek, többnyire műveleti, terrorelhárító vagy speciális rendvédelmi egységnél szolgáltak vagy szolgálnak. Sőt akad köztük külföldi missziót megjárt katona, illetve versenyeket nyert kommandós is. Kísérőnk két évtized után szerelt le a TEK-től, illetve a Készenléti Rendőrség Köztársasági Elnöki Őrségtől. Mint mondja, új kihívást keresett, amelyet az élménylövészet-üzlet-ágban talált meg társával, a lőtér tulajdonosával, Gál Tiborral.

– A biztonságért felelős személyzetnek vitathatatlan a szerepe, hiszen élet kioltására alkalmas helyen vagyunk – hívja fel figyelmünket Attila, miközben kinyitja az alagsorban az egyik fegyverszoba páncélajtaját. A földtől a plafonig sorakoznak a legvadabb eszközök, amelyek értéke bőven ötvenmillió forint felett van, természetesen mindegyik szigorú rendőrségi nyilvántartásba véve. Csupán az adminisztrációjuk darabonként hatezer forintba kerül.
Miközben megelevenednek előttem a mozifilmek képkockái, gépzsírral keveredő olajszag csap meg: a folyosóról ráccsal elzárt terület mögül reszelő és kalapács hangja hallatszik egy alig pár négyzetméteres műhelyből. Civil ide a lábát be nem teheti, a lőtérvezető ezúttal kivételt tesz, és megmutatja a fegyverműszerész birodalmát.

– Több éven keresztül tanultam a lövészethez szükséges eszközök karbantartását, ugyanis minden használat után hozzám kerülnek ellenőrzésre, javításra – mondja fel sem nézve a szerszámokkal roskadásig megpakolt munkaasztaláról Molnár Bence, majd így folytatja: – Itt nem lehet kapkodni, hiszen azonfelül, hogy a vendégek a pénzükért elvárják a fényesre suvickolt pisztolyokat, a tökéletes működés ennél is fontosabb. Ezért a legapróbb csavarokra, rugókra szétszedem, megtisztítom, majd beállítom a gyári értékeket a legpontosabb célzás, illetve a biztonság érdekében. Egy éve vagyunk nyitva, ez alatt a pár hónap alatt csak a legismertebb gépkarabélyból, az AK-47-esböl már hatot le kellett selejteznünk, annyira elhasználták a vendégek. Az átlagos élettartam körülbelül 20-25 ezer lövés, ezután leselejtezzük, szétszedjük, és alkatrésznek használjuk tovább – avat be a részletekbe Bence, aki épp rugót és ütőszeget cserél a spagetti-westernekböl, illetve az orosz rulett világából is ismert hajtókaros, forgótáras pisztolyban.

Miután megnéztük a kulisszák világát, megérkezünk a három közül az egyik lőtérre, ahová épp most szagot, mire vezetőnk közli, erre ne nagyon számítsak, köszönhetően a modern hűtő-fűtő szellőztetőrendszernek. Ám mielőtt belevetnék magukat a fiúk a körülbelül egyórás szórakozásba, mindenkinek kötelező megnézni egy ismertetőt, amelyből kiderül a helyes fegyverfogás és -kezelés. Míg a film pereg, Attila elmeséli, hogy a legtöbben fél perc alatt elfelejtik az izgalom hevében a tanultakat. Miközben az előkészületek tartanak, az motoszkál a fejemben, hogy a bazilikához közeli ház lakói miként viselik, hogy alattuk naponta felsüvölt, felugat egy-egy páncéltörő vagy egy Uzi géppuska. Szakértőnk szinte megelőzi a kérdést:

– Alig van az országban olyan vállalkozás, amely nálunk több engedéllyel rendelkezne. A falakat és az ajtókat nem csupán hangszigeteltük, de lőtereink végében, a céltábláknál öt méter vastagságú a biztonsági gumifal szigetelés. Ez egyrészt felfogja a legnagyobb lőszert is, másrészt tökéletes csendet biztosít az itt élőknek, akik közül soha nem panaszkodott még senki, hogy zavarjuk a nyugalmát. Persze nem is tudnánk, olyan gyakran ellenőriznek bennünket a hatóságok, ugyanis a belváros önmagában is kiemelt közbiztonsági helyszín – hangsúlyozza vezetőnk, miközben a lőszertípusokat mutatja. Az arzenál hatalmas, a kis kaliberű 20-30 forintot, a gigászi méretű romboló akár 3500-at is kóstálhat darabonként. Csak az eldur-rogtatott mennyiség 70-80 ezer darab havonta, ugyanis nem csupán „játszani” járnak ide, a vállalkozásnak fegyveres testülettel is van szerződése, ezért a hivatásosok gyakorlatozni is idejárnak.

Miközben a számokról beszélgetünk, egy tűsarkú cipős, sötétkék kosztümös, igen erős kölnit használó, amolyan menedzser hölgy is betoppan, ahogy hallom, egy vállalati csapatépítési tréning részleteit beszéli meg.

Végre eljött a pillanat, arcukon izgalommal sorakoznak fel a fiúk a lőálláshoz. Attilának igaza lett, a srácok az oktatófilmből semmit sem jegyeztek meg, felügyelőjük ezért folyékony angolsággal újra és újra elmagyarázza a helyes használatot, de azt is, hogy mekkorát üt vissza egy-egy fegyver, úgyhogy csak óvatosan! Miután újra átvették a leckét, a „főnök” a kezükbe adja az első stukkert. Ezzel még könnyű lőni, majd jönnek az egyre nagyobb kihívások. Minél nagyobb a kaliber, annál kevesebb töltény jár.

– Az első lövések a pisztolyokkal kezdődnek. Ez nem jelenti azt, hogy a teljesítményük gyenge, hiszen van köztük olyan 9 milliméteres, amelyet a könnyített súlya, illetve az egyszerű kezelhetősége miatt az amerikai ügynökök most is használnak, mert a kialakítása miatt alkalmas az egész napos hordásra. Ahogy a vendégek haladnak a nehézségi fokozattal, úgy következnek a bonyolultabb szerkezetek. Miután 230 darabnál is több és legalább 180-féle fegyverünk van, különböző tematikus csomagok közül lehet választani. Az arzenál csúcsa egy Barrett M99-es, három kilométer hatótávolságú mesterlövészpuska – büszkélkedik Attila a legalább 15 kilós, hárommillió forintot érő monstrummal. Hiába a vaskos fülvédő, percekig süket vagyok, és hiába a védőszemüveg, a kicsapódó lángnyelvtől úgy káprázik a szemem, mintha hegesztettem volna. Ekkor értem meg az óvintézkedések fontosságát. Ennek a rombolónak akkora az ereje, hogy a rendfenntartók akár három kilométer távolságról „leszednek” vele egy vékonyabban páncélozott jármüvet, vagya levegőbe repítenek egy komplett autót. így nem csoda, hogy a ravasz meghúzásakor a srácok arcára is olyan döbbenet ül ki, amely még percek múlva is látszik rajtuk. Miután minden tárat ellőttek, a program véget ér. A lövészetvezető nekilát összesöpörni a töltényhüvelyeket, mert azok újrahasznosíthatók. A nagy kaland után a lőtér újra, immár tisztán várja a következő turnust.

– Mi történik akkor, ha a vendég egyszerűen „bekattan”, és maga vagy más ellen fordítja a fegyvert?
– A váróteremben ülő recepcióssal, illetve egymással is ezért folyamatos a „füles” kapcsolat, emiatt hordanak fegyvert a munkatársaim is. Miután mindenki képzett, bármelyik pillanatban ugrásra kész. Az összes helyiség beka-merázott, ráadásul a rendőrségre bekötött páni kgomb is segít bennünket – sorolja Attila az óvintézkedéseket, ám elhallgat egy pillanatra, majd folytatja: – Mégsem volt elég a szaktudásunk, tavaly ősszel megtörtént a tragédia. Egy 32 éves férfi több mint tízszer lőtt egy céltáblára, majd váratlanul a fejéhez szorította a fegyvert. Kollégám azonnal rávetette magát, birkóztak, de nem tudta megakadályozni a lövést. Az öngyilkost hiába műtötték meg, még aznap éjszaka meghalt, szerveit a családja felajánlotta mások megmentésére. Pedig a recepciós előszűri a vendégeket, mi is elbeszélgetünk velük, felmérve mentális állapotukat, hiszen se ittas, se gyanúsan komor ember nem lőhet. Azon a bizonyos napon semmi vészjóslót nem tapasztaltunk. Kedves és tisztelettudó embernek mutatkozott…
Könnyedebb témára terelődik a beszélgetésünk, ezúttal már az emeleti tárgyalóban. Attilát arról faggatom, hogy miként lehet beszerezni például egy világháborús Tommy Gun 45-ös kaliberű géppisztolyt, netán egy, a TEK által is használt HK MP 5-öst, olyat, amilyen a filmekben is szerepel. A magyarázat egyszerű: ha valaki lőte-ret nyit Magyarországon, onnantól vonzza a kereskedőket, illetve a gyűjtőket, de vannak börzék is. Ezek után nem nehéz a „kincsekhez” hozzájutni, hiszen valahol megszállottak a fegyverszakér-tők. Ami közös bennük, az az olthatatlan érdeklődés. A vendégekben pedig az adrenalinfüggőség, illetve a szereplési, magamutogatási vágy: elvégre ott a legnagyobb közösségi oldal, ahol státuszszimbólum a közös fénykép vagy videó egy-egy faltörő szörnyeteggel.

(megjelent: Magyar Nemzet, hétvégi melléklet, 2020. 02. 15.)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .